Csak Rád Vártam!

HoSeok szemszög

-Hyung, vajon otthon minden rendben? - kérdezte csöndesen Taehyung mellettem. Fejét hátra hajtotta, keze lába ketesztben.
Én sóhajtva tettem ugyan ezt. Kinéztem a kis ablakon, úgy válaszoltam. -Nagyon remélem. -A gép szàrnyàt lehetett csak làtni,ahogy néha, néhàny felhőt ketté szel.
A tervezetnél elöbb megyünk haza,mivel mindannyian aggódunk Rin miatt-aki már nagyon fontos lett az életünkben.
Nem tudjuk elképzelni miért viselkedett úgy ahogy ezért is megyünk haza. Na meg Hyung nélkül nem teljes a csapat. Ilyenkor, ha valamelyikünk nincs velünk félemeberek vagyunk.
De most jobban aggódok Rin miatt. Hyung se akart semmit mondani,mikor megtehette volna,de a lányra bizza,mikor akar jobban megbízni bennünk.
Hirtelen újra magam elött láttam a beszélgetésünket,amikor elkövettem azt a végzetes hibát. De már nem lehetett visszaforgatni az időt - amit egyszer sem kértem még - pedig ha lehetne megtenném s el sem hagyta volna a szám azok a szavak.
Nem is gondoltam mennyire meg fog változni az életünk,mikor beléptünk azon az ajtón.
-Hyung! Hobi hyung,hallasz? - összerezzentem s pislogva fordultam a hang felé. TaeTae várakozva ráncolta a homlokát.
-Mit kérdeztél? - függesztettem rá ártatlanul a tekintetem.
-Már jó ideje szólongattalak hyung és nagyon messze járhattál. - vigyorodott el a végén. Szemei pajkosan felcsillantak és nagyon nem akarom tudni mi járhat a fejében. Ő az az ember,akit még ennyi év után sem lehet kiismerni. Akin,akármennyit töröd a fejed, nem tudod megfejteni. Néha bosszant, néha fejfájást okoz,néha pedig mulattat ez az állapot.
Mielött debütáltunk,őt még nem mutattuk meg a nyilvánosságnak s már akkor több volt a rajongója,mint nekem vagy más tagnak. Ez kicsit -nagyon - bosszantott. De ezt senkinek nem vallottam volna be,sőt szinte megtiltottam magamnak,hogy ilyeneket gondoljak.
-De mit akartál kérdezni? - vontam föl a szemöldököm.
-Miről megy a diskurzus? - bukkant elő az elöttem lévő ülésről Jimin. Mindkét kezét a támlára,állát pedig kézfejei közé tette,úgy cikázott kettönt között csillogó, mindig vidám tekintete.
-Csak beszélgetünk - vontam vállat hetykén.
-Miről? - kérdezősködött tovább. Itt V-re néztem, ő tudja csak mit akart kérdezni.
-Rin Noona-rol. - vigyorodott el. Önkéntekenül megfeszültem. De magam sem értettem ezt a reakciót.
-Ès mit? - tólta feljebb magát. Határozottan érdekelte,ez pedig bosszantott.
-Vajon mit csinálhat YoonGi hyung és Noona otthon, egyedül? - csillant fel dejavul a szeme.
Ökölbe szorult a kezem a hasamon. Nem akartam erre gondolni.
-Biztos kinyirják egymást. - válaszolta egy másik hang elöről,aztán a feje is felbukkant,aki nem volt más Jin hyung. Nagyon szeretném ha csak tényleg veszekednének,de ismerem YoonGi -t,és megváltozott mióta ott lakunk. Őszintén nem csak ő,hanem mindegyikünk. De rajta jobban kiüt,mint máson.
-Na de hyung,biztos nem csak az történik. - ingadta a fejét Jimin.
-Igen,láthattad milyen közel voltak egymáshoz és milyen más volt a hangulat. - bökött a telefonom felé.
Hát igen,nagy változáson mentek keresztül s van egy olyan érzésem ha haza értünk be fogják jelenteni,együtt vannak.
-Meg tudjuk ha haza értünk. - mondta ki a gondolataimat Jimin. Grimaszolta bólintottam.
-Haza.- motyogta Tae.
-Mit motyogsz V?
-Haza...vagyis otthon. - nézte meredten az ülés hátát. -Igy belegondolva,tényleg az otthonunk már nem? - nézett aztán felváltra ránk.
