Kamu valóság-h.s./befejezett

13.-Csak egy barát

Harry

Csak ültem a Tv-m előtt és figyeltem a műsort,vagy is csak próbáltam,de az agyam teljesen máshol járt.Egyszer csak eszembe jutott,hogy nem írtam vissza Hope-nak.Hogy is felejthettem el.

"Harold!Ha most tudnám a teljes,szép hosszú nevedet..." Állt az üzenetében.

"Nem is árulom el,mert különben ellenem fordítod minden egyes alkalommal,amikor csak lehetőséged akad."

"Szokásod nem visszaírni az embereknek?" Jött egyből vissza a válasz,amin meg is lepődtem.

"Te biztosan a telefon felett ültél és az én válaszomra vártál." Utaltam arra,hogy milyen gyorsan visszaüzent.

"Ez nem igaz!Amúgy is válaszokat akarok!"

"Meg is kapod idővel."

"Az idő pénz Harold.Ne vesztegessük!" Nevettem.

"Ez nagyon mélyenszántó gondolat volt.Mit szólnál ha találkoznánk és minden kérdésedre választ adnék?De akkor természetesen neked is kell tenni valamit cserében."

A napom amúgy is csak tanulással van betáblázva,de kell egy kis szünet.Miért ne beszélgethetnék egy új baráttal?

Hope

-Hogy mi?-kiáltottam fel meglepettségemben.

-Mi van?-futott be a fürdőből Jennifer.

-Bocsi.Semmi.-kuncogtam.

-Te miért nevetsz?

-Csak valami vicceset olvastam.-vágtam gyorsan fapofát.

-Fura vagy nekem.-hadonászott felém fésűjével ,majd visszavonult a másik helységbe.

Mérlegelni kezdtem a kialakult helyzetet.Egyértelmű,hogy Harry meleg és nem randira hívott  csak egy baráti találkára.Sőt még annak sem nevezhető,mert általában nem vagyunk túl kedvesek egymással,mondanám inkább nyers viselkedésnek a miénket.Nyers mint a gyümölcs vagy a zöldség.

Megint csak bizonygattam magamnak.Ezerrel agyaltam és utáltam ezt,amikor a gondolataim túlpörögnek akár csak a facebook értesítéseim.

"Adj már választ Hope!"Utasított a tudatalattim.Igazán el akartam menni,erre a kis találkára,már csak azért is mert nem volt mára programom,ugyan is a barátom lekoptatott.

"Na mi lesz?Most te nem írsz vissza?" Jött egy kis idő után az újabb sms.

"Ugyan,ne légy türelmetlen,csak 2 percig nem írtam.A válaszom pedig..."Kezdtem húzni az agyát.

"Az idő pénz,ne húzd az időt!"

"Ne használd fel a szavaimat ellenem!A válaszom pedig,jó...legyen."

Válaszom után egyből megcsörrent a telefonom Harry nevével.

-Remek!Akkor  mit szolnál ha elmennénk kicsit távolabb a várostól?-szólt bele köszönés nélkül ,amint felvettem a készüléket.

-Neked is szia!-fintorogtam.Kissé izgatott voltam ,hogy találkozok vele sőt már attól elkezdett izzadni a tenyerem,hogy vele beszéltem.Annyira mély és gyönyörű rekedtes hangja van.Öröm hallgatni.-Nem gondolod,hogy ez elég ijesztő egy lány számára,ha azt írják neki,hogy elviszik egy messzi helyre...egy ismeretlen?

-Hát ettől nem kell félned.-vállt hirtelen rideggé.Francba ez egy nyílt utalás volt tőlem arra,hogy hetero.Egy percre el is felejtettem.

-Hagyjuk.Menjünk!-próbáltam derűs lenni.-Hová is fogunk menni pontosan?

-Legyen meglepetés.

-Azokat nem szeretem-duzzogtam,miközben felálltam és a szekrényemhez sétálva kezdtem el ruhát válogatni.

-Most kénytelen leszel egy idegenre bízni magadat.

***

-El sem hiszem,hogy Harryvel kezd kialakulni egyfajta barátság köztetek.-csóválta a fejét barátnőm.

-Így jó leszek.-álltam meg előtte indulásra készen.

-Mit érdekel,ez nem egy randi.-nevetett,de én egyáltalán nem tartottam viccesnek.

-Mindegy,majd jövök.

-Nyugi,jól nézel ki,mint mindig.

Lefutottam a kolesz lépcsőjén és nyugtatni kezdtem magamat a rám törő izgalom miatt.

Az utcán állt a fekete,hatalmas kocsijával.Unalmasan nézegetett,míg meg nem látott engem. Feltűnően felhúzta szemöldökét,majd oldalasan mosolyogni kezdett.

-A francba!.-mondtam halkan mielőtt beültem volna mellé a kocsiba.

***

Hellow!

Nagyon élvezem ennek a történetnek az írását.Remélem ti is szeretitek.

Hagyjatok magatok után nyomot,ha tetszett!