Csak Rád Vártam!

30. Fejezet

Belecsúsztattan hát a tenyerébe az enyémet és engedtem had huzzon fel. Suga szó nélkül kivetett a szobábol,végig egy szűk folyosón majd elfordoltunk jobbra s újra megállt.
Hátra nézett a válla felett és pimasz vigyorral a képén a kilincsre fonta ujjait. Fogalmam sincs mit gondoljak,hova nyit be.
Ezért felkészűltem minden eshetőségre. De amikor kinyitotta és félre állt,én meg beléptem az állam a padlón koppant.
Egy nagy szobában voltunk ahol minden szabadidőmet tölteném. Vagyis töltöm.
A bal sarokban egy kisebb asztalon volt a számitogép,a földön két-két nagy hangfal foglalt helyet. Mellettük pedig pár szék.
A jobb oldalon padok voltak a falnál.
Ahogy megindultam a szoba közepe felé,a talpam alatt kopogott a padlo,ami fényesen csillogott a neon fényben.
Aztán,mikor meg előre néztem a szivem hatalmasat dobbant.
A szembeni fal helyett egy hatalmas tükör volt.
Itt gyakorolnak Ők,itt veszik fel a koreos videókat.
Ahogy jobban belenéztem a tükörbe láttam meg, a még mindig összefonodó ujjainkat. Mintha megcsíptek volna,olyan gyorsan rátottam ki a kezemet az övéből.
Még pont elkaptam Suga rosszaló és zavarodott pillantását. Nem kell tudnia milyen jól esik ha fogja kezem.
Úgy döntöttem nem kérdezek rá,mi volt ez a kifejezés,inkább mást tettem fel.
-Miért hoztál ide? -törtem meg a csöndet.
-Mert,igy kikapcsolhatod a gondolataidat. - mondta. Biztos voltam benne nem csak ez áll a háttérben. -Szóval- tárta szétt a karját. - Táncolj nyugodtan! - megfordult és a géphez ült.
Összeráncolt homlokkal figyeltem ahogy keresgél a számok között.
-Mit rakjak be? - fordult felém.
Most tényleg komolyan gonolja vagy csak ugrat. Kinézem belőlle,csak szivat vele.
-Rin?
-Mindegy.-mondtam végül.
Lehajtottam a fejem,becsuktam a szemem és vártam.
Percek múlva felcsendült a N.O című számuk.
Kuncogva ráztam meg a fejem és adtam átt magam a zenének.

