Kamu valóság-h.s./befejezett

20.-Forró pillanat

Harry

Élveztem,ahogy sóhajtozik,ahogy hozzá érhetek.Nyöszörögni kezdett,ahogy belemarkoltam fenekébe.Nem bírtam egyetlen tettemet sem irányítani.Nem bírtam visszafogni magam.Legszívesebben együtt gyűrtem volna vele a lepedőt,abban a pillanatban.

-De nagyon is jól tudom.Egy nagy kamu vagy!-morogta a fülembe.Beleharaptam ajkamba.Dühös voltam,de egyben átjárta az egész testemet az izgalom.Vége a titkolózásnak.Már csak azt,nem tudom,hogyan magyarázom ki magamat.

Erősen ágyékomhoz feszítettem,mire hátra csuklott a feje.Egyből kihasználtam a helyzetet és ajkaimon végig futtattam a nyelvemet,majd a nyakára tapasztottam.

Hope

Túl gyorsan történt minden.Annyira élveztem Harry tetteit.Nem akartam egy percre sem megállítani.Kirázott a hideg,ahogy nedves ajkaival végig szántott nyakamon.Kezeit levette a fenekemről és felcsúsztatta a vállaimra.Lassan levette rólam a szőrmés kabátomat.Egyből megcsapott a lágy,hűvös tengeri szellő.Kabátom huppant a homokban,majd combomnál megfogva rántott magára,de nem bírt megtartani,így hirtelen elborultunk a földön.

-Hoppá.-vigyorgott rám pimaszul.

-Ennyire nehéz nem vagyok.-támaszkodtam meg vállain a kezemmel.

-Nem is vagy.Viszont én szeretek felül lenni.-fordított meg ,így én terültem szét alatta.

Ajkaimba haraptam tettére.Keze az ingem alá futott.

-Szörnyen szexi ez a melltartó.-motyogta miközben végig húzta az ujját a csipke szélén.-Tetszik,hogy így reagálsz az érintésemre.-utalt arra,hogy kirázott a hideg.

Dennis ezelőtt sosem volt ilyen szenvedélyes.Nem éreztette velem ezt.Nem voltak ilyen gyenge pillanataink és még is túlfűtött.

Hagytam,hogy közel hajoljon és súrlódjon a szánk.

-El kell nekem mondanod,hogy miért hitetted el az emberekkel,hogy meleg vagy.-suttogtam,mire elkapta tőlem a fejét és leszállt rólam.Meleg testének hűlt nyoma volt.

A homokba ült és térdére támaszkodva nézett rám.

-Sajnálom,hogy ez most megtörtént.-morogta.

-Ugyan Harry.-mosolyogtam és ismét bátran felé másztam.

-Ez teljesen komoly!Ami most történt,az itt is marad.-állt fel.

Csalódottan ültem a földön.Harry még a leggyengébb pillanatában sem törik meg.Kabátomért nyúltam és feltápászkodtam a földről.Kissé szédültem az alkoholtól és a testemet bizsergető izgalomtól.Harry illata belekúszott az orromba és nem akart távozni.

-Tudod Harry,ha azt hiszed,hogy szórakozhatsz velem,hát közlöm veled,hogy rosszul hiszed!Én csak segíteni próbálok neked,mert hiába mutatod,magad kemény legénynek,tudom,hogy legbelül szörnyen érezheted magad valami miatt.-mentem el mellette gyorsan.Kezei utánam kaptak.

-Hope!-szólított kétségbeesetten.

-Nem!-rántottam ki magamat karjai közül.-Nincs Hope!-gördült le egy könnycsepp a szememből.-Talán tényleg jobb,ha elfelejtjük ezt az egészet,de ne aggódj,nem árulom el a titkodat.

Szörnyen éreztem magam és azt kívántam bár csak ne történt volna meg.Bárcsak ne ért volna hozzám szenvedélyesen.Bár csak ne izgatta volna fel a fantáziámat.

Elkeseredetten kezdtem el kutatni az emberek között Liamet,hogy azonnal vigyen haza.

-Merre-merre?-szólított meg a keresett személy.

-Mond hogy nem ittál és haza tudsz vinni!-néztem rá kétségbeesetten.

-Mi történt?-ölelt magához.

-Nem...nem mondhatom el.

Letörölt egy legördülő könnycseppet arcomról.Nem kérdezett semmit,csak megfogta a kezemet és az autójához vezetett.

-Kénytelen leszek elviselni a vezetési stílusod.-mosolyogtam szomorúan.

Bólintott és beindította a motort.

***

Sziasztok!

Ha tetszett csillagozzatok és osszátok meg véleményeteket!Ez egy rövidebb rész volt ,de azt hiszem annál tartalmasabb.