Csak Rád Vártam!

13. Fejezet

-Suuuunnnyyyyy- kiabálta. Na igen,ő az egyetlen ember aki a másik nevemen hív. 
Egyszer rá kérdeztem,de csak annyit mondott ő nem fog úgy szólitani mint mindenki más. 
Kezdetben óckodtam ez ellen és nem hallgattam rá,de rá kellet jönnöm,nem fogja feladni így nem volt más választásom, hallgattam rá. 
-Ki az a Sunny? - kérdezte értetlenül V. -Csak nem a tesód? 
-Mi, van még egy tesód? Mi erről miért nem tudtunk? - állt fel felháborodottan Jimin. 
-Van egy hugod? - tért észhez Kookie. 
-Nincs hugom. - állitottam le őket. - Sun a második nevem.- tettem hozzá , mire mindenki megnyugodott. 
-Értem. -Vigyorgott V. 
-Most senki ne beszéljen. Bizzátok rám. -felálltam és elé siettem. 
-Min Ah. De jó,hogy látlak. 
Barátnőm lélegzetellálitóan gyönyörű volt. Hosszú szögegyenes  sötét barna haja és sötét szeme. A bőre napbarnított és csak egy fél fejjel volt magasabb nálam. 
-Sunny, mi bajod van? -méregetett furán. Sután felnevettem. 
-Ugyan mire gonolsz? Teljesen normális vagyok. 
Min Ah hunyorítva lépett közelebb,de azzal a lendülettel hökölt is hátra. 
-Te titkolsz valamit?! Még is mit? Csak nem haza jött a bátyád? Mikor jött? Jól van? Hol van,a nappaliban? - csillant fel a szeme és indult volna el de elé álltam. 
-Nem jött haza. Helyette mások vannak itt. - zavartan pislogott. Hangosan felnevettem volna a képén,de nem, most nem dijjazná,így inkább folytattam. - Minnie, most igérd meg nem foksz kiakadni, sikongatni, nem fujtod meg őket. Egy szóval nem kapsz fangörcsöt. Ígérd meg. - tettem a vállaira mindkét tenyerem és néztem mélyen a szemébe. 
Az az én-még-mindig -totálisan-nem-értem-mit-is-mondasz ábrázat még jobban elmélyült és csak pislogott. 
-Mi bajod van? Fura vagy. - semmi megerősités,csak ujabb kérdés. Lehajtott fejjel sohajtottam egy nagyot,a kezeimet levettem róla s egy lépést hátráltam. 
-A nappaliban egy hét tagu fiú banda ül. Akik két napja laknak itt,hála jó apámnak. - kezdtem mesélni lassan. Védekezően felemeltem a kezeim, haragos arca láttán. - Apa aznap mondta el,hogy jönnek,így nem tudtam róluk hamarabb,nehogy azt hidd. 
-Miért nem szoltál az nap? - fonta kereztbe a kezeit a mellkasa elött. Szuper,kezd ideges lenni. Ha meg tudja kiket titkoltam el, robbani fog és romba dönti az egész házat. 
-Azért,mert este jöttek,na meg amíg elosztották az ágyakat teljesen kiszivták az erőmet. Ma meg apa dráma volt utánna meg velem jöttek táncolni- vontam vállat hetykén. 
- De akkor is fölhivhattál volna- vágta be a durcit. 
-Nem tehettem. Értsd meg. - fújtam ki fáradtan a levegőt. - Nincs kedvem veled veszekedni,elég volt apámmal reggel, utánna meg miattuk is alaptalanul jöttem dühbe. Szóval rendessen viselkedsz és kész. - megfordultam egy szó nélkül mentem vissza a nappaliba. Ahol mindenki egyenes háttal megkövülve várt. Szerintem még pislogni se pislogtak. 
-Levegőt azért vesztek? - húztam fel az egyik szemöldököm. V adta meg a választ egy hatalmas levegő vétel kiséretében. Szóval nem. 
Min Ah mellettem tátott szájjal nézett végig a társaságon. 
-Sunny...ők...ők...- csipőre vágta az egyik kezét és csalódottan fordult felém. - Ők a Bangtan Boys,nem a Teen Top. 
Zavartan ingadtam a fejem. - De múlthéten folyamatossan róluk áradoztál?! Na Meg ők hatan vannak nem heten. - mondtam a nyilván valót. 