-Nem szabad igy gondolnunk már,hisz napokon bellül el kell hagynunk azt a házat,mert menedzser hyung talált nekünk egy másikat ami már a sajátunk lesz. - emlékeztetett a fájdalmas tényre Jin hyung.
Egyikünk sem szólalt meg. Erre nem lehetett mit mondani,csak magunk elé meredtünk fájdalmas arcal. Szerintem kijelenthetem,egyikünk sem akarja elhagyni ezt az otthont.
YoonGi főleg nem.
Mikor fel lett hivva,hogy ezt is közöljük vele,nagyon kiakadt,amin nem lepődtünk meg,sőt, számítottunk rá. De megértsük az érzéseit.
-Nem akarok onnan elmenni. - nyafogott V. -Találjunk valami megoldást! - csillantak fel a szemei.
Szerettem Taehyung-ban a naivitását,meg sok minden mást is.
-Hobi hyung, minden rendben?- méregetett Jimin.
Némán bólintottam. -Persze. - mondtam végül,mert nem hitt nekem.
-Tényleg csöndes vagy. - szükült össze Jin szemei is.
-Te sem akarod elhagyni Rint ugye? - tette fel a nyilvánvalót Tae.
-Ki akarja?
Erre csak rázták a fejüket.
-Nagyon nehéz lesz YoonGi-nak. -sóhajtotta Jin hyung.
-Töltsük annyi időt vele amennyit csak tudunk! - egyenedestem ki. A vérem forrni kezdett és izgatottan vártam a gép leszálását. Oké,bele tartozik a magasságtól valo félelem is,de nem akarok inkább belegondolni,hány méter magasan is lehetünk most.
-YoonGi hyung nak ez nem fog tetszeni,de élvezzük ki mig vele lehetünk.-folytattam izgatottan.
-Vigyük el a fellépésekre is!-ajànlotta Jimin.
-Meg mindenhovà. -egyszerüsítette le Jin hyung.
Összevigyorogtunk a remek öteleteken,aztán Tae előkapta a mobilját s pötyögtetni kezdte.
Homlokráncolva figyeltem kinek ir üzenetet.
-Mit csinálsz Tae?- kérdezte meg Jin egy kis idő multán.
-Üzenetet irok Rap Mon hyungnak. - mondta olyan hangsullyal mintha nem lenne nyilvánvaló.
-De miért? -Szisszegve nézett fel.
-Hogy elmondjam a tervünket. - nézett ránk hülyén. Nem értettem minek irja eg neki,mikor a mellettünk lévő ülésen ül,Kookie-val. Bár nem akarunk hangoskodni,elvégre mások is utaznak a gépen,de azért ez már tulzás. Viszont Taehyung-rol van szó,igy egyikünk sem lepődött meg cselekedetén,csak összenézve vállatvontunk.
Kicsit előre dőltem,hogy tudjam figyelni a leaderünk arcát,mikor megkapja az sms-t. Pár perc múlva ez meg is történt és a várt hatás nem maradt el. NamJoon meghökkenve vette tudomásul, Tae, a szomszéd szégböl küldött üzenetet.
Értetlen arcal fordult felénk,mutatta fel a telefonját. TaeTae vigyorogva mutatott a sajátjára s tátogta olvassa el.
Leader még mindig értetlen arcal nézte ujra a telefonját.
-Úgye, tisztában vagy,nem szabad használni a telefont? - bökött a készülék felénJin hyung.
V csak megrántotta a vállait s vissza fordult NamJoon felé.
-Nem vagy komplett. - hátra dőlve ingadtam a fejem. -Simán megvárhattad volna míg leszáll a gép.
-De tudod Hyung, Ő TaeTae. - jelentette ki Jimin.
Felhúztam az orrom,ugy néztem ki újra a csöpp ablakon.
Alig vártam hogy földet érjen ez az ócskaság.
Már nem érdekelt,mit beszélnek,igy a fülembe dugtam a fülesem és zenét hallgattam. Lassan a szemem is lecsukódott,az álom pedig elért.
Arra eszméltem,valaki rázogatott.
Álomittasan nyitottam ki a szemem és fókuszáltam a mellettem ülőre s húztam ki a az egyik fülest.
-Megérkeztünk. - jelentette ki Tae. Lassan bólintottam,nyújtoztam egyet,összeszedtem a cuccomat és elindultam a tömeg után.
Kiértünk a tömeg adta folyosón, magunkhoz vettük a koffereket és a kijárat felé orientálódtunk.
