Csak Rád Vártam!

16. Fejezet

Csak meredtem magam elé az ölemben a telefonnal.
Még is mit csináljak? Hyung nem sokat mondott,csak,hogy játszam el őt.
Oké az könnyű lesz,elvégre hasonlitunk,csak a hangomat kell elmélyítenem és már a bátyám is vagyok. Külsőleg az egy dolog,de belsőre már egyáltalán nem hasonlitunk.
Park olyan mint apa,ő is zeneszerző. Azért is ment ki Amerikába,hogy jobbá váljon,mert még mindig túl akarja szárnyalni Sang Hun-t.
Apa és Sang mindig valami zseniálisat alkottak abban a studióban,ezért kellet volna apát megkérnie.
Hacsak valami olyanba keveredett bele amit nem mondthat el neki.
De mit csinálhatott?
-Rin,azonnal mond meg mit mondott a bátyád?- követelte nagy hanggal barátnőm mikor feltépte az ajtómat.
-Hé, óvatosan azzal az ajtóval,szükségem van rá! - nem hatja meg a figyelmeztetésem,mert csak vállat vont.
-Mit mondott a fiam? Rin azonnal mond meg! - követelte már apa is.
-Mi is hallani szeretnénk!- jött be Jin, JungKook és V.
Remek,gyűlés lett a szobába az engedélyem nélkül.
-Titeket nem kellene érdekelnie- meredtem a srácokra.
-De kíváncsiak vagyunk rá. - vont vállat JungKook.
-Nem mondott semmi érdekeset. -tettem a telefont az ágyamra.
Nem mondhatom el nekik,amit én magam sem értek pontosan. Még több kérdéssel árasztanának el,ami így is van vagy egymillió . Valamit gyorsan ki kell találnom,amit el is hisznek.
-Riiin!! - nyújtotta el a nevemet apa.
-Hyuuuuung! Kérlek. - váltott taktikát V.
Azt hitte ha könyörgőre fogja,hatni fog.
Oké,hogy hat is a nagy boci szemeinek hála,de nem mondhatom el az igazságot.
-Szóval tudni szeretnétek? - kérdeztem lassan,mire mindenki bőszen bólógatni kezdett.
-Hát jó.- adtam meg magam s szimbadiasan felsóhajtottam. - Arról beszéltünk. - kezdtem de el is hallgattam. Már szinte tapintható volt a feszültség és a kíváncsiság.
-Mond már!- rivalt rám Min Ah.
-Oké oké - tettem védekezően elém a kezem,majd folytattam. -Hyung csak a lányok szokásairol kérdezett. Nem értette miért lett hideg egy lány. - hazudtam. Remélem elhiszik.
-Ezért akart csak veled beszélni? Miért nem engem kérdezett? - vakarta hitetlenül a tarkóját apa.
-Tetszik neki egy lány?! - hüledezett fal fehér arccal barátnőm. Basszus,elfelejtettem,hogy Min Ah szerelmes a bátyámba!
Jujj,mit fogok kapni Min Ah -tól,meg később Park-tól,ha megtudja mit hazudtam. De az ő hibája!
-Miota? Ki az a lány? - ragadta meg mindkét vállam Min Ah.
-Nem tudom. - pislogtam nagyokat.
Azt hiszem ha Park letagadja,hogy sose volt olyan lány aki tetszett neki és megmondja,hazudtam,Min Ah élve temet el egy nagyon nagyon mély gödörbe az erdő közepén.
-Park Yoon,soha ne gyere haza azzal a libával. - morogta.
-Miért tőled kért tanácsot? - kérdezte V.
-Mert talán lány?!- nézett hátra furán Minnie. V látványosan elgondolkodott majd mosolyogva bólintott.
-Igazad lehet Noona.
-A fiam nem az apjától kért tanácsot hanem az öccsétől. - szipogott apa.
-Na de Shin,ő a lányod!
-Igen ő lány!- mutattak rám. Apa hosszan nézett majd leggyintve elhagyta a szobát.
Már nem tudom mit is érezzek. Fájdalmat? Csalódottságot?
Inkább beletörődést. Azon a szinten vagyok,hogy már teljesen hidegen hagy ha az apám a fiának tart. Úgy latszik én soha nem fogom megkapni azt az elismerést amire mindig is vágytam. Vagy azokat az érzéseket amiket egy apa érez a lánya iránt. Elvégre más hogy viszonyul egy apa a lányához is meg a fiához is.
Ezek már csak vágyak maradnak.
-Noona jól vagy? - törte meg a csöndet Kookie.
Mosolyt erőltettem az arcomra és bólintottam. -Persze.
-Ugye lesz vacsora csinálva? - kérdezte hirtelen s dőlt neki az ajtófélfának Suga.
Remek,már csak ő hiányzott!
-Ha éhes vagy menj és csináld meg. - küldtem el.
-Szuper akkor Rin készíti a vacsorát. - jelentette ki egy bosszantó mosoly kíséretében.
Felhorkantam -Álmodik a nyomor hyung.
-Szívesen segítek neked Rin. - nézett le rám kedvesen Jin.
-Ugyan Jin hyung te csak nyugodtam pihenj. -hárítottam el a segitségét.
-De de segítek. Szeretek főzni. - erősködött.
-Szerintem fogadd el. - bökött az állával társa felé Suga.
Hangosan kifújtam a levegőt,majd felálltam.
-Oké,.Hyung elfogadom a segitségeted. - mosolyogtam rá,mire felcsillant a szeme.
-Menjünk is. - indultak le a konyhába.
Nulla lelkesedéssel mentem a kis csapat után.
-Azért ennyire ne legyél lelkes. - gúnyolodott Suga amikor elé értem,mivel időközben vissza állt eredeti helyére. Bezzeg a többieket kézségesen elengedte.
-Fogd be répa,vagy belefőzlek a vacsorába. - fenyegedtem meg.
Nem ilyedt meg,hanem felnevetett , tisztán,mélyen,őszintén.
Nekem meg azonnal melegem lett és jóleső bizsergés száguldott végig a testemen.
Még mindig nem tudom,mik ezek a reakciók ha a közelében vagyok.
-Kiengedsz? - néztem egyenes a szemébe. Ami hiba volt. A nevetéstől még mindig csillogott.
-Mi lesz ha nem? - a fejét enyhén oldalra döntötte és az alsó ajkába harapott. Fura gondolatok tömkelege lepte el az agyam a mozdulat miatt. Erővel kellet leküzdenem a késztetést,hogy az ajkaira nézzek.

