Csak Rád Vártam!

44. Fejezet

Csak meredtem rá tátott szájjal.
-Hogy mi?- pontosan hallottam amit mondott,de muszáj volt rákérdeznem.
-Kedvellek. - nézett mélyen a szemembe határozottan. Mintha tudná,nyert ügye van és viszonzom érzêseit.
-De nem is beszéltünk sokat..- érveltem sután. Joe bólintott és sután beleturt rövid tökéletesen beálított hajába.
-Az nem baj,abban a pár perben -ami kétszer is megtörtént - akkor is megkedveltelek és ilyet még soha nem éreztem. - bizonygatta megnyomva a soha szót.
-Sajnálom Joe,de én mást szeretek. - valottam be fájdalmas tekintettel. Ő grimaszolva bólintott. -Tudtam. - fájdalom villant barna íriszeibe és én megsajnáltam.
-Jobb ha megyek. - búcsúztam el s már indultam is meg a kassza felé.
Elpárolgott az a marék kis jókedbem is amit a srácok érkezése váltott ki belöllem. A legrosszabbkor kellett neki ezt bevallanaia. De ha nem jött volna YoonGi, akkor lehet,talán egy kicsit lett volna esélye. De csak egy kicsi.
Most viszont nem sajnálhatom Joet,itt van nekem egy vagon problémám meg kilenc hímem akiket etetnem kell. Ezek nagyobb problémák,ja és el ne felejtsem a mosást is,mivel biztos egy hegynyi szennyesük van,ami mosásra vár. De nem bánom ha sokszor kell mosnom,mig van kikre,boldogan megcsinálom.