-Részlet kérdés- leggyintett -Azóta rá találtam a Teen Top-ra. - álmodozva felsóhajtott- A kevencem C.A.P. - tette mindkét kezét a szivére.  
A srácokból egy elkeseredett nyögést váltott ki és láthatólag egyik sem kap szikrát. 
-Ezt az égést. - konstatálta Suga. Minnie azonnal a hang irányába kapta a fejét és láthatólag nagyon gondolkodott valamin. Majd mintha megjelent volna a lámpa a feje felett,a mutatóujját felemelte s csillogó szemekkel nézett rám.
-Ő az a tag akiért olyan nagyon oda vagy nem? - várta tőlem a megerősítést. Én kedvet kaptam a föld alá süllyedni szégyenemben. 
Inkább pironkodva lehajtottam a fejem és probáltam elkerülni mindeki tekintetét. 
Valamelyik kuncogni kezdett a beállt kínos csöndben míg más levegőért kapott. 
-Igaz ez noona? - kérdezte Kookie. 
Most mit csináljak? Megerősítsem,vagy ne? Mivel várják a választ,így muszáj lesz valamit kinyögnöm. 
Azt viszont nem engedhetem,hogy Min Ah adja meg,így inkább felemeltem a fejem és dacosan mindegyik szemébe néztem.
-Nem. Nem áradoztam én egyikötökről sem. - jelentettem ki -szerintem- határozottan. Gyorsan Min Ah-ba forrasztottam a kikivánt szavakat,amik az ellenkezője lenne. 
Biztos,hogy a pokolra jutok a hazugságaim miatt. Nem fogok találkozni az édesanyámmal sem a bátyámmal. Mi lesz velem?! Nagyon nagyon nagyon rossz vagyok. 
-Biztos? - kérdezte Suga pimasz vigyorral a képén. 
Felszegett állal bólintottam. 
Ezt el kell,hogy higgyék,különben míg itt lesznek ezzel fognak szivatni s pokollá teszik az így sem tündérmesés életem. 
Min Ah felé fordulva a legcsúnyább nézésemmel fűztem nyársra és sütöm meg. 
-Na Sunny, ne nézz így rám. Komolyan kezdek félni tőled. - lépett hátra tetetett ijedséggel. 
-Jobb is ha kezdessz. - szűrtem a fogaim közül. 
-Na de Noona, ne legyél ilyen.- fogta meg a karom J-Hope. 
-Miért? - csattantam fel. 
-Megjöttünk! - rikkantotta apa. 
-Most szerencséd volt. -böktem felé. Tudja,nem lennék rá képes. Sokszor megfordult már pedig a fejemben, de nem tudnám megcsinálni. Ahhoz túlságosan is szeretem ezt a mindenlébenkanál nőszemélyt. Ezzel ő is tisztában van,mivel épp most nyújtotta ki rám a nyelvét. 
Már kezdtem megnyugodni, nem lovagolnak a témán mikor az az ember szólalt meg a hátam mögül,akivel soha nem akartam ezek után beszélni. 
-Szóval még is csak én vagyok a kedvenced? Fogadjunk velem álmodsz minden éjszaka. - szólalt azon az idegesítő önelégűlt hangján. 
Akárhogyan is most utálom,a hangjától megrázkódom s ezt ő is tudja. 
- Persze,a rémálmaimbam szerepelsz- fordultam meg lendületből aminek a következménye az lett,hogy nagyon közel kerültem hozzá. A lélegzetem el is állt meglepetségemben. 
A szeme nagyságán ő is meglepődhetett. De hamarabb szedte össze magát mint én s ezért még jobban utálom. 
Én teljesen elvesztem a sötét szemeibe és a parfümje illatában. 
- Ugyan Rin, mindenki tudja,oda vagy értem. - hajolt még közelebb. Szinte már össze vagyunk simulva. Ha egy icipicit előre dölök,akkor simán megtudnám csókolni,de nem teszem meg. 
-Oda a halál. Inkább szállj ki a személyes teremből. 
-Akkor lépj hátra - ráncolta a homlokát. A szemei vidám csillogását itélve roppant jól szorakozik ahogy bosszantóan pirossá válik az arcom miatta.  
- Ne nevess rajtam, répa. - böktem mellkason 
-Minek neveztél?
-Répának. - néztem dacosan a szemeibe. 
Suga szája széle megremegett az elfolytott mosolytól. 
-Egyedi - dicsért meg. 
-Ugye? Kreatív vagyok. - bólogattam elégedetten. Mire a huncut csillogás újra visszatért s éreztem valami olyat fog mondani ami miatt megint pipacs leszek. Vagy esetleg közlekedési lámpa. 
-Én tudod hol vagyok kreatív? 
- Dalirásban? - ciccegve rázta a fejét s hajolt a fülemhez. 
-Az ágyban. - suttogta. Forró lehelette égette a nyakam és megborzongtam. Persze nem a szavai miatt. 
De amint azt  fel  fogtam hátra hököltem,az arcomra pedig rá tettem a tenyerem,hátha lehütöm.
-Te perverz répa . Jobb ha távol maradtsz tőlem különben odaadlak egy lónak. - Suga csak nevetett zavaromon. 

-Miért adnál egy lónak,aranyom,mikor oda vagy értem. -simitott végig az arcomon s jött még közelebb. Már válaszolni akartam mikor valaki más közbe szólt.
-Mi van itt fiatalok? - szólalt meg apa dörmögő hangja. Mire újfent ugrottam egyet. 
Remélem nem látta,hallota az elöbbieket,mert akkor nagy bajban vagyunk.

Csoki minyon!
Megköszönnèm,ha hagynátok nyomot magatok után :D