-Várnak minket? - állt meg a friss levegőn,tette le a böröndjét és fordult meg Kookie.
-Felhívom. - vette elö a telefonját Rap Mon és nyomta meg az egyik gyorshívot.
Percekig csönd volt majd felvette.
-Megérkeztünk. - mondta tömören. Ő nem köntörfalaz s ez vonatkozik a vonal túlsó felén lévő srácról is. -Értünk jössz? - morgás,majd leader összeráncolta a homlokát.
-Tudom...Tudom..Oké...tényleg. - bólintott,majd letette.
Kiváncsian vártuk a fejleményeket.
-Mivel valahogy a teptérre jutottunk és senki nem vitte el a furgont,igy haza tudunk menni vele. - mondta,felvette a táskáját és elindult egy irányba. Mi meg összenéztünk, vállatvontunk,majd követtük őt.
Menedzser hyung nem feletkezett meg eme apró tényről és hozta is a furgont.
Bepakoltunk,mindenki beült a saját helyére,hyung elfoglalta a vezetőülést és már mentünk is.
-Szóval mi volt az a terv kedves Taehyung? - fordult derékból hátra Rap Mon.
-Milyen terv? - szólt közbe a menedzser.
-Hogy mindenhova magunkal visszük Rin Noonat. - vigyorodott el.
-Miért?
-Mert vele akarunk minden percet tölteni,mig ott vagyunk. -válaszolta Jimin. Mi csak bólogattunk.
-YoonGi mit szólt ehez? - éreklődött leader. Homlokráncolva vártam én is a választ Tae-től,mire tanácstalanul megvonta a vállát.
-Még nem mondtam el neki a tökéletes tervet.
-Szerintem Ő,kettesben akar lenni vele,mig itt vagyunk. - fordult előre RapMon. Összeszorult erre a szivem. Mintha elvették volna a kocsiból az összes levegőt .
-Hobi fehér vagy minden rendben? - aggodalmaskodott Jin hyung.
-Ne aggódj Omma,minden rendben. - villantottam egy műmosolyt.
Valamit mondani akart még, de már nem tudott mivel leparkoltunk az omniózus ház elött.
-Otthon. - nyitotta ki az ajtót és szippantott a levegőből egy nagyot Tae.
-Végre - pattant ki a maknae is.
Felkaptuk a koffereket és remegő gyomorral haladtam a bejárat felé.
Izgultam,de nem tudom megmondani miért. Vagy ki miatt. Na azt megtudom mondani kire lehetne fogni,de nem teszem,mivel én vqgyok az ostoba s nem ő. Ő nem tett semmit.
-MEGJÖTTÜNK! - ordította a csöndbe JungKook. Szúros pillantást lövelt felé Jin,de aztán érdeklődve vártuk ki viharzik le oly hevesen a lépcsőn. Nem is kellet sokat várni,mert a pöttöm lány,már lent is volt és csillogó szemmel ugrott a nyakamba.
A nagy lendülettől ês a meglepetségtől hátra léptem,hogy megtartsam magunkat.
Szorosan ölelte a nyakamat. Én szintén erősen öleltem s a nyakába temettem az arcom. Ennyi luxust még megengethetek magamnak ha már a szituáció adta magát. Beszippantottam eper illatát és már is furcsa érzések tömkelege lepte el a testem.
-Ugy hiányoztatok. - távolodott el nagy szomorúságomra.
-Noona! - rikkantotta a két maknae line.
-Srácok! - utánozta Rin,és mindkettőt megölelte. Utánuk sorba jöttema tagok.
-YoonGi. - biccentett NamJoon. Követtem a pillantását és az említett,a lépcsö legalján szemlélte a jelenetet. Nem nézett ki túl vidáman,de ez ránk is vonatkozik.
Ahogy visszanéztem a vidáman nevetgélő lányra,tudtam,nem mondta el neki.
Oda nézett a lépcső felé és amilyen arcal a rapper-re nézett,tudtam soha nem fogom megtapasztalni ugyan azt amiben ők vannak.
Rin olyan őszinte,tiszta szeretettel nézett YoonGi-ra,hogy belesajdult a szívem. Irigyeltem Őt,amiért megkapta Rint. És ez bűn,a számomra,hisz boldognak kellene lennem,mivel a legzárkózottabb tagunk kapott egy olyan ajándékot,ami a számunka ritka kincs. És segítenünk kell neki megtartani ezt,bármennyire is fájdalmas lesz nekem.