Csak Rád Vártam!

11. Fejezet

Becsuktam magam után az ajtót majd neki döltem.
Én most... zavarba jöttem? Nem. Zavarba akkor jön az ember, ha ketchup ömlik az ölébe, és gyanús területen hagy vörös foltot.
Szóval nem jöhettem zavarba,ez csak összezavarodás volt. Igen. Vagy...Vagy nem tudom.
Fusztráltan beleturtam a hajamba és becsuktam a szemem.
Le kell nyugodnom,csak utána mehetek vissza. Így is magyarázkodhatok majd miért szalattam el.
Majd azt mondom rosszul lettem, ez talán hihető magyarázat. Viszont ha nem hiszik el akkor buktam a dolgot és Végem van.
De nekem Még nem tetszhet Suga. Vagyis az aki valójában,hisz én is -mint mindenki más-, abba a Suga -ba szerettem bele akit el játszik a színpadon, interjukon, videokon. Mert ugye mindeki egy szerepet játszik és nem a valódi énjüket mutatják.
Én meg két azaz két teljes napja ismerem őket úgy,hogy nem valami videojukat nézem az egyik videomegoszton az interneten. Szóval ez lehetetlen.
De akkor mért remegett a gyomrom,miért akartam,hogy megcsókoljon,miért vesztem el a tekintetében,miért?
A válasz: nem tudom. Halvány lilatehén gőzőm sincs miért.
Akkor ezekre nagyon gyorsan meg kell talánom a válszokat, különben megörülök.
Elötte azért távol kell tartanom magam egy ideig,hogy kitisztuljon az agyam és megoldhassam ezt a roppant bonyolult érzelmi kavalkádot. Így nem élhetek közöttük,ha a saját érzéseimet sem tudom kibogozni,kordában tartani,megszeliditeni.
Oké, itt befejeztem a túlzásba esést meg a ragozást.
Ki kell már mennem különben valamelyik benyit. Szerintem képesek lennének rá.
Vettem egy mély lélegzetet, majd kifujtam.
Megdordultam , kinyitottam az ajtot, becsuktam magam után és a maradék méltoságomat megragadva lassan visszasétáltam az asztalhoz.
Amint oda értem egy olyan kép tárult a szemem elé amit elsőre nem tudtam feldolgozni,a helyemet-ami megjegyzem Suga mellet volt- elfoglata a pincér csaj.
Földbe gyökerezett a lábam,csak álltam ott és tátogtam mint a partra vetett hal. Nem értettem mi történik igazából,mert több ponton is elakattam.
Első: egy idegen elfoglalta a helyem.
Második: az a hely Suga mellet van és most vele beszél
Harmadik: nem csak őt nevetette meg hanem már a többieket is.
Ökölbe szoritottam a kezem,az ajkamat pedig egy keskeny csikká préseltem. Forrt bennem a düh,arra várva kitörhessen mint a láva,porrá égetve mindent körülötte.
De ha most robbanok azzal nem oldok meg semmit. Így inkább újra vettem pár mély lélegzetet megnyugvásul.
Ha nem látnak dühösen az nekem jót jelent ők meg bosszankodhatnak.
-Végeztetek? - szolaltam meg nyugodt hangon. Hatalmas piros pont nekem amiért sikerült. Döbbenten hallgattak el és csak néztek. En megprobáltam mosolyogni,ami szerintem egy grimaszba fordult.
-Noona minden rendben? - állt fel elsőnek J-Hope arcán őszinte aggodalommal. Egyem meg.
Halványan rá mosolyogtam,értékelve Öszintén aggodalmát.
-Persze,Hopi. - a többiekre néztem. - Amint látom végeztetek,szóval mehetünk. -már el is tűnt a kedvesség a hangomból. Ezt ők is érzékelhették,ha van annyi eszük.
A leader felfoghatta,mert kérdés nélkül lögdösni kezdte a banda egyik részét.
-Ne már hyung! Ne lögdös!
-Megyek már! - nyavajogtak.
Direkt nem néztem Suga-ra pedig többször probálta elkapni a pillantásom.
Nem vártam meg őket,hanem egyenesen a kijáratot vettem célba. Az sem érdekelt ha még nem lett kifizetve a számla,majd ők elitézik.
Kinnt azért megálltam,mégsem hagyhatom itt őket!?
-Noona neked meg mi a bajod? - kért számon Jimin. Elém állt és várt.
Semmit mondó tekintettel néztem mélyen a szemébe,mire felhúzta az egyik szemöldökét.
-Rin? - mondta ki óvatossan a nevem.
Némán sarkon fordultam és elindultam vissza.
A cuccunkat a teremben hagytuk,így oda kell mennünk.
Hallotam ahogy sutyorognak a hátam mögött,de perpillanat egyáltalán nem érdekelt.
Tudhattam volna,hogy ennyire feszinessek. Olyanok mint mindenki más. Őket is a bögyös nők éreklik,akik lélegzeteláitóan szépek.
Vele biztos jobban elbeszélgettek mint velem,az unalmas kisegérrel,akinek mindene a tánc.
Ez után biztos átkozzák a.menedzserüket amiért velem kell élniük egy darabig. Dehát ez van. Nem tehetek róla,hogy nem áldott meg a sors nagyobb mellekkel,nagyobb fenékkel.
-Noona? -figyelmen kívül hagytam,csak tarpoltam előre,mindenkit félre tólva.
Beérve a terembe szembefordultam velük,összehúzott szemmel végig néztem rajtuk.
-Most ti szépen haza mentek,én meg maradok.
-De miért? Folytatni akarom a táncunkat. - lépett előre JungKook. Némán ráztam a fejem.
-Nem. Haza mentek,Egyedül kell lennem egy kicsit.
-És ha valami bajod esik? - kétségbeesetten próbát valami kifogást találni J-Hope. Elnyomtam egy mosolyt.
-Nem.fog semmi történni Hopi. Egyben haza megyek,csak nem veletek.
Megkerestem NamJoon tekintetét és mélyen a szemébe néztem.
Próbáltam vele így kommunikálni,hátha megérti. Azt hiszem sikerült,mert bólintott.
-Gyertek srácok,menjünk.
-De hyung!
-A menedzser már biztos keres. Nem mondtuk neki hova megyünk és már későre jár. - erre megtáltosottak, s szó nélkül mentek utánna. Suga még egy darabig nézett,majd miután belátta nem mondok semmit megdordult és ő is elment.
Végre egyedül maradtam.