Otthon egyedül pakoltam el,majd mentem is fel.
Hezitálás nélkül nyitottam be YoonGi-hoz,aki HoSeok ágyán ült,vállai előre esve,tenyerével a fejét támasztotta.
-Vöröske minden rendben? - YoonGi összerezzenve kapta fel a fejét.
-Vissza is értél? - furcsán rekettes volt a hangja,ami miatt megszólaltatta bennem a vészcsengőket. De mielött bármelyikünk is megszólalhatott volna lentről orditás szelte be az egész házat.
A szivem hatalmasat dobbant. - Megjöttek! - konstatáltam boldogan s már is eszelösként rohantam le.
Elöl HoSeok állt, igy őt rohantam le elöször.
Kicsit meglepődött,de aztán viszonozta a gesztust.
-Úgy hiányoztatok. - távolodtam el tőle.
-Noona!- rikkantotta JungKook. Boldogan öleltem átt őt is majd a többieket.
-Na jok voltatok? - kérdeztem Taet.
-Mi mindig azok vagyunk. - húzta ki magát. Elnevettem magam.
-Igy van.
Éreztem valmi van a levegőben,valami furcsa. Egyik srác sem önmaga,ezt azonnal levágtam.
-Fáradtak vagytok és pihentek egy kicsit,vagy esztek. Bár nem tudtam csinálni semmit,mivel úgy öt perce értem haza. - magyaráztam.
-Akkor rendeljünk valamit. - ajánlotta V. Meg forgattam a szemeimet és megvontam a vállam. Nekem aztán teljesen mindegy mit akarnak enni,az a fő,éppségben itthon vannak.
-Ti intézitek. - mutattam TaeTae-re.
Hirtelen bizseregni kezdett a tarkóm,a szívem pedig őrült vágtába kezdett. Igy megfordultam és találkozott a tekintetem YoonGiéval. Szomorúan figyelte az eseményeket,ami nem vallot rá. Ezért gyengéden küldtem felé egy mosolyt,hátha észhez tér és rendesen üdvözli a többieket.
-Hyung -rikkanotta Jimin. -Most megnyugodtam, hogy nem tettek el téged láb alol. - vigyorgott rám. Sötét pillantással vártam hátha folytassa.
Folytatta is. -Valami történhetett, hogy mind a ketten életben vagytok. - ráncolta a homlokát a barna pöszeség.
-Megymagyaráznád ezt kérlek kedves Jiminnie. - kértem angyali hangon. Leeshetett neki,valami nem jót mondhatott,mert felszülten körbenézett,mikor meg tudatosult benne,senki nem segít neki,mellém slisszant,átfogta a vállamat és magához szorított.
-Ugyan Noona,tudot, csak hülyültem. -rázott meg enyhén. -Mindenki tudja oda meg vissza vagytok egymásért és nem bántanátok a másikat. -ezen elmosolyodtam. Igaza van,most már tudom,YoonGi szeret.
-Mikor akarjátok bejelenteni,eggyütt vagytok? - kérdezte pimasz mosollyal JungKook. Azonnal elpirultam és kitörtem Jimin szorításábol.
-Honnan veszitek,hogy eggyütt vagyunk?-tettem csípőre a kezem.
-Eggyütt hát. - szólalt meg egy nyugodt mély hang mellettem s karolt átt.
-YoonGi - csattantam fel. Ő csak vigyorogva nézett le rám.
-Szóval aki rá merne mászni a barátnőmre,velem gyűlik meg a baja. - figyelmeztette barátait. A meglepetéstől még a szám is tátva maradt.
-Kinézed ezt belöllünk. - mimmelt sértetséget HoSeok s tette a szívére mindkét kezét.
-Nem,de a formalitás kedvéért muszáj volt. - vigyorgott még mindig. Imádtam,mikor a szeméig elér a mosoly.
-Pakoljunk ki,utánna beszélgethetünk tovább. - rendelkezett NamJoon.
Egy emberként bólintottak s indultak meg a szobájuk felé.
-Apád hol van?- kérdezte hirtelen menedzser.
-Azt hiszem a szobájában. - intettem arra. Bólintott,majd arra vette útját.
Vele sem volt minden rendben,de inkább ráhagytam.
Nem akartam egyedül maradni,igy felmentem.
A mint elértem a az utolsó lépcsőfokot,elcsíptem egy olyan mondatot, amit nem kellet volna.
-Mikor akarod neki elmondani? - kérdezte bizonytalanul HoSeok. A szívem hatalmasat robbant.
-Nem tudom. - sóhajtott egy hatalmasat YoonGi. -Most számtalan lehetőség adódott volna,de nem mertem. Gyáva vagyok. -válaszolta elkínzott hangon. Soha nem hallottam,igy beszélni. A mindig szókimondó, nyitott srác most semmivé lett. Mi történt?
-Nem sok időnk maradt pedig. - emlékeztette NamJoon.
-Tudom. - nyöszörögte Vöröske. Elállt a lélegzetem. YoonGi?
A falnak döntöttem a hátam,ugy hallgatóztam tovább. Tudom,tudom, nem szép dolog,ilyet tenni, de ha csak igy deríthetem ki mit titkolnak?
Minden ideszálammal a szobában lévőkre koncentráltam, nem is figyeltem mikor megszólalt Kookie.
-Noona, te mit csinálsz? - ilyedtemben ugrottam egyet s a szivemre tett kézzel néztem a haját törölközővel szárító maknae-re.
-Semmit. - vágtam rá. -Amúgy miért settenkedtsz mögém! - förmedtem rá alaptalanul.
-Nem is mögötted vagyok. - vigyorgott rám. Grimaszolva vettem tudomásul,ezt elbuktam.
Lázalasan kutattam a fejemben lévő millió gondolat között egy használhatóra, de sajnos nem találtam.
Ezért inkább leszegett fejjel a szobámba kullogtam. Kookie kuncogva nézte ahogy elhátrálok.
Becsuktam magam mögött az ajtót s neki dőltem.
Egyre több a kérdés,viszont egyre sem kaptam még választ. Igy ideje lenne a sarkamra állnom és kérdőre vonni.
Meg is teszem. Most.
Nagy hévvel kinyitottam az ajtóm s mig van bátorság,meg persze lendület kopogás nélkül benyitottam.
Azonnal csend lett és megilletődve pislogtam rám.
Felvettem a szigorú arcomat,egyenként feléjük böktem és ki mondtam azokat a szavakat amiket persze késöbb már nagyon bántam.
-MI a fene bajotok van? Mi ez a szomorú légkör? YoonGi mit titkolsz? -néztem most rá elkeseredetten. -Megváltoztál és nem jó értelemben. Reggel óta befele vagy fordulva és veletek sincs minden rendben! Mi az? - tártam szét a karom. Persze nem azt mondtam amit el terveztem,de ez is hatott. A srácok döbbenve pislogás nélkül meredtek rám.
Szinte a levegő is megfagyott,ennek pedig nagyon nem örültem.
-Hogy kéne neki elmondani,hogy hamarosan költözünk? - kocolta össze barna haját Taehyung.
Az összes vér kiszaladt az arcomból mikor fel fogtam Tae mondatát. Hogy mi?
-Gratulálok Einstein, most mondtad el neki. - ütötte tarkón Jimin.
-Taehyung! - csattant fel NamJoon.
Csak álltam ott,emészgetve a hallottakat.
-Csak vicceltél ugye? - reménykedtem mosolyogva. De senki nem nevetett,igy az én arcomról is eltünt a mosoly.
-Mikor akartátok elmondani? - ingadtam a fejem.
Nem is tudom mit érzem ebben a pillanatban. Talán félelmet? Csalódottságot? Fájdalmat?
Nekidőltem az ajtófélfának s próbáltam valamelyikük pillantásáz elkapni,de egyikük sem volt olyan bátor.
Hirtelen az előbbi érzéseket felváltotta a harag.
Ezért ökölbe szorítottam a kezemet és remegni kezdtem.
-Mikor akartátok elmondani,ha? Aznap mikor mentek el? Vagy már mikor az új házban laktok? - egyre hangosabban beszéltem. Ezzel együtt a remegésem is erősödött.
-Rin..-kezdte békítőleg YoonGi felemelt kézzel a mellkasa elött. Elhesegettem a mondatát,bármibe is akart kezdeni.
A harag nem old meg semmit,igy vettem egy mély levegőt és megpróbáltam olyan nyugodtan kezelni amennyire ez tőlem telik.
-Mikor mentek el? - kérdeztem sírontuli hangon. Egyszerre rezzentek meg s vált szin tiszta riadalommá az arcuk.
-Két nap. - mintha gyomorszájon vágtak volna.

Csokipuding!
Gondolom mindenkinek leesett,az utolsó fejezeteket rúgja a sztori :D
Nagyon nagyon szèpen köszönöm az eddigi megtekintèseket ès voted-okat ❤❤
Nem hittem volna,ekkora nèzettsège lesz :'D