Kamu valóság-h.s./befejezett

41.-Erős szorításban

Hope

Pontosan 12 perce üldögélek itt kint és kezdek fázni.Felálltam és csak reménykedni tudtam,hogy nem fáztam fel ez alatt az idő alatt a hideg lépcsőn.

-Gondoltam hozok neked egy kabátot.-terítette hátamra a barátnőm.

-Nem kellett volna,hogy le gyere.-vettem fel a fekete kabátomat,aminek a csuklyáján hatalmas fekete szőr ékeskedett.Imádtam ezt az őszi darabomat.

-Mindenképpen jöttem volna le,ugyanis éhes vagyok és az utolsó dugi csokim is elfogyott,ja meg a tiéd is.-nevetett,majd elindult a kis bolt felé,ami a parkon túl volt.

-Rendben.De hozz nekem olyan csokis müzlit is.-szóltam utána.

Körülbelül 5 percet várhattam még,amikor egy ezüst Opel Astra gördült be a parkolóba.Kezeimet idegesen tördelni kezdtem,majd elindultam a kocsi felé.

-Szia Hope.-mondta bűntudatosan Den,mikor kiszállt a kocsiból.Furcsa volt újból látni.

-Miért?-kérdeztem egyből.Nem készültem nagy drámára,ordibálásra,mert mi nem ilyenek vagyunk,bár már azt sem tudom,hogy milyen igazából ez a fiú.-Kevés voltam?-tettem fel folyamatosan a kérdéseimet.

-Nem Hope!Te csodálatos lány vagy és még mindig szeretlek.-lépett felém,de én azonnal hátrálni kezdtem.

-Ha bármikor is szerettél volna,akkor nem csaltál volna engem össze-vissza.

-Csak randiztam Ninával.-kezdett mentegetőzni.

-Igen?Az épp elég.-nevettem ki.Tudtam,hogy hazudik,hogy nem ez az igazság.

-Rendben.Megbántam.Sajnálom.

-Nem bocsátok meg Den.-ingattam a fejemet.

-Kezdjük újból.Kezdjük el előröl az egészet.-könyörgött.

-Nincs mit újra kezdeni.Nem szeretném.Kérlek.-néztem végre a szemébe.Ő csak egyre jött közelebb  hozzám,nekem pedig már nem volt terem hátrálni.Beleütköztem a mögöttem álló kocsiba.

-Szeretlek,csak téged.-suttogta és ajkait erősen az enyémre nyomta.Elfogott az undor és egyenesen ellöktem magamtól.

-Te beteg vagy.Hagyjál békén!Ha zaklatni mersz esküszöm hívom a rendőrséget.-Kétségbe estem Den ijesztő viselkedése miatt.

-Nyugodj már le.-röhögött ki és karom után nyúlt.

-Jézusom engedj már el!-emeltem fel  a hangomat és leráztam róla a kezemet.Újból utánam kapott volna,de akkor egy erős kar félrerántott és elém állt.

Harry

Próbáltam lenyugodni és nem keresni Hopet.Féltem,hogy megfojtom a folytonos jelenlétemmel,de még sem bírtam magammal és már a kampusz területén jártam kétszer sem átgondolva a dolgokat.

Sétáltam fel a kolesz lépcsőjén ,mikor ismerős hangokat hallottam.Megfordultam,majd elindultam a parkoló felé.

Összeráncoltam a szememet,mikor megláttam Hopet és a barátját.A sötétben még így is tökéletesen kivehető volt az alakjuk.

Lassan sétáltam oda,de lépteim sebességét fokoztam,amikor a fiú erőszakosabban felé nyúlt.

Amint odaértem elkaptam a lányt és mögém húztam.

-Probléma van?-kérdeztem és felmértem a srácot.Jóval magasabb voltam nála.Nem tudtam elhinni,hogy Hope egy ilyen lúzerrel járt,bár már láttam a srácot a bárban,de közelebbről sem volt egy nagy szám.

-Ne avatkozz bele a dolgunkba.A lány a barátnőm és megbeszélni valónk van.-mosolyodott el barátságosan.

-Te tényleg tehetséges színész lennél.-jegyeztem meg.Hope elnevette magát,majd mellém állt.

-Dennis menj el és felejtsd el azt a szót,hogy barátnő,vagy azt,hogy Hope.-bújt belém a lány.

Karomat ösztönösen köré fűztem.

-Ti?-vonta fel a szemöldökét.-Mekkora egy ribanc vagy.-röhögött.

Kijelentésére megfeszültem és elakartam indulni felé,de Hope erősen helyben tartott.

-Szia Den!-köszönt el nyomatékosan Hope,majd kezdett odébb húzni.Addig nem mozdultam,míg meg nem bizonyosodtam,hogy az a seggarc el nem ment.

-Micsoda mázli,hogy én pont erre jártam.-simítottam hátra a haját.Arca megviselt volt és még mindig erősen kapaszkodott belém.-Jól vagy?

-Most már igen.-bólintott.

Felemeltem állát,majd lágyan megcsókoltam ajkait.

***

Véleményeket várom és ha tetszett ne felejtsetek el csillagozni!