Csak Rád Vártam!

20. Fejezet

Az alsó ajkamat rágcsálva vártam a vég eljövetelét.
Min Ah ördögi mosollyal hallgatott el mintegy hatásszünetet alkotva, azt várva Répacukor végre rá nézzen,de ő még mindig rajtam legeltette sötét szemeit. Viszont én meg barátnőmet szugeráltam,ne merje folytatni.
Szegény Jimin meg csak kapkodta a fejét,mert nem érti mi is folyik itt.
Elkövettem az a fatális problémát,hogy viszonoztam Suga pillantását,aminek az lett a következménye,hogy elállt a lélegzetem.
Suga sötét iriszeiben tűz égett.
Abbahagytam az alsó ajkam rágását,helyette beszippantottam,mire YoonGi szemei megvillantak.
Szinte fogvatartotta a pillantásom. Még levegőt is elfelejtettem venni.
Fogalmam sincs mi látszódhatott az arcomon,mert Suga szája szélén egy elfolytott mosoly bújkált. Én meg önkéntelenül megszoritottam az ágyam szélét. Áldom az eget amiért nem álltam fel és még mindig ülök. Mert biztos vagyok benne,hogy a lábam felmondaná a szolgálatot Suga szemei miatt.
-Akkor hallani szeretnéd azt a gúny nevet vagy sem, Oppa ? - csattant fel türelmetlenül volt barátnőm.
Igen, ha most elmondja nagyon nehezen fogok megbocsájtani.
-Már rég elmondhattad volna. - mondta meg sem szakitva a szemkontaktust.
-Szóval Rin-t úgy nevezte a báttya,hogy...
-Mi folyik itt fiatalok? - nem tudom eldönteni most a lába elé boruljak vagy becsapjam az ajtómat.
-Mi ez a forgalmo dugó a lányom szobája elött? - állt meg a lépcső elött kárba font kézzel jó apám.
Összeszükült szemekkel páztázta végig az itt jelenlévőket.
Min Ah még mindig az enyhén vizes haját csavargatta,vagyis a terveről nem akar lemondani. Jimin rettegve figyelte apám ahogy pöffeszkedve próbálja megfélemlíteni a himeket.
Egy elégedett mosolyra húzta ajkát,amiért bevált a szinjáték,de csak Jimin-nél. Suga még mindig engem nézett.
A szám szélébe harapva kerültem Suga szemeit.
Nem akartam okot adni neki a pesztráláshoz,így apát néztem.
Apa viszont Suga-t nézte és próbálta kinyirni a szemeivel,vagy jobban megfélemlíteni.
-Mik ezek a szikrák? Szóval mi is ez itt? -meg a hangját is elmélyitette a hatás érdekében. Nem normális.
-Mehet a következő! -Kiabálta V kijövet a fürdőből. Viszont mikor meglátta apát terminátort játszva megtorpant és felmérte a terepet.
-Mindig így kiabáltok? - tessék,most V is fél tőle!
-Én....én..nem akartam Sunbaenim. - hebegte.
-Hagyd már abba apa! Már ketten félnek tőled. Jobb ha visszaveszel. - állítottam le. Apa csúnyán rám nézett egy pillanatra majd ujra a megszeppent V-re.
-Inkább menj szólj a többinek. - hesegette el. Mint valami nagy király,aki nagylelkűen útnak engette egy alatvalóját.
V pislogott egy sort, meghajolt és eltünt, mint mikor a légy meglátja a légycsapót.
Apa egy nagy sohajtás után ujra ránk nézett.
-Te. - bökött felém. -Ott maradsz és beszélünk. Ti. - nézett résnyire szükült szemekkel az ajtóm elött szobrozó három alakra. - elmentek a saját szobátokba. - adta ki az utasitást.
-De Shin, én Rin-nél alszom. -emlékeztette Min Ah.
-Akkor te itt maradsz míg beszélek a lányommal. - ez rosszul hangzik.
Apa váltott még egy szigoru pillantást a két fiú felé,majd belépett a szobámba.
-Most bezzeg a lányod vagyok,mi? - jegyeztem meg keserűen mielött becsukta volna maga után az ajtót. Min Ah horkantását hallva még a kint lévők elkapták a megjegyzésem. Most ez perpillanat egyáltalán nem érdekel. -Mindig is lányom voltál. - csak ingadtam a fejem.
-Mire volt jó ez az egész szinjáték apa? -mutattam rá. Nem tudom elképzelni miért tette. Lehet valami eljutott a fülébe.
Megmerevedtem. Csak nem a lógásom a mai napról? Az sose érdekelte. Akkor mi lehet az?
Apa mogorva arcát látva és az elöző szinjátékra visszagonolva megértettem.
A menedzser elmondta apának milyen pillanatban kapott Suga-val rajta.
Franc! Ez rosszabb mint ha megtudná a lógásokat!
-Csiripelte egy madár mit csináltál legutobb. - kezdte apa. Sóhajtva túrtam bele a hajamba. Ez nem lesz kellemes.
Mivel nem szóltam apa folytatta.-Nem szeretném ha azzal a rozsdás gyerekkel még egyszer olyan helyzetbe kerülnél. - mutatott rám szigoru arcal.
-Nem volt semmilyen helyzet apa. - ellenkeztem fáradtan.
-De volt! - csattant fel. -Nem lehetsz szerelmes egyik suhancba se. Mindegyik fiatalabb nálad.!? - replikázott.
-Ezt megint cáfolnám. - emeltem fel a bal mutató ujjamat. Apa szeme megvillant,ellenkezésem hallatán.
-Akkor halljam. - tárta szétt a karját,úgy nézve rám mintha tudná ellene nem nyerhetek.
