Kamu valóság-h.s./befejezett

51.-Felejteni akarok?

Hope

1 hét.

Ennyi telt el mióta Harryt utoljára láttam.Zöld szeme mindig a szemem előtt lebegett ,ha becsuktam azt,az illata még akkor is az orromba kúszott,ha ott sem volt.Megőrültem tőle.Szerelmet vallott nekem én pedig nem válaszoltam,mert túlságosan haragudtam rá.

Őrlődtem minden egyes nap ,pedig legszívesebben utána futottam volna és megmondtam volna neki,hogy én is őrülten szeretem.De ott volt a fejemben az a kis szócska,'ha'.Mi lesz ha megbánt és összetörök újból,ha nem lesz velem őszinte?

Jennifer és Liam minden nap igyekezett elterelni a figyelmemet és szóra bírni,de nem voltam abban a beszélgetős hangulatba.Moziból mozira jártunk esténként és már az összes ígéretes cukrászdát végig járták velem.Még az édes cukorfelhő sem tudta elfelejtetni velem az érintését,amitől rendszerint kirázott a hideg,vagy a csókját,ami őrjítően puha volt és kedves.

Túl voltam minden teendőmön és mindent bepótoltam a tanulással kapcsolatban,amit csak lehetett.

Szép lassan teltek a napok.Azt hittem idővel könnyebb lesz,de csak rosszabb lett Harry távollétével.Nem kérdeztem Liam-től felőle ,pedig tudtam,hogy tudna mesélni Róla.

A mai péntek is csak ugyanolyan volt mint a többi.Mindenhol szórakozó fiatalok és alkoholra,csajra éhes kanos férfiak.

Ültem a szobámba és a vázlatfüzetembe rajzolgattam.Fülemben a zene szólt és próbáltam,mindenről megfeledkezni.Szerettem rajzolni.

Fülhallgatón keresztül is hallottam,ahogy bevágódik az ajtó mögöttem.Szememet forgatva kaptam ki a kütyüt a fülemből,majd nagyot sóhajtva megfordultam.Szobatársam csípőre tett kézzel figyelt rám.

-Te ott!-mutogatott hevesen.

-Bármire próbálsz rávenni én...-kezdtem bele ,bár feleslegesen.

-Bedepressziózol,nem beszélgetsz velem és egy rohadt mosolyt sem láttam az arcodon csak nagyon ritkán,alig lehet kirobbantani és már inkább mondanálak antiszociálisnak.-vörösödött el a feje dühében és egyből tudtam,hogy a kelleténél több kávét ivott és ezért is van ennyire felpörögve.-Elegem van belőled,de komolyan!-vágódott le az ágyára.

-Hova menjünk?-kérdeztem unottan.

Jen szeme kissé felcsillant és összecsapta a két kezét.

-Reméltem,hogy ezt fogod kérdezni.-tartotta fel mutatóujját.-Buliba.-dalolta,majd hevesen felugrott az ágyról és kitárta a szekrényemet.

Nem mertem válaszolni.Igaza volt Jennifernek és meg kellett tennem a kilábaló lépéseket,abból a katasztrófából,amit Harry okozott.

***

-Parancsolj!-rakta le elém Max,a pultos az újabb kör vodkanarancsot.

-Köszönöm.-mosolyodtam el a jóképű szőkére.A fiú kacsintott egy kicsit,majd tovább serénykedett,hogy kiszolgálja a szomjas népet.

-Helyes srác.-vigyorgott rám eszelősen Jen.

-Ne kezd.-néztem az ég felé kissé kótyagosan.Éreztem,ahogy szép lassan az alkohol a fejembe száll és kezd minden könnyebb lenni.

2 órája,hogy eljöttünk otthonról és bejöttünk az Angell's-be.

Emlékszem,amikor először voltunk itt egy nagyobb társasággal és Dennis is velem jött.Azon az éjjel Jen úgy berúgott,hogy órákig a wc fölött fogtam a haját,míg hányt.

-Van kedvetek táncolni?-kérdezte Doris.

Egy csoportba jár vele Jen  és mostanában egyre többet lóg velünk.Nagyon aranyos lány és ultra vidám,ami jól jön az olyan időszakokban,mint amilyenekben én vagyok,hisz picit átragassza rám a pozitivitását.

Energikusan pattantam fel a lányok után és vegyültünk el a tömegben.Vagy hangosan énekeltünk a zenére,vagy csukott szemmel nagyokat nevetve táncoltunk.

Egy lassabb ,szexis szám következett,mire Jen ördögi vigyorral és fantasztikus csípőmozgással csúszott be az egyik srác elé,aki csábító mosolyt eresztett a lányra és kezdett el vele együtt mozogni.

Nyeltem egy hatalmasat,majd lehunytam a szememet és próbáltam elfelejteni azt a pillanatot ,amikor Harryvel a tengerparton táncoltunk.

Két két csúszott hátulról a derekamra és én ijedten fordultam szembe a kéz tulajdonosával.