Csak Rád Vártam!

23. Fejezet

Csak álltunk egymásnak döntött homlokkal s élveztem közelségét. A szívem csak úgy verdesett a mellkasomban,félő volt,hogy kiesik. 
A gyomromban a jól ismert lepkék újra felélénkültek,mint minden alkalommal mikor meglátom.  Most,hogy öt nyanvadt napja nem,így a lepkék még erőteljesebben csapkodtak. 
A mellkasán pihenő tenyeremet alatt éreztem szíve heves zakatolását s ez elégedetséggel és örömmel töltött el,mert ugyan azt érezheti mint én.  
Egyikünk sem mozdult meg. Még mindig Suga keze a derekamon,a tenyerem  mellkasán,homlokunk egymásnak döntve. 
Elbódított az illata mikor az orromon vettem levegőt s be kellet csuknom a szemem miatta. 
Suga nem probált meg megcsókolni,ezt nem bántam egy pillanatra sem. Ez is épp olyan bensőséges,meghitt pillanat mintha megcsókolna. 
-Sajnálom. - suttogta. Egyik kezzével végig simitott az arcomon,forró utat hagyva maga után. -Nem akartam,hogy aggódj miattunk. Csak túl sok volt a munka,és nem is gondoltam,hogy helyzetjelentés kell adjak. 
Összeszoritottam a szemem és inkább a nyakába furtam az arcom. 
Hogy lehet valaki ennyire aranyos mint ő! 
Megkapaszkodtam a vállába s vártam hátha mond még valamit ,de az elmaradt. Helyette,a derekamra fonódott karja szoritása erősödött,én meg hozzá simultam. 
Ezt a meghitt pillanatot egy halk kuncogás törte meg. 
Előbújtam rejtekhelyemről,hogy megnézzem ki zavart meg. 
A kanapé háttámlája mögül egy vigyorgó HoSeok fej kandikált ki. 
Túlságosan jó érzés volt Suga-nak dölve lenni,ezért nem távodtam el tőle. 
-Min vigyorogsz HoSeok? - kérdeztem. 
-Azon,hogy remélem én is ilyen üdvözlést kapok. - féloldalsan a karfának dőlt,úgy nézett minket tovább. 
-Verd ki a fejedből. -szólt rá Suga,így hogy,fejem a mellkasán pihen,mély hangja még mélyebbenek hat. 
-Miért? 
-Mert és kész. Rin nem egy plüss maci akit mindenki agyon ölelget. - morogta. 
Elállt a légzetem. Suga -önkéntelenül vagy sem- az egyik kezét végig húzta a gerincem mentén,mire megborzongtam s pipacspiros lettem. Hobi szeme vidáman megcsillant,így arra jutottam,látta a mozdulatot,sőt az én reakciómat is . 
Ezért mulat olyan roppantul jól a szituácion. Még számolok vele az biztos! 
-De hyung,senki nem beszélt tömeges ölelkezésről. - jelent meg egy gúnyos mosoly az arcán.
Felettem ő felhorkant. - De erre gondoltál nem? 
-Én ugyan nem! -vágott ártatlan arcot,majd fekete irisze pajkosan felcsillant. - Egyébkén Noona,miért nem néztél tv-t ha ennyire hiányoztunk s nem tudtam hol vagyunk? -vonta fel az egyik szemöldökét. 
Lángra gyúlt az arcom. Most erre mit feleljek? Bár így is-úgy is hülyét csináltam magamból. 
Az alsó ajkamba harapva-fájó szivvel- eltávodtam Suga-tól. 
-Képzeld volt bekapcsolva az a hülye doboz,de egyik csatornán sem láttam a vigyorgó fejedet. -tettem  kereztbe a karom. 
-Hazudsz. -szükült össze a szeme. 
-Nem. Plusz táncoltam egész nap.-próbáltam menteni a menthetőt,de Hobi kétkedő arcát látva megbuktam. YoonGi-re pedig  féltem felnézni,így hát maradt a semleges terület. 