Majd meglássuk apukám!
-A hétből belátom csak ketten egyidősek velem. Illetve csak egy,a másik idősebb. -Hallgattam el egy pillanatra,apa meg önelégülten elmosolyodott.- De én tényleg nem vagyok szerelmes. -nyomtam meg a tényleg szót és néztem apa szemébe mélyen. Ő kétkedve húzta fel az egyik szemöldökét.
-Biztos? Még mindig vitatnám.
-Apa,nem vagyok szerelmes és nem is leszek. -mekkora hazugság ! Mindjárt rám szakad a plafon.
-Ne is legyél,mert nem akarom,hogy az a rozsdás gyerek vagy bármelyik ficsur megbántson. -tellegetett.
-Ne most akarj apaként viselkedni.- ingadtam a fejem csalódottan. -Várj,milyen rozsdás gyerek?! Apa nem mondhatsz ilyet másokra! - pattantam fel az ágyrol.
-De mondok, és tudod ki az? Hát az a Suga gyerek. Az akart elöbb is felfalni a szemeivel,szóval őt messziről elkerülöd. - bökött a csukott ajtóra összeszükült szemekkel.
-Még mindig nem mondhatod meg mit csinálhatok s mit nem. - fontam keresztbe a karomat mellkasom elött és néztem fel rá dacosan. Apa arcán egy pillnatra döbbenet futott végig,majd harag gyúlt benne.
-Az apád vagyok! Azt teszed amit mondok. -csattant fel. Már nem is a srácokrol beszélünk,hanem valami sokkal mélyebbről fakadó témárol. Valami olyasmiről amit én évek óta türtem,de csak most jött el az a pillanat,hogy fel merjem hozni.
-Tudod kettönk közül én vagyok a felnöttesebb. Amióta elkezdtem suliba járni azóta mindent én csináltam. - néztem mélyen a szemébe. - Te nem vehetted észre elvégre elvoltál foglalva a zenéléssel a bátyámmal együtt.
Már nem a dada főzött hanem én. - mutattam magamra. Apa álla a padlón koppant.
-De miért nem mondtad,hogy elkülted a Dadát? - kérdezte meghökkenve.
-Azt hittem észre fogod venni,hogy én csináltam. - vállat vontam. - Aztán késöbb mindennapos lett. A számla befizetés,szülőire járás meg ilyenek. Szóval nem mondhatod meg mit csinálhatok. Felnötem. A srácokat meg megnevelem- ajtó felé böktem az álammal.
-Nem fogod tudni megnevelni őket. Cho is probálkozik,de kudarcot vall. - ingadta a fejét.
-Ha a két hülye bátyámbol is sikerült valami normálisnak mondhato ferfit faragnom,akkor belöllük is sikerülni fog. - mondtam magabiztosan. -Egyébként Suga-nak honnan jött ez a rozsda dolog? - kérdeztem hirtelen. Apa elvigyorodott.
-A haja miatt. - felnevettem.
-Szegény mindig az miatt van piszkálva.
-Ez nem ér! - kiabált egy tompa hang az ajtó tuloldalárol.
Megkövültem,ha végig ott álltak,akkor minden szót hallottak. Az nem nagyon nem jó.
-Kussolj már hülye gyerek. - egy csattanás
-Auu! Még egy ütés és nem fog érdekelni ha lány vagy. - morogta Suga. Min Ah és Suga,ezek végig az ajtómnál álltak! Franc!
-Még egy nyikkanás és nem fog érdekelni ha Rin szerelmes beléd. - vágott vissza Min Ah.
Meghült bennem a vér is. Hatalmas szemekkel néztem apára,aki szintén meg volt döbbenve.
-Szóval hogy is van ez? Nem vagy egyikbe sem szerelmes? - kérdezte egy kis éllel a hangjában.
-Véged van Min Ah! - kiabáltam ki. -Ezt nem éled túl! - trappoltam az ajtóhoz s téptem fel szikrázo tekintettel.
Min Ah ártatlanul pislogott rám,Suga-ra meg nem mertem nézni.
-Rin? - türelmetkenkedett apa.
-Rin?- utánozta Suga.
-Unnie? - hebegte Min Ah.
-Noonaa!- nyujtotta el a nevet J-Hope.
-Mi ez a gyászos hangulat? - lépett közbe. -Hyung,Rap Mon beszélni akar veled. -szólt Suga-nak. Hobi,drága egyetlenem fogalmad sincs most mennyire hálás vagyok neked.
Megprobáltam egy mosolyba belefűzni hatalmas hálámat. Hobi csak értetlenül ráncolta a homlokát,majd sután visszamosolygott.
-Késöbb megbeszéljük. - figyelmezetett Suga. Grimaszolva néztem ahogy megfordul és bemegy a vendégszobába.
Miután eltünt a legcsúnyább nézésemmel fordultam barátnőm felé.
-Hehe- láttam rajta mennyire bánja a dolgot,de most perpillanat nem hat meg.
-Muszáj volt? -kérdeztem pániktól elvékonyodott hangon.
-Sajnálom. De ő huzott fel. - háritott. Megint mondani akartam valamit,de a szobámba Kookie a Born singer-t énekelve félbeszakitotta. A telefonom csöngött.
Rájuk sem nézve megfordultam a tengelyem körül és felkaptam.
-Hallo?
-Hugi. - amint meghallottam bátyám hangját,apát szabályosan kilöktem a szobábol,az ajtót pedig becsaptam.
-Senki nem jöhet be. Ha itt dekkolsz az ajtó előtt véged. - kiabáltam ki,eltartva magamtól a készüléket.
-Most mond. - szóltam bele újra .