Csak Rád Vártam!

35. Fejezet

Mivel kitartóan csörgött a telefonja, hátrébb léptem,akármennyire is mást szeretett volna a testem, a szívem. YoonGi arcán csalódottság és bosszuság futott átt, mikor konstatálta, nem bújok vissza hozzá.
-Vedd már fel.-néztem a világító zsebére. Ő félig szusszanva, félig morogva tett eleget kérésemnek.
-Halo? - vakkantotta.
A vonal túlsó felén lévőt tökéletesen hallottam. -Hyung, nem azért hivtunk, hogy a füledet csodáljuk!
-Igen hyung, vedd el onnan és had lássunk! - Kérdőn és értetlenül nézett rám s várta a választ. Mikor megvontam a vállam, elvette onnan és megnézte a telefont.
-Kapcsold be a kamerát! - orditott bele Taehyung. YoonGi összerezzent és fájdalmas arcal tartotta el magátol a telefont.
-Ne ordibáj! - kiabált vissza Jimin.
-Ez most skype? - konstatáltam.
-Az. - jött a tömör válasz Jin- től.
YoonGi morogva megnyomta a készüléket , oldalra forditotta, én pedig mellé léptem és már látszódot is az idétlen fejük.
Kook, V,Jimin és Hope feje viritott, mig a többinek a haja látszódott.
-De örülök, hogy láthatlak titeket. -Vinnyogtam.
-Nooonnaaaa! - rikkantotta Kook.
-Noonnaaa! - utánozta Tae.
-Ssuuuggaaa! - igy Hope.
-Jiiimiiiiin! - utánozta a többieket Jimin. Erre csak megforgattam a szemem.
-Minnie drága de hiányzik az egós fejed. -Vigyorogtam rá.
-Hallotátok, -vigyorgott a többiekre- Noona- nak egyedül Sexy Jimin hiányzik. - bökdöste kidüllet mellkasát.
-Nem is igaz,ugye Noona? - pislogott nagyokat V. Egyem a szivét, de aranyos ilyenkor!
De ha most válaszolok,lehet kitör a harmadik világháború.
Segélykérően néztem fel a néma YoonGi- ra. De semmi reakció, csak a telefonját nézte.
Remek, lehet lefagyott.
-Amúgy, mit csináltok ti ketten? -tette fel a váratlan kérdést Hoseok. Erre a többiek is elhallgatak és érdeklődve pislogtak a kamerába.
-Semmi különöset. -vontam vállat. -Csak Rókácska bújocskázott a beton dzsungelben. - tettem hozzá, mint egy mellékesen. Senki sem kapott szikrát egy percen keresztül. Esküszöm, mintha lefagyott volna a telefonja, vagy az idő.
-Mi van? - néztem értetlenül hol a srácokra, hol YoonGi-ra.
-Te most tényleg egy állathoz hasonlítottál?- kérdezte döbbenten.
Alaposan megnéztem az arcát, s úgy tettem, mintha gondolkodnom kellene, noha tökéletesen tisztában vagyok a külsejével.
-Igen. - bólintottam.
YoonGi lebigyeztette a szája szélét és megbántott arcot vágott.
-De miért?
-Mert a rézvörös hajaddal, olyan vagy mint egy róka. Na meg ravasz is vagy. -magyaráztam.
-Ti meg fejezzétek már be az idétlen vihogást. -dörrent rá a telefonra. Még jó,hogy rájuk szólt, különben beletúrtam volna a hajába. Elfelejtettem őket!
-Ne...ne haragudj. ..hyung. ...de ez..ez nagyon...vicces. - mondta szaggatottan Tae.
-Nem az. -vágta oda durcás hangon.
Kuncogva döntöttem a fejem a vállának és pislogtam fel rá.
-Csak viccnek szántam. Nem akartalak megbántani YoonGi. - mondtam. Elállt a lélegzetem, mikor tudatosult bennem, az arcunk miliméretekre vannak egymástól.
Ahogy a pillantásunk talákozott, az idő megállt. Csak Ő és én voltunk,semmi más.
Fekete szeme, mint egy feketelyuk,úgy szippantott magába.
Idők végezetéig vesznék el mandulavágásu szemeiben.
Ajkaim önkéntelenül nyiltak el s nedvesítettem meg alsó párnáimat. Mire pillantása oda rebbent.
Azt akartam, hogy megcsókoljon, itt és most!
Szinte remegtem a vágytol, annyira akartam,hogy az ő varázslatos ajkai az enyémeken legyen.
