Csak Rád Vártam!

26. Fejezet

Suga csak pimaszul vigyorgott mit sem törődve,én éppen felnyársalom a tekintetemmel.
-Szerinted nem jó ötlet? - direkt csinálja. Biztos vagyok benne.
Mintha ez lenne a legjobb szórakozása az életében,engem pesztrálni.
-Egyenesen rossz ötlet. Ha haza jönnek jól megverem az ártatlan maknae-t. Arra mérget vehetsz. - szoritottam ökölbe a kezem s meredtem az ajtóra.
Eddig is tisztában voltam JungKook a legperverzebb a tagok közül,de most,hogy meg is tapasztalom,kicsit sokkolt. Nem gondoltam,hogy ennyire az lesz.
-Miért volt az elöbb hangzavar? - zavart meg egy dörmögő,kissé rekettes hang. Mire ilyedtemben összerezzentem és a tengelyem körül megfordultam.
Jó apám állt a stúdiója küszöbén,az ajtofélfának dőlve.
Arca borostás volt,szemei véreresek és sötét karikák díszelegtek alatta.
Ruhája akár a kapcarongy.
Lerí róla,hogy egész éjjel fennt volt.
-A többiek Japánba mentek. - adtam meg a választ késve.
Apa összeszűkűlt szemekkel méregetett minket. -Akkor te, miért vagy itt? - tette fel a következő kérdést.
Azt kívántam bár visszafordulna és tovább foglalkozna a dalaival,engem békén hagyva a hogy eddig is tette. De neki most kellet eljátszania a féltő apa szerepet,amit megjegyzem rosszul alakit,vagyis fogalma sincs hogyan is kellene hitelesen játszania.
Suga összeráncolt homlokkal meredt rá,majd kérdőn lenézett rám.
Nem is tudja apa miért viselkedik vele így. Nem csodálom érte,hisz semmi rosszat nem tett..még.
Mielött ő megszólalhatott volna,én megelőztem. -Suga azért maradt itthon mert nem érzi jól magát. Így a többiek azt javasolták maradjon itthon és pihenjen. - hazudtam. Hogy hiteles legyen a dereka köré fontam az egyik kezem,a másikat a homlokára simitottam. Erre ő nem számitott és egész testébem megkövűlt,szemeit tágra nyitotta meglepetségében.
-Juj,úgy érzem hőemelkedésed van. - szisszentem fel,elhúzott szájjal.
-Szerintem meg nincs semmi baja. - morrant fel apa Suga-t fixirozva.
-Apa Suga tényleg beteg. -Csattantam fel. -Inkább gyere. -toltam meg.
-Rajtad tartom a szemem Sugár! - fenyegette vagy inkább figyelmeztette?!
-Suga a neve,apa,Suga. - emlékeztettem hitetlenkedve.
Elötte még kedvelte őt,most meg utálja! Nem hiszem el! Mire fel ez a nagy változás? Nem értem!
Egészen a lépcső teteéig támogadtam,majd mikor úgy véltem apa nem lát,elengedtem.
-Hé! - kiáltott fel,de mit sem törődve felháborodotságával egyenesen a szobájukba mentem.
Leültem Hope ágyára-mivel ő volt alul-és vártam,hogy a végzetem szintén megjelenjen .
Nem is kellet sokat várnom,mivel bosszus képpel követett,majd az asztal elötti forgós székre lehuppant.
-Most itt fogjuk várni a csodát? - törte meg a csöndet szarkasztikusan.
Horkantva vettem elő a telefonom és lengedtem meg.
-Nem. Felhivom az öcsém és végre kiszedem belőle a részleteket. - válaszoltam.
-Akkor hajrá. - tárta szét a karját a emelte fel az egyik szemöldökét.
Nem törődve gúnyos hangjával tárcsáztam is.
Miközben vártam,hogy felvegye,kicsit hátrébb mentem és törökülésbe ültem az ágy közepén.
-Rin? -szólt bele a negyedik csöngés után.
-Azt hittem nem veszed fel. - forgattam meg a szemeim.
-Azt kellet volna,ahogy te csináltad. -emlékztetett a héten történtekre.
-Ne akadj ezen fönn - hitetlenkedve felhorkantott,de nem törődve vele zavartalanul folytattam - inkább mond meg végre milyen dalt kell írnunk. - túrtam bele a hajamba.
-Csak nem találtál egy szerencsétlent aki segít neked? - döbbent hangja miatt megsértődtem. Lebigyesztettem a szám szélét,bár ő ezt nem láthatta,csak Suga.
Rá néztem s ő értetlenül figyelt s látszólag zavarta,hogy nem tudja miről beszélünk.
-Ez most fájt. - mondtam.
-Ott van veled?.- hagyta elmenni a füle mellett megjegyzésemet.
-Igen itt van. - Suga homlokán a ráncok elmélyűltek,szemei érdeklődve csillantak fel.
Eszméletlen aranyos volt,így értetlen,kérdő és zavart ábrazattal s kedvem lett volna megörökíteni,hogy a továbbiakban is csodálhassam arcát.
De mivel épp használom azt az eszközt amivel véghezvihettem volna az ötletet,kényleten voltam elhalasztani.
-Akkor hangosisd ki. - adta ki a parancsot.
-Miért? Én is tökéetesen vissza tudom mondani amit mondasz.
A bátyám felhorkant,majd felnevetett.
-Hugi,nem tudnád vissza mondani a felét sem amit most hallani fogsz. Na meg szakmai dolgokrol kell diskurálnom a kiválasztottal. - válaszolta.
Megint sértődötten nyomtam meg egy gombot s tettem mellém az ágyra.