-Noona. -ennyiből is lejött,egyáltalán nem hisz nekem. Szuper. Akkor Suga sem . Még jobb! 
-Azt nem viheted magaddal! Hyuuung azonnal add azt vissza! -kiabált a kis maknae a konyhában. Most az egyszer hálát adok Istennek,amiért azok itt bent randalíroznak. 
-Nem adom,van másik. -kiáltott V. Ezek ketten mindig összekapnak valamin! 
-Mit csinálhatnak? -töprengett Hobi. Helyes,elterelődött a figyelme. Már nem rám koncentrál. Kössz skacok!
-Ne akard megtudni. -adta meg fáradtan a választ Rap Mon. 
Megdörzsölte az arcát,utánna vett észre. 
Elöször,meglepetség,majd értetlenség s öröm suhant átt ár arcán. 
-Örülök,hogy látlak Noona. - mosolygott közelebb lépve. -Sajnálom,amiért nem tudtunk még segiteni a dalirásban. - szabadkozott a tarkoját simogatva. 
Táttva maradt a szám,arcomból pedig az összes vér kifutott. 
Elárulta a titkot! Most végem lesz. Meghalok! Világ vége! 
Láthatta rajtam,hogy valami nem kóser,mert a szája elé kapta a kezét bünbánó arcal. 
-Milyen dal? -szólalt meg a életem értelmének végzete.  
-Nem fontos Répacukor. - legyintettem.
-Most már az vagyok? Eddig nem így hivtál? -szükült résnyire fekete szeme. 
Megforgattam a szemeim. -Eddig is az voltál,csak nem mindig akarlak így hivni. 
-Na persze. - horkantotta J-Hope. 
-Mit csiriplesz HoSeok? - emeltem fel az egyik szemöldököm. 
-Csak valami kaparta a torkom. -Mutatott a nyakára. 
Kétkedve elhúztam a szám . 
-Milyen dalt kell írni Rin?-erősködött Suga. 
-Majd pont neked mondod el nem? 
-Igen nekem. - nézett mélyen a szemembe. 
Átkozott pillangók ,átkozott hőhullám,átkozott fekete szemeid Suga! 
-Neee- tört ki a konyhábol sikoltva V. 
-Add vissza! -futott utánna Kookie. 
-Noona,védj meg. -furakodott közém és Suga közé,majd a karomnál fogva megforditott,így szembe kerültem az igen dühös maknae-val. 
-Noona,inkább fogd meg. -kérte ő. 
Nem szivesen keverem magam bele kettejük érthetetlen,gyerekes vitájukba,de most örömmel csinálom. Addig sem kell válaszolnom Suga kérdésére. 
-Min veszekedtek? - tettem fel félve a kérdést. 
-Elvette a szendvicsemet,amit a repülőn akartam megenni. -nyavajgott. 
Megfagyott a levegő,miután felfogtam mit is mondott. 
-Milyen repülőn? -kérdeztem döbbenten.
A szivem örült tempóba kezdett,kezemet ökölbe szorítottam,úgy vártam a válszt. 
A döbbent csöndben senki nem felelt. -Milyen repülön? -fordultam YoonGi felé. -YoonGi? -szólitottam. 
-Most meg a rendes nevemen hivsz! -váltott témát erőltetett mosollyal. -Répacukor- csattantam fel. 
-A hétvégén Japánba megyünk. -válaszolt könnyedén  egy másik hang a lépcső felöl. Oda nézve, Cho menedzser jön le a lépcsőn telefonnal a kezében. 
Megdetmedtem, a szám pedig tátva maradt. Nem hittem a fülemnek. Megint elmennek? 
-Mikor akartátok elmondani? - néztem körbe vádlon. Ők lehajtott fejjel,-mint akik szidást kapnak az anyukájultok - álltak,hátra tett kézzel. Még Hobi is elbújt. 
Lehet nem kellene ennyire felhúznom magam,elvégre idolok és természetes ha repülnek,de úgy érzem mintha ők is elhagynának. 
Vajon önző lettem?