Csak Rád Vártam!

24. Fejezet

Elkeseredetten felsóhajtottam és addig hátráltam míg a kanapénak nem ütközött a hátam.
-Japán mi? - törtem meg a csöndet.
Nem tudom mit is gondoljak még pontosan. Számolnom kellet volna erre ,hogy nem lesznek itthon mindig. De ezt valahogy elfelejtettem.
-Elakarsz jönni velünk? - kérdezte V csillogó szemekkel.
Vajon lehet?
Egyik részem ugrálva mondogatná folyamatossan,hogy igen . Viszont a másik részem visszautasítaná.
Hogy miért? Mert nem vagyok tagja a csapatnak.
Ha meglátnának velük a rajongók,biztos nagy hepaj lenne belőlle. Bajt pedig nem akarok okozni nekik,majd csak később.
-Nem lehet. - ingadtam a fejem.
-De miért? Jó móka lenne. -győzködött tovább.
-Igaza van. Nem jöhet. Túl bonyolult lenne a kijutatása. - jött közelebb Cho menedzser.
-Ilyen könnyen elengedsz minket? - döbbent meg Hobi.
Törzsel enyhén oldalra fordultam és elnéztem rá.
-Igen.
-De...
-Te más vagy mint a többi A.R.M.Y - folytotta bele Hobi-ba a szót Suga.
-Persze,hogy más vagyok. Elvégre befogattalak benneteket és el is visellek titeket. - fordultam vissza csípőre vágott kézzel.
-Nem is vagyunk olyan szörnyűek.- ellenkezett sértődötten V.
Erre csak megforgadtam a szemem.
Az biztos,hogy nagyon bátor vagyok amiért beleegyeztem ebbe és nem mondtam apának vigye őket máshová. De ha nem lennének itt,az életem fele sem lenne ilyen eseménydús, váratlan pillamatokkal. Mert velük ilyen az élet. Tele van meglepetéssel és fordulatokkal.
-Szóval hogy is van az a dalírás? Rin? Rap Mon? - kérdezte hirtelen Suga.
Ideges lettem s a szám szélét kezdtem harapdálni.
Gyorsan leader-re néztem aki szintén engem nézett tanácstalanul. Nem tudom hogyan mondjam el neki úgy hogy ne nézzen hülyének vagy nevessen ki,amiért segítség nélkül nem tudok megírni egy nyanvadt dalt.
-Hát...az úgy volt...- makogtam.
-Igen? - felvont szemöldökkel várta az értelmes válaszom.
-Csak egyszerűen mond el Noona. - ajánlotta Rap Mon.
Minden izmom megfeszült,a gyomromban csomó keletlezett,de vettem egy mély levegőt és elkezdtem. Hát akkor utánnam a vízözön.
- A bátyám megkért irjak egy dalt neki,mert ő most nem tud. Pontosan én sem értem milyen dalt és hogy akarja felénekelni vagy mikorra. Valamikor fel fog hivni és részletesen elmond mindent. - ezt mint egy szuszra hadartam el. Nem csodálom ha egyik sem értett egy szót sem.
-Azta. -döbbent meg Kookie és V egyszerre.
-Aha-bologatott bölcsen Suga.
-Értetted Hyung? Mert én nem. -szólalt meg mögüllem J-Hope.
-Igen,értettem.
Nem semmi a srác az biztos!
-Miért nem nekem szóltál elöször. Már rég megirhattuk volna a dalt. - úgy látszik mintha megsértődött volna.
Azért nem neked szóltam,mert félek a közepedben lenni. Félek azoktól az érzésektől amiket kiváltassz belőlem! Ezt viszont hangosan nem mondhatom ki,mivel rájönének olyanra amire én még nem. Sőt ezzel bebizonyitom neki,tényleg vonzódom hozzá. Ha pedig rájön,lehet kinevetne,hogy ő nem viszonozza,vagy pedig összejövünk apa hatalmas nagy bánatára. De akkor a fiúkat azzal a lendülettel páros lábbal rúgja ki a házból és tesz drótkeritést a ház köré.
Na az szép lenne! Mivel ezeket mind el akarom kerülni így hát valami diplomatikus válasszal kell előrukkolnom.
-Mert. - fontam keresztbe a mellkasom elött a karom. Ez aztán frappáns válasz volt Rin! Gratula!
-Mert? Milyen válasz ez. - replikázott széttárt karokkal. -Rendes választ kérek Rin!
-A válaszom ugyan úgy "mert". - makacskodtam. Tényleg nem tudok egy rendes válasszal előrukkolni.
-Inkább azt mond meg Noona-nak segitesz vagy nem.- szólt közbe Rap Mon. Hálásan néztem rá,erre ő elmosolyodott.
Suga egy percig csak nézett azokkal a sötét szemeivel. Én pedig álltam a pillantását,de egy idő után elfeletkeztem mimdenről. A környezet megszünt s csak ő és én voltunk.
-Igen. - összerezzentem a hangjátol s így a varázs megszünt. Kábán pislogtam egy sort s nem tudtam mire mondott igent.
Inkább azon voltam,hogy oxigént jutassak a tüdőmbe,mert észre sem vettem,hogy már nem vettem levegőt egy idő után.
A fülem sípolt is miatta és enyhe szédülés fogott el,így megkellet kapaszkodnom a kanapé háttámlájába.
-Rám Japánba úgy sincs szükség,itthon maradok Rin-nel és megirjuk a dalt. -jelentette ki.
Újra nem vettem levegőt és hatalmasra tágult szemekkel kaptam rá a pillamtásom.
-Micsoda? - döbbentem le. -De menned kell neked is!
Nem maradhatok itthon vele egyedül! Jézusom csak ketten leszünk Suga-val. Csak ketten! Jézusom!
-Rap Mon? Mit gondolsz? Cho menedzser? -próbáltam menteni a menthetőt.
Túlságosan tetszett a gondolat,hogy csak ketten leszünk a házban. Ez pedig nagyon nem jó.
-Áldásom rá. Csak megbeszélünk ott valamit és jövünk is. - bólintott Rap Mon.
Elkeseresetten és félve néztem egyetlen mencsváran felé.
-Ne hiszem,hogy jó ötlet. - kezdte. Persze hogy nem jó ötlet.! Rettenetes ötlet. -De YoonGi szakértelmére ott tényleg nem lesz szükség. Így maradhatsz. - egyezett bele én meg összetörtem.
Mi lesz itt!
-Szerencsés vagy Hyung! Itthon maradhatsz. -veregette meg a vállát V. Suga arcán semmit nem lehetett leolvasni,tökéletesen rejtve maradt mit érez. Pedig most mit nem adnék érte,hogy láthassam mi zajlik benne.
-Menjetek pakolni. Holnap korán indulunk. - adta ki a parancsot menedzser.
Így hát eleget téve a parancsnak,némán mentek fel a lépcsőn. Azt hittem egyedül maradtam de nem.
-Minden rendben lesz Noona. -érintette meg a vállam Hoseok.
-Nagyon nem jó ötlet. - nyöszörögtem.
Ő csak elvigyorodott.
-Hyung figyelmes és kedves. Meglásd szeretni fogsz vele dolgozni. Nem kell féned. - azzal ő is felmen.
Még hogy ne! Egészen eddig azon voltam,hogy távol legyek tőle erre meg vele leszek egész hétvégén!
Félek is és egyben izgatott is vagyok! Ez az ami nem tetszik.
De ha a holnapra gondolok már felélednek a pillangóim,szívem pedig örült tempóba kezd.
Szóval kettős érzésekkel várom a holnapot.