-Halotok? -Szólt bele újra
-Persze. - vont vállat Suga.
-Ki is az a szerencsétlen....khvm....akarom mondani szerencsés,aki segít neked dalt irni? - Ha végre meltoztatik haza jönni,őt is kinyirom. Az hótziher!
-Suga az. - válaszoltam gyorsan.
-Az a Suga? Az a bizonyos aki...-nem fejezheti be a mondatot mert mindennek vége akkor.
-Inkább a tényeket lökjed,öcskös. - csattantam fel.
YoonGi az arcomat tanulmányozta,mert biztos rájött valamit titkolok.
-Ezt késöbb megbeszéljük. - zárta le ő a vitát.
Csak ezt ne! Ezt akartam elkerülni! Most talalhatok ki valami mentséget,amivel nem néz komolett hülyének és még hihető is!
Remek!
ParkYoon kuncogott egy sort,majd végre az eredeti témára álltunk rá.
-Az alap kész van,csak a szöveget kell megirni hozzá.
-Mi legyen a témája vagy milye. -vágtam közbe. Most már nyiltam felvállalom sík hülye vagyok ehhez.
Suga ezt értékelve grimaszolva bólintott.
-Azt rátok hagyom. Ha meghalljátok az alapot,úgy is rájöttök mi a téma.
- sóhajtott,én meg bólintottam,de aztán rajöttem nem látja,így hümmögtem. - A kész dalt jövő hét közepéig kellene elküldenetek,felénkelve. -válaszolt meg egy újabb kérdésemet. Biztos sejtette közbe fogok szólni,így megelőzte azt. -Mindkettőtők hangját szeretném hallani a dalban,de a fesztiválon csak Rin léphet fel vele. -folytata tovább. De én elakadtam.
-Milyen fesztivál? - döbbentem meg. Suga-val összenéztünk,úgy vártuk a magyarázatot.
-Mindent a maga idejében hugi. Ha kész a dal,megmagyarázom ezt is.-halk puffanás a másik oldalon majd valaki morgott. -Most megyek. A dalt mailben küldöm mindjárt. Sziasztok. - a vonal pedig megszakadt.
-Érdekes bátyád van. - jelentete ki .
Felnevettem. -Igen,az.
Nem fogok énekelni egy rakat ember elött,az már most tutibiztos.
Még is honnan veszi,hogy tudok énekelni?!
Mindig nagyon oda figyeltem mikor és hol engedem ki a hangom.
Ha csak nincs extraszuper hallása és kiderül a tesom egy szuper képességekkel megáldott lény,akkor beszerelt minden helységbe egy mikrofont,azon figyelve,illetve hallgatott.
Eme roppant érdekes eszmefuttatásom Suga zavarta meg.
Mikor felállt,én érdeklődve figyeltem mire készül. Azt hittem ki akar menni,vagy esetleg felmászik az ágyára,de ezek helyett,megfogta a pólója alját és elkezdte felfelé húzni. Bennem meg megállt minden. A szívem eszeveszett tempóba kezdett és feszülten vártam a folytatást.
De valami kattan bennem mert felpattantam. -Még is mire készülsz? -kérdeztem döbbenten.
YoonGi megáll a mozdulat közben-ami megjegyzem már a köldökénél járt,kivillantva feszes hasát-,majd hitetlenkedve rám meredt.
-Szerinted? - Oké hülye kérdés volt,de muszáj volt feltennem.
Válasz helyett,megvontam a vállam.
-Mivel még pizsamában vagyok, és te, már aludni nem fogsz hagyni a jelek szerint , így kényetelen vagyok felöltözni. -magyarázta azon a hangon amit a gyenge elmélyühez vagy a kisgyerekekhez szokás használni.
Felhorkantam. -Észre vettem miben vagy ember. - tellegettem. -De szólhatnál,ha vetkőzni akarsz,akkor kimegyek.
Suga pimaszul felkukoritotta a szája szélét. -Végig szeretnéd nézni ahogy öltözöm? - a kérdés hallatán pipacs piros lettem.
-Dehogy is! Normális vagy! - csattantam fel. - Inkább én is áttöltözöm. -intettem le s fordultam meg az ajtó felé.
-Hm...Aranyom,nem tudtam,hogy velem akarsz öltözni? Mivel igen megvárlak,míg áthozod a ruhádat. Vagy menjünk egyenesen a fürdőbe? -Kérdezte. A hangjátol pedig libabőrős lettem. Imádom azt a rekettes,mély,pösze, egyedi hangját.
Órákig tudnám hallgatni. Ha ezt viszont megtudja,örök időkre ezzel fog zaklatni. Nekem pedig egy perc nyugtom sem lesz.
Megpördűltem a tengelyem körül a ismét gyilkos pillantással néztem rá.
-Perverz dög! -böktem felé,összeszorított szájjal.
Suga csillogó szemmel,ajkán féloldalas pimasz mosollyal várta a válaszom,vagy a kitörésem.
Hihetetlenül jól szórakozik rajtam,ez azonnal lejött.
-Ki,én?! -Mutatott magára ártatlanságot mímelve.
Esküszöm megverem!
-Mivel más nincs a szobában?! -Mutattam körbe.
-Szóval,hol szeretnéd?
-Sehol! A saját szobámban fogok áttöltözni és addig be ne merj jönni,mert kinyirlak. -fenyegettem meg. Felnevetett,de én ezzel mit sem törődve megfordultam és nagy hévvel a szobámba csörtettem. Vagy menekültem? Fene sem tudja!
Egy a biztos,nagyon is tetszett a gondolat,hogy elöttem vetkőzzön le.
Jajj,rossz hatással vannak a fiúk rám!