Csak Rád Vártam!

1. Fejezet

Azt hittem ez a nap is olyan lesz mint a többi,de tévedtem. De még mekkorát!

Mint minden nap a reggeli készítésével indult. Apa a kávé illatára szokott kicsiszogni. Mint ahogy most.
A tegnapi ruhái voltak rajta így biztos megint alkotott.
Apa dalszövegíró egy bandában s most is egy dalon dolgozhatott.
-'reggelt kicsim. - puszilta meg a fejemet.
-Megint egész este irtál ugye? -kérdeztem a nyilvánvalót. Apa leült a velem szembeni székre és megkeverte a bögrében a kanalat.
-Persze. Csak úgy jöttek a szavak. Úgy érzem ez nagy sláger lesz. - bolintott elégedetten. Én csak csendben haraptam a szendvicsemből.
-Kicsim? - kezdte ovatosan. Ismerem ezt a hanglejtést. Valami olyat fog mondani ami nem fog tetszeni. Mint amikor az öcsémmel kijelentették,ő külföldre megy tanulni.
Az sem tetszett.
Kérdőn felnéztem,s apa a bajsza alatt az felsőajkát harapdálta,szóval ideges. Vagyis biztos nagyon dühös leszek.
Csak nem azt akarja,költözzek én is el? Azt nem kérheti,hisz nem zavarok nagy vizet,meg én csinálok itthon mindent. Főzök,mosok,takarítok. Neki csak dalokat kell irnia! Még a számlákat is én fizetem be!
-Emlékszel,mikor említettem,hogy van egy nagyon jó barátom?
Elgondolkoztam. - Igen,említettél egy nevet...valami Cho. Ő a legjobb barátod. Mi van vele? - dötem előre,a kávét meg a tányért félre toltam.
-Szóval,nekik segítségre van szükségük. Ahol élnek elektronikai hiba keletkezett és kigyulatt a vezeték. Az egész dorm füstös lett,plusz egy helység le is égett. -elakatt a lélegzetem.
-Nem lett bajuk? - apa halványan elmosolyodott a kérdésen. Na igen,nagyon tudok aggódni másokért. Most sem volt másképp.
-Szerencsére senki nem volt a dormban.
-Dorm?
-Igen. - bólintott. - Ott idolok laknak. Egy csapat. - mondta ki halkan. Már rosszat sejtek. Nem akarok hallani a végét.
-Mivel az ügynökségnél nagyon kicsi lakások vannak s hét fiúnak kell elég folytogató lenne,így felhívott engem,hátha tudok valami szállást idéglenesen. Én meg elgondolkodtam,nekünk nagy házuk van,itt elférnének. Mondam neki és nagy nehezen beleegyezett. Az igazgató szintén nagy barátom így ő is áldását adta az ötletnek. - Tudtam nem fog tetszeni a mondandója. -Ide költöznek egy időre. Mit szólsz?
Sóhajtva dőltem hátra. - Nem ellenkezhetek,ugye?
Apa grimaszolva bólintott.
-Sejtettem. Mikor jönnek?
Mélyen hallgatott. -Ma. - bögte ki végre.
-Na ne! Még csak most szólsz?! - álltam fel.
-Kiment a fejemből. És lenne még valami. Ülj vissza. - Vissza huppantam és vártam. Ez se fog tetszeni.
-Cho úgy tudja a fiammal lakom,azért is bent bele. Ha tudnák te vagy itthon nem engedte volna meg Shin se,noha gyerekkori barátom. Én meg bólintottam,téneg a fiam van itthon. Úgy tudják te vagy külföldön. - még az ütő is megállt egy pillanatra. Jól hallottam?
-Szóval az öcsémet kell alakítanom,míg itt lesznek? - higgat volt a hangom annak ellenére bellül fortyogtam mint a láva.
-Igen. - lehajtotta a fejét. Helyes,szégyeld is magad apa! - De ő a bátyád.- javított ki.
-Részlet kérdés. Különben is három percel elöbb sírt fel. Mi az már! - húztam össze a szememet. - De visszatérve nem teszem meg. Mond meg neki az igazat,nem mentem külfödre,helyettem az öcs...akarom mondani bátyám ment. - álltam újra fel.
-Nem tehetem. Ma jönnek,máshova nem tudnak menni. Légyszivel kicsim,tedd meg. - váltott könyörgőre. Tudja ennek nem tudok ellenállni.
De meg kell mondanod Cho-nak az igazat. - mutattam rá. Ő bőszen bologatott.
-Megfogom. Köszönöm,kicsim. - mosolygott. - Ezért elmosogatok és én csinálom az ebédet. - állt fel.
-Rendben. Én addig elrendezem az emeletet. - sóhajtottam. Mi lesz ebből jézusom!
Nem is értem,hogyan egyezhettem bele. Bár könnyű lesz Parkot adnom,hisz egyformák vagyunk csak ő magasabb és izmosabb.
Nekem is rövid hajam van és ugyan olyan zöld szemük.
A zöldet anyutól örököltük,mert ő nem Koreai,hanem amerikai. Apával az egyetemen találkoztak itt Szöulban. Anya akkor három hónapot töltött itt,de az elég volt,hogy megszeressék egymást. Kár,hogy soha sem ismerhettem meg anyut. Persze vannak képek és apa sokszor mesélt róla de hiányzik az anyai gondoskodás.
Felnt az emeleten rendbe szedtem a két vendég szobát plusz Yooniét.
Mivel úgy volt délután jönnek,apa pedig főz,addig én elmentem bevásárolni férfias cuccokat. Yooni nem hagyott itthon sok ruhát,így muszáj vennem még.
Késő délután volt mikor haza battyogtam s az eső is rákezdett. Szépen eláztam aminek következtében nem vettem észre mi áll a házunk elött.
Simán berobbantam az ajtón,csuron vizesen táskákkal a kezemben.