Kamu valóság-h.s./befejezett

8.-Az ajtó előtt

Hope

-Köszi Harold!-kacsintottam a göndör fiúra,majd az ételt tartalmazó csomaggal kiszálltam a fekete járgányból.

Az ég tisztulni kezdett.Egy-egy felhő vonalát megvilágította a nap.Az utak csillogtak az esőtől és a környéket ellepte a csend.Néhol diákok szállingóztak a parkban és csevegtek egymással.

-Kivételes alkalom volt Hope.

Becsaptam az ajtót,majd hátraléptem egyet.Csak álltam és néztem az üvegen keresztül Harry zöld szemeit.Szemei szomorúak voltak ezúttal.Megrázta a fejét ,majd a gázra taposott és elhajtott.

Elindultam az épületben és az agyam folyamatosan a fiún kattogott.Még be sem léptem az ajtón,de telefonom hangos berregésbe kezdett.A kijelzőn Dennis neve jelent meg.Az elmúlt órákban még csak eszembe sem jutott a barátom.

Megnyomtam a fogad gombot és a fülemhez emeltem a készüléket miközben haladtam fel a lépcsőn.

-Ma leugrom hozzád.-közölte Den.

-Rendben van.De készülj fel,hogy nem vagyok valami jó állapotban.-nyitottam ki ügyetlenül,egy kézzel az ajtónkat.

Jennifer az ágyon kiterülve a plafont bámulta.Kissé megemelte fejét jöttömre,majd nyögve visszaejtette a párnára.Szó nélkül felé nyújtottam a kajás zacskót,mire hevesen eltolta tőlem és öklendezni kezdett.

-Te lerészegedtél?-Den hangja kissé döbbent volt.

-Igen már fordult elő.-szaladt ráncba a szemöldököm.

-De nélkülem.

-Eddig sosem volt ez gond,hogy nélküled bulizok és iszom.

-Nem is baj szívem,hogy nélkülem mész el szórakozni,de én jobban szeretem ha tudok rád vigyázni mámoros hangulatodban.

-Aham.-vágódtam le az ágyra,majd kibontottam az ebédemként szolgáló pékárút.

-Jól van,hagyjuk,majd megbeszéljük.-hagyta rám.-Hamarosan érkezem.-fejezte be ezzel a beszélgetést.

Sóhajtottam ,majd leraktam a  telefont és beleharaptam a kajába.

Jenni szemei kidülledtek.

-Hányingerem van és nagyon szépen köszönöm,hogy előttem eszel.Nem is értem te,hogy nem hánysz ide.

-Mindjárt idehányok a látványodtól.-húztam el a számat miközben kellemesen csócsáltam az ételt.

-Ez igazán,nagyon kedves.

-Nem nekem folyik le a szemfestékem.-kuncogtam.

Jennifer egyenesen úgy nézett ki,mint egy panda ,aki most szökött ki az állatkertből és beugrott egy parókaboltba ,ahol a legocsmányabb hajat kiválasztva belelépett egy elektromos vezetékbe.

-Inkább elmegyek ,kicsit összekapom magam.-húzta maga után a takarót a fürdőbe.-Amúgy várjunk csak.Hol voltál ez idáig?-kiabált ki a fürdőből.

-Eleredt az eső és a kávézóban ragadtam,ahol pedig elromlott a kávéfőző így várnom kellett.-osztottam meg vele röviden és tömören.

Nem jött válasz.

Lenyeltem az utolsó falatot,majd felálltam és a szekrényemhez sétálva kezdtem el ruhát válogatni.

-Mindjárt itt lesz Den. Van kedved eljönni velünk valahova?

-Kizárt.-jött ki a fürdőből barátnőm sokkal kulturáltabb kinézettel.

-Én felajánlottam, de ne nyava...-mondatomat kopogás szakította félbe.

-Már itt is van!-csoszogott az ajtóhoz Jen és kitárta annak ajtaját.

-Harry?-bukott ki mind a kettőnkből a meglepettség.

-Bocsi a zavarásért.Ezt a kocsimba hagytad.-emelte fel a kis fonott karkötőm,ami valószínűleg leeshetett rólam.

-A kocsijába?-kérdezte barátnőm lefagyva.

-Köszi Harry,ez igazán nagyon figyelmes,hogy elhoztad.-vettem ki kezéből.

-Hát akkor én mennék is.-köszörülte meg zavartan a torkát.

-Majd beszélünk.-mondtam halkan és a hajamba túrtam.

-Sziasztok.-intett és távozott.Betettem az ajtót és félve megfordultam a szobatársnőm felé.

-Te Harry Stylessal voltál?-vigyorgott.

-Igen,összefutottam vele és elhozott,mert esett az eső.-hadartam.

-Nyugi.Nem jár érte megrovás,sajna meleg.

-Miért ,járna?Csak kedvesen felajánlotta,hogy hazadob.Ezért miért...

-Ne húzd fel a vizet.Mi bajod?-tágultak ki szemei.

-Csak fáj a fejem.-hümmögtem és visszafordultam a ruhásszekrényemhez.-Amúgy is,Harry tuti,hogy nem meleg.-motyogtam az orrom elé.