Észre sem vettem,már az orrom arcához ért. Lecsuktam pilláimat,s vártam a világom kiforduljon a helyéről, vártam, a lápaim remegjenek, a szivem, pedig kiugorjon a helyéről. Ezt akartam.
-Ne elöttünk csináljatok gyereket! - hasitott be a pillanatba egy türelmetlen hang.
Összerezzentem, a szemeim kipattantak, hátráltam egy lépést ilyedtemben.
-Mi nem is..-dadogtam elpirulva.
Suga nevetve dőlt neki a vállaval a falnak.
Teljesen elfelejtettem őket,megint.
Elvesztettem a fejem, megint.
Valamit el kellene követnem, ne ürüljön ki a fejem, ha a közelebe kerülök. Mert itt nagy gondok lesznek!
-Egyébként ti ketten mikor kerültetek ennyire közel? - húzta résnyire össze a szemeit NamJoon.
Az alsó ajkamba harapva törtem a fejem, mit lehetne erre válaszolni. Tulajdonképpen, én sem tudom, mikor kezdődött, vagy hogyan sikerült.
Nem szabadna ezt csinálnunk, elvégre idolok, én pedig egy közönséges lány volnék, aki mellé leült fortuna,megajándékozva a srácok jelenlétével. Ha az igazgató megtudja, meg az apám, örjöngeni fognak. Vagyis, csak az igazgató, apám nem biztos.
Fájdalom hasított a mellkasomba, ezzel levegőt akadályozva a tüdőmbe. Fáj, erre gondolni, nem akarom,hogy távol tartsanak tőle. Szükségem van rá. Ő ad erőt, mellette az ikrem távolléte nem olyan fájdalmas.
Be kellet csuknom a szemem egy pillanatra, nem szabad megengednem a könnyeim kibugyanását.
-Rin? - YoonGi lágy hangon szólitott a nevemem.
-Minden oké. - erőltettem mosolyt az arcomra. YoonGi komoly arcárol lerítt, nem hisz nekem.
-Szóval, Suga hyung,ne merd a tulajdonoddá nyilvánítani az én Noona- mat! Mert különben. ...-fenyegetőzőtt V. Elmosolyodtam, miközben közelebb léptem.
-Te fenyegeted a hyungodat? - húzta fel fél szemöldökét YoonGi.
-Igen. -Vágta rá.
-Taehyung. -morgott.
-Ugyan YoonGi, csak megvéd. -löktem meg a vállammal. Furán nézett le rám.
-Igy van,ez lenne egy bátty feladata. -állt ki Tae mellett HoSeok.
Megkövültem, arcomból az összes vér kifutott.
Bátty!
Ez az ami nekem már soha nem lesz.
Hirtelen hatalmas késztetést éreztem,hogy elfussak. Nem is,hogy megkeressem Őt.
Muszáj látnom. Vagy csak hallani a hangját,nevetését. Muszáj.
Arra ocsudtam, hogy valaki kiabálja a nevemet, de nem reagáltam rá.
Haza kell mennem. Most!
A piros lámpakra fittyethányva masiroztam végig a nyüzsgő utcán.
Semmi nem érdekelt, csak a cél lebegett a szemem elött.
A telefonom csörgésére, viszont megálltam.
Remegő kézzel halásztam ki,a még mindig rajtam lévő edzős szabadidőm zsebéből.
Zihálva pillantottam,villogó kijelzőre,amin nem az a név volt amire én vágytam.
Min Ah,hivott.
-Min Ah. - nyöszörögtem.
-Miért hivtál? Baj van? Miért Zihálsz? - lehajtott fejjel dőltem neki a ház falának, ami mellett megtorpantam. Vettem pár mély levegőt, hogy vissza áljon a rendes oxigén ellátásom.
-Park Yoon. - suttogtam, immár rendes légvétellel.
-Mi van vele? -egyre hisztérikusabb a hangja.
Becsuktam a szemem,úgy folytattam. -Elment. Nem képes a családdal maradni,azok után, hogy elhitte apa nem is biztos a vérszerinti apánk. -Min Ah levegőért kapott. -Már nem akar a Yun családhoz tartozni. - csuklott el a hangom a végére. Igy kimondva még fájdalmasabb, mint belegondolni.
A mellkasomon a nyomás még kibirhatatlanabb lett és levegőt venni is egyre nehezebb.
-Az nem lehet! Csak viccelsz ugye? Ha rájövök ez csak egy tréfa soha többet nem beszélek veled! - kiabálta, majd letette.
Megsemmisültem bámultam a semmibe.
Min Ah is el akar hagyni. Mi lesz velem?