Később szám-szám követte,addig mig zihálva,izzadtan rogytam le a parkettára.
-Mára elég volt. - kapcsolta ki. -Pihennj egy kicsit.
Hanyatt dőltem,széttárt végtagokkal és próbáltam szabályozni szapora légzésemet.
-Rendelek kaját. Mit kérsz? - válasz helyett csak legyintettem. Nekem mindegy mit eszünk csak étel legyen.
Suga-nak igaza volt,a fejem tiszta lett és ha most beindítaná a dalt,lehet menne egy sor. Vagy csak pár. De az is valami már.
Nem is vetten észre,hogy kiment,csak akkor mikor már visszajött. Leült elém,én pedig felültem.
-Miért nem táncoltál velem?
-Mert jó volt nézni ahogy csináltad - mosolygott rám. Kábán bólintottam.
-De számítottál rá,hogy beszálok? - kérdezte.
A lábaimat behajlitottam és úgy ültem mint ő.
-Öszintén?
Csak felvonta a szemöldökét és várt. -Igen. - bukott ki belőlem. -Vagyis nem. - ráztam meg a fejem,mikor rájöttem mit mondtam.
Suga csibészesen elmosolyodott.
-Akkor gyere. -állt fel. Homlokráncolva,értetlenül néztem ahogy a géphez sétál,megkeresett valamit majd rákattintott.
A hangfalból pedig egy lassú szám szólalt meg.
Visszajött hozzám és várt.
-Mit csinálsz? - kiabáltam túl a dalt.
-Itt állok és várom, hogy felállj. - tette csípőre a bal kezét.
-Azt észre vettem IQ bajnok. Én arra értettem mi ez a szám?
-Táncolni akartál velem nem? Most itt a remek alkalom. Ritka lehetőség és ilyen több nem lesz.
Megforgattam a szemem.
-Ki mondta,hogy táncolni akarok veled- a hangfalra mutattam- erre a számra. - néztem fel rá félig felvont szemöldökkel.
-Én. - vigyorgott. Megint felhorkantam.
-Öntelt Répacukor.
-Na de aranyom,tudom,ez minden vágyad. - duruzsolta.
Grimaszolva álltam fel.
-Na ugye.
-Csak felálltam Mr. Nagyképű,mert fájt a nyakam már,amiért fel kellet néznem. - hütöttem le.
-Aha. - morogta.
Hirtelen a bal kezét a derekam köré fonta. A levegő bennt rekett és megkövültem. Nem mertem megmoccani,fogalmam sincs mire készül.
Suga fogva tartotta a pillantásom,de ha akarnák sem tudnék elszakadni azoktól a szemektől.
-Yoon..-halt el a hangom, mikor elkezdtett lassan táncolni. Vagyis ide oda dülöngélt.
A bal kezemet a vállára raktam a másikkal megfogtam az ő kezét.
Végül is ezt nem lehet táncnak nevezni, konktétan csak egy helyben dülöngélünk, Adele egyik számára.
-Most mondt, hogy nem táncolsz velem. -ajka a halántékomnál mozgott s megborzongtam. Önkéntelenül csuktam be a szemem s hagytam magam Suga vezessen.
-Nem is táncolok veled. - motyogtam.
-Nem? Akkor mi mit is csinálunk?
-Dülöngélünk. -állapitottam meg.
Édes nevetése vizhagzott a testemben.
A karja szoritása erősödött a derekamon, így jobban hozzá simultam.
Nem akartam beszélni, csak élvezni ezt a ritka pillanatot, hogy hozzá tudok bújni,érezni a teste melegét, a finom illatát és hallani szapora szivdobogását.
A szám véget ért,de mi még mindig a pillanatnak élünk.
Soha nem akarom,hogy véget érjen.
Soha nem akarom elengedni a kezét.
Soha nem akarom elfelejteni az illatát.
Ezek miatt megszoritottam a vállát és még jobban hozzá simultam. A testem már felvette az ő teste körvonalát és megállapítottam tökéletesen passzol egymához,mint két kirakós darab.
Homlokomat az állának döntöttem s szusszantam egyet,mire ő puha csókot nyomott rá.
Hirtelen elforditotta a fejét, mire az arca az enyémhez ért, ajka surolta a szám szélét.
Elállt a lélegzetem, szivem örült tempóba kezdett.
Ki tudja mióta nem dülöngéltünk, csak álltunk szorosan egymáshoz simulva és probáltunk annyit beszippantani a másikbol amennyit csak lehet.
-Most meg foglak csókolni, Aranyom. - lehelte.
Önkéntelenül nyílt szét a szám s nyaltam meg az alsó ajkamat.
Nem mertem kinyitni a szemem, mert lehet, amit most átt fogok élni, köddé válik. Azt nem élnék túl, ha ez csak egy álom lenne.
Feszülten várakoztam, hogy Suga ajka az enyémhez érjen, de nem mozdult meg.
Aztán rájöttem a reakciómra vár, igy hát megszorítottam a vállát.
Ő elmosolyodtt, ajka pedig mint egy lágy szellő ért az enyémhez.
Ujra elállt a lélegzetem,csak tűrtem, ahogy megdöbbetően puha, édes ajka ujra az enyemhez ér.
De aztán egy megadó sohaj kiséretében reszketve mozdítottam meg ajkaimat.
YoonGi egy másodperce megfeszült, majd mosolyogva jutamazta reagálásom.
Nem sürgetett, nem erőszakoskodott, csak lágyan, óvatosan még is szenvedélyes csókolt.
Mikor már felbátorodtam a vállán pihenő kezem felcsúszott a tarkójára, majd végig szántottam sejmes haján.
YoonGi erre még jobban magához szorított.
Az ő keze sem maradt tétlen. A bal kezével - ami eddig összekulcsolva volt- végig simitott a gerincem mentén s megborzongtam. Aztán a nyakamra tette úgy,hogy a hüvelykujja az arcomat cirogatta.
Kicsit megdöntötte a fejem s elmélyitette a csókot. Már kezdtünk nagyon elveszni a másikban mikor megcsörrent a telefonom.
Mint egy lebukott pár, ugrottam hátra s ködös tekintettel,zihálva vettem elő a mobilt.
-Park. - krákogtam.
Hallottam Suga szapora légzését, de nem mertem felnézni. Nem akartam lássa, mekkora hatással volt ez a csók.
Az ajkam bizsergett,testem tűzben ég s többet akar.
Igen,még akarom, hogy csókoljon,hogy hozzám érjen, hogy áttöleljen.
Megilyedtem saját magamtól,ezert most azonnal el kell mennem innen.
Így hát az ajtó felé menet vettem fel a még mindig csörgő telefont.
-Rin ne menj el. -szólt utánnam reketten. Figyelmenkívül hagytam s csak a bátyámra öszpontosítottam.
-Beszélnünk kell. -hangja komoly volt ,önkéntelenül torpantam meg.
-Mi a baj? - kérdeztem pánikolva.
-Apa otthon van?
-Igen,miért? - ráncoltam a homlokom.
-Tarsd otthon, megyek haza. Valami nagyon fontos dologról kell beszélnünk. -
-Park? Mi ez az egész? - hangom remegett az elfolytott érzésekről.
De nem kaptam választ, letette.
-Aranyom? -Kétségbeesetten néztem vissza YoonGi- ra.
-A bátyám hazajön es valami fontos dologrol akar beszélni. - suttogtam remegve.
El nem tudom képzelni miről akarhat. Még soha nem hallottam ilyen komolyan beszélni,akkor valami olyan lehet ami nagy hatással lehetett rá.