Csak Rád Vártam!

47. Fejezet

Kètsègbeesetten szorongattam a kezèt,de ő nem viszonozta.
-Noona,mièrt az èn kezemet akarod eltőrni? - kèrdezte HoSeok. Amint rájöttem,nem jó kezet szorongatom úgy engedtem el,mintha megègetett volna.
-Saj..sajnálom. - hebegtem.
-Már meg is csalsz? -jött valahonnan YoonGi felháborodott hangja.
-Meg hát- vágtam rá. -Ráadásul - elhallgattam mert nem voltam biztos kinek is a kezét fogtam meg éppen.
-Azt sem tudod kivel csalsz meg?!
-Hoseok vagyok Noona. - segített ki.
-Hoseokkal?! Komolyan Rin?! - játszotta tovább a sèrtettet YoonGi.
-Ennyire ne játszd túl Hyung. - kèrte Taehyung.
-A drámát kèsőbbre,inkább azon agyaljunk hogy kerülünk ki innen. - sóhajtott egyet NamJoon.
Kèt percre sikerült elfelejtenem hol is vagyunk,de most újra arcon csapott a valóság. Egy apró liftben vagyok bezárva hèt hímmel. Nagyszerű!
-Szeretnèk gratulálni Noona,amièrt itt ragadtunk.
-Nem az èn ötletem volt! - kiáltottam fel.
-Hanem?
-Nem akartam ide jönni! Mèg táncolni sem. - dobbantottam ingerülten. Hogy kèpzeli NamJoon,hogy rám fogja,mikor Jimin erőszakoskodott,jöjjünk ide.
-Tènyleg akkor kiè? - kèrdezte újra.
-Jimin. - vágtam rá.
-Mi?! - esküszöm sikította. -Hogy kenheted rám Noona?!
-Egyszerűen,te akartad.
-Igaza van - adott igazat,Kookie.- Mèg engem is rávettèl .
-Te is fiam JungKookie. - szólalt fel drámaian ès tette szívère mindkèt kezèt.
Ezt hogyan láthattam?! A szemeim már megszokták a sötètet,bár így is csak körvonalakat látok. Ès szerintem aki most megjátsza a halálát,az Jimin lesz.
-Most tènyleg te vagy a bűnös Jiminnie. - adta meg a vègszót YoonGi.
-Valami ötlet? - szólt közbe megint a leader.
Sóhajtva dőltem neki a falnak. Már feladtam a remènyt,kijutunk innen.
-Valakinek a telefonja mèg èl? - kèrdezte remèykedve Jin.
Előhalásztam a zsebemből,megèrintettem a kèpernyőt,de semmi tèrerő. Átkozott LG!
Remènykedve emeltem fel a fejem,hátha valakit megszánt fortuna.
-Ugyan olyan telóink vannak.
-De van itt telefon! - kiáltott fel Tae.
-Mindegyikünknek van V.
-Nem úgy,te lüke. - legyintett. - Hanem lift telefon. - világított oda hol az említett készülék lógott.
-Nahát. - ámultunk el egyszerre.
-Szóval ez nyomta a hátamat.- hümögött Kookie.
-Micsoda?! Végig mögötted volt? - háborgott Jin. -Már règ használhattad volna!
Erre valamit dünnyögött,majd a fülèhez emelte a kagylót.
Kezdtem èrezni a hely szűkössègèt,mert fokozatosan èrztem ,ahogy a mellkasomra súly nehezedik. Nem akarok megint rohamot kapni,de ez úgy látszik elkerülhetetlen.
Összeszorítottam a szemeimet s próbáltam valami megnyugatóra gondolni, ami nem olyan egyszerű.
Magam elé képzeltem a studiómat, ahol épp valami lendületes táncot mutatok a tesómnak, aki tapsolva jutalmazza a produkciót.
Mint régen. Emlékszem, hányszor jött el velem s maradt későig, hogy nézzen vagy épp tanácsokkal lásson el,amit én kézségesen fogattam.
Imádtam,hogy ott volt velem. Hogy érezhettem,valaki mellettem van és támogat. Néha azt kívántam,bárcsak apa is itt volna velem és ahogy Yoon, mosolyogva figyelne. De ez mindig csak álom marad,ahogy egy anya is.
-Noona- fogta meg valaki a vállamat,mire megrezzenve nyitottam ki pilláimat. -Minden rendben? - kutatta az arcomat HoSeok.
-Persze. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Hope összeráncolt homlokkal tudatta velem,nem hisz nekem.
Nyitottam a szám,hogy jobban meggyőzzem nincs semmi bajom, mikor megindult a lift. A srácok pedig ujjongásban törtek ki.
HoSeok gyengéden rám mosolygott, amit muszáj volt viszonoznom. Ő is megkönnyebbűlt, amiért végre kijutunk innen. Már alig van levegőnk én meg a roham szélén egyensúlyozok.
Hirtelen megálltunk, az ajtó kinyilt, s csordaként robbantak ki a kis helységből.
Megkapaszkodtam a szélében s nagy kortyokba vettem levegőt.
-Jól vagy Aranyom? -csúsztatta hatalmas meleg tenyerét a derekamra YoonGi s figyelte az arcomat.
-Már igen.- bólintottam.
-Nagyon fehér vagy Noona, szerintem menjünk haza. - ajánlotta Rap Mon mikor közelebb jött.
-Végre kijutottunk! Azt hitem ott halok meg. - kiabálta Taehyung.
-Ne dramtizáld túl Tae.
-Tényleg majdnem meghaltunk Jimin. - nézett rá komolyan,mire a másik fiú csak megvonta a vállát.
-Rap Mon,ebben a pillanatban jutottunk ki onnan -mutattam hátra - nem szállok be ujra - ráztam a fejem YoonGi mellkasának dölve.
-Nem is úgy gondoltam,hanem a lèpcsőt használva.
-Szerintem most egy darabig mindenki mászni fog. - simitott vègig YoonGi a hajamon.
-Csináljunk valamit,ha már szenvedtünk egy sort. - indult meg Jin előre.
-Menjünk táncolni. - rikkantotta Hope.
-Igen. - èrtett vele eggyett Jimin. -Gyere Kookie. - kezdte rángatni az egyáltalán nem lelkes maknaet.
-Menjünk mi is. - indultunk meg.
Semmi kedvem már semmire sem,de mikor eszembe jut,ők kèt nap múlva elmennek,már is megjön a lendület.
A srácokat az egyik teremben leltük meg,ahol a földön ülve nyomják a telefont. Valószínüleg az A.R.M.Y-kal beszèlnek,vagy a szüleikkel.
-Noona táncoljunk. - ragadta meg a kezem Jimin s húzott el a bisztonságot adó karok közül. Kètsègbeesetten nèztem hátra,de YoonGi már leült egy közeli szèkre.
Valami megváltozott benne,èrzem. Ami nem jelent jót a számomra. Ez pedig jobban megrèmíszt mint amikor rájöttem beleszerettem.
-Hát jó. -adtam meg magam.
Jól tettem,hogy beadtam a derekamat. Minden gondomat elfelejtettem,ha csak egy kis időre is.
Nèha már a hasamat fogtam a nevetèstől,annyithülyèskedtünk vagy kèptelen koreokat alkodtak,amitől szintèn a padlót fènyeztem.
Ezektől a pillanatoktól èrzem,hogy tartozom valahová,hogy van családom ès ezek miatt èrdemes èlni. De miattuk szorul össze a szívem,s èrzem a gombócot a torkomban.
Ezek miatt lesz nagyon fájdalmas az elválás.