-Akkor későn lesz vacsora vagy egyáltalán nem lesz. - vágtam rá.
-Nélküled is simán elkészitik.
Nem tudtam elszakadni azoktól a gyönyörű sötét szemeitől. Beszippantott,akár egy fekete lyuk.
-Miért nézel így Rin? - kérdezte hirtelen zavartan,aztán áttváltott önelégülté. - Csak nem tetszik amit látsz? - arra a bosszantó félmosolyora görbült a szája széle,amitől még furcsább érzések kezdtek éledezni bennem.
-Álmodban. - tértem vissza a valóságba. Mielött újra megszólaltatott volna közbe vágtam. - Azon merengtem mibe főzzelek bele. - vigyorogtam fel rá.
-Na persze. - horkantott.
-Nem hiszel nekem? - kérdeztem felháborodtan s keresztbe fontam a karom mellkasom elött.
-Nem hát. - vágta rá.
-Nagy hiba. - ciccegtem a fejemet ingatva.
Felcsillant a szeme és váratlanul a fülemhez hajolt s suttogni kezdett. -Nem főznél meg,mivel tetszem neked. - forró lehelete csiklanodzta nyakamat s akaratlanul is megrázkodtam,amit észre is vett,mivel kuncogni kezdett.
Tiltakozni sem tudtam,mert elbóditotta az agyam édes parfümje.
Konkrétan köd lepte el az agyamat és csak is Suga illatára,közelségére fokuszáltam.
Felém forditotta a fejét,s így pisze orra az arcomhoz ért.
-Mi az Rin? Elvitte a cica a nyelved? - susmogta még mindig a fülembe.
Csak némán picit megráztam a fejem. -Ugyan..- nem tudta befejezni mert valaki más közbe szólt.
-Hát ti meg mit csináltok? - a váratlan hangtol azonnal észhez tértem s hátra léptem. Az arcom azonnal felvette a paradicsom szinét. Suga-ra néztem s megdöbbenve látom,ő is elpirult kissé,de nem.lehettem biztos benne,mert a megfordult.
-Suga? Rin? Mi volt az az elöbb? - kérdezte újra a hang. Óvatossan kikukucskátam Suga karja mellet és még a vér is megfagyott az ereimben mikor megláttam.

Sziasztok
Szerintetek ki láthatta meg őket?
Kèrhetnèk vèlemènyt? :D