Csak Rád Vártam!

22. Fejezet

Szinte a levegő is megfagyott egy perce,csak a lenti csörömpölések törték meg a csöndet.
Tátott szájjal,hatalmas szemekkel néztem az elöttem álló félig vizes srácot.
JungKook haja vizesen meredt a szélrózsa minden irányába, arcán - akár a mienken- döbbenet tükröződöt. Véletlenül észre vettem egy csintalan cseppet,ami utrakellt a nyakán. Önkéntelenül követni kezdtem a szememmel s mikor a kulccsontjához ért,elállt a lélegzetem. A kósza cseppet elvesztettem,de a tekintettem lejjebb vándorolt, az állam meg, még egy szintel lejjebb esett.
Nem csak azért,mert nem volt rajta póló,sem azért,mert vizcseppek gyöngyöznek a mellkasán. Hanem azért,mert izmos,szálkás felsőteste volt.
A hogy még lejjebb siklottam,azon kezdem imátkozni legyen rajta nadrág.
Amikor megláttam az emlitett darab lazán lógott a csípőjén.
- Jeon Jeong Guk!!Azonnal vegyél fel valamit! - csattant Suga hangja mellőlem. A hirtelen hangtol szinte mindenki összerezzent.
-Jézuusss! - sipákolt Kookie,mikor végre felfogta kik állnak elötte s a kezeivel átfogta a mellkasát.
-Meg volt a reggeli sokk. -jelentette ki J-Hope.
-Vegyél már fel valamit.- takartam el a szemeimet a tenyeremmel.
-Mi ez a kiabálás? - jött oldalrol az álmos kérdés. A fejemet a hang irányába kaptam de a kezemet nem vettem el az arcomrol.
-Van rajtad polo? - vinnyogtam.
-Nyugi Rin,Jimin-en van. - válaszolt kuncogva Suga. Megkönnyebbűlten kukucskáltam ki,két ujjam mögül.
Mikor konstatáltam,Jimin-en van polo,elvettem onna a kezem.
-JungKook,mi a fenét szriptizelsz itt korán reggel. - szaladt föl a szemöldöke a hajáig.
-Véletlen volt. - sipákolt még mindig s a kezeit el nem vette a mellkasárol. -Sajnálom Minnie- szegtem le a fejem.
-Miit?
-Hogy láttuk Kookie-t fémeztelenül. -folytattam.
-De hát...- makogta,de elhallgatott.
-Ne álljatok ott ,hanem készülődni. Mindjárt késésben leszünk!- lépcsőn feljövet kiabálta a menedzser.
-A hangsúly a mindjárton van hyung. -mondta diplomatikusan higgadt hangon Suga.
-Hallotadd a hangomat? - mutatott magára. - Ha emelkedik mérges leszek. - tette csipőre az egyik kezét,majd folytatta- és ha mérges leszek nem kaptok pudingot. - szükült össze a szeme s elmélyitette a hangját. A srácok elfehéredtek-még Suga is- a szájuk tátva maradt és hátra léptek egyet,mintha megütötte voltna őket.
-Csak a pudingot ne. - sirta Kookie.
-Te fiam,inkább öltözz fel. - parancsol rá fapofával. Kookie megilletődve pislogott párat,majd elmenekült.
-Ti is -morrant rá Suga-ra,V-re és Hobi-ra.
-De ugye a pudingnak nem.lesz semmi baja? - kérdezte Hobi nagy riadt szemekkel. Cho szemei villámokat szortak és jobbnak látta ha nem mond semmit különben biztos vagyok benne,nagyon megbánná azokat.
Így hát inkább némán slisszantak a szobájukba.
-Nehéz velük- sohajtott egy nagyot. Levette a szemüvegét,megtörölte majd visszatette.
-Igen. -Hagytam jóvá.

Ezután a srácok vita nélkül elrendezték magukat s nyolc után útra készen sorakoztak az ajtóban.
-Megint el fogunk késni! -replikázott Rap Mon. A menedzsertől egy nagyon csúnya pillatást kapott.
-Megmondtam ugye? - morogta. -Megint. - szürte a fogai közül.
-Miért kell minden reggel sietni? -Nyavajogta V széttárt karokkal.
-Azért kedves V mert mindig elkéstek. -Sohajtotta Jin.
-Én mindig szólok,ti nem vagytok képesek időben elkészűlni. - csattant fel Cho, s dobbantott egyet a lábával. Mint egy kisgyerek aki nem mehet ki játszani.
Senki nem mert megmukkani.
-Még korábra kell álitani az órát. - ingadta a fejét Rap Mon.
-Na de hyuuuung,én szeretek aludni. - most V dobbantott a lábával. Cho sóhajtott,majd a sztárjkolo V-re nézett,megrázta a fejét s felkapta a cuccát
-Inkább menjünk. - indult meg az ajtó felé. A srácok követték őt,de Suga megtorpant és megfordult a tengelye körül. Azt hittem valamit elfelejtett,de tévednem kellet. Egyenesen rám nézett,szemei huncutul csillogtak,ajka felfelé kunkorodtott. Homlokráncolva vártam mit akar mondani.
-Rin, -kezdte - most egy darabig nem látsz,ezért nem kell búslakodni. - mondta. Felemeltem az egyik szemöldököm olyan - biztos-vagy-benne pillantással.
-Nem fogok hidd el. - bizonygattam.
-Ígérj meg nekem valamit. -Jött közelebb.
-Mit?
-Ne keverdj bajba és vigyázz magadra. - nézett mélyen a szemembe. Azt hittem viccel,de komolyságot látva a szemeiben,-mikor az elöbb vidámságtol csillogtak -rájöttem az ellenkezőjére.