Csak Rád Vártam!

49. Fejezet

A lapot mèg mindig remegve tartottam az oldalam mellett. Könnyeim miatt nem láthattam milyen arcot vághatnak,de gondolom meg vannak döbbenve ès èrtetlenül várják,hátha tovább mondom.
-Aranyom?- YoonGi kèrdő lágy hangja törte meg a csöndet.
-Ez..- lebegtettem - ez...egy olyan lap...-szipogtam.- amit sose kellett volna elolvasnom. - kezdtem lehajtott fejjel s a vállaim előre estek. Úgy èrzem a világ összes gondja az èn vállaimat nyomja.
Nem hiszem el,hogy apa kèpes volt erre. Nem hiszem el,ennyire nem szeret. Nem hiszem el!
Az agyam csak úgy gyártotta a teoriákat,válaszokat,kèrdèseket,de egyikre sem tudok válaszolni,vagy logikus megoldást találni.
Nyugtatgattam magam,apa hátha nagy hezitalás utan irta alá,de a pesszimista ènem,azonal szètrombolta. A lelkem mèlyèn mindig tudtam ez majd bekövetkezik,dehogy pont most,mikor minden szèthullik,ezt azèrt nem vártam.
Nem baj,törjek össze jobban! Már nem számít!
-Noona? Mi áll a papíron? - felkaptam a fejem,szemeimet megtöröltem a kèzfejemmel,vettem egy mèly levegőt s lassan kifújtam.
Nem tudom tudniuk kellene,hisz holnap költöznek. Mert szerintem simán itt maradnának velem,hogy kiheverjem ès segítenènek lakást nèzni,vagy azt akarják menjek velük. Ez jó ötlet lenne,hisz YoonGi-val is maradhatnák ès nem lenne gondom,de ezt nem kèrhetnèm tőlük. Csak teher lennèk. Azt meg nem akarom.
A szívem szakad meg,hogy titkolóznom kell elöttük. De ez csak nekik lesz jó.
-Nem èrdekes. - erőltettem egy mosolyt az arcomra,mire a srácok álla a padlón koppant.
-Micsoda?
-Ezt nem vesszük be!
-Tudnunk kell róla Noona.
Kiáltottak fel,egymás szavába vágva.
Megráztam a fejem. -Nem olvashatjátok el. - jelentettem ki miközben vittem vissza a szobába. Ott letettem az asztalta ès nem nèzve semmire kilèptem,majd becsukva magam után neki dőltem.
-Mièrt nem?
-Rin,az elöbb kiborultál. - lèpett közlebb YoonGi - Hallod,kiborultál. - nèzett mèlyen a szemembe.
-Az semmisèg volt. - határozott akartam lenni,de csak suttogás lett belőlle.
Valaki felhorkantott. - Ne hazudj nekünk Rin. - szólalt meg Jin is.
Semmit mondó tekintetemet vègig zongoráztam rajtuk,majd megállapodtam YoonGi sötèt szemein,amik kèrlelőek voltak.
-Nem mondthatom el.- suttogtam vègül. -Kèrlek èrtsètek meg. - nèztem mèg mindig rá könyörgően. Neki meg kell èrtenie,hisz többet tud az apámmal való kapcsolatomról mint a többiek.
Lehet megláthatott valamit mert kisvártatva bólintott egy aprót.
Hatalmas megkönnyebülès lett rajtam urrá. Mintha egy aprócska súj lekerült volna a vállamirol.
Kifujtam az eddig bent tartott levegőt.
-Ráhagyod ezt Hyung? - tárta szètt karjait felháborodva Jimin.
-De mièrt? -találta meg a hangját Guk is.
-Ha oka van arra,hogy titkolozzon akkor nem kèrdőjelezhetjük meg. Majd mikor kèszen áll rá,elmondja. - szólt a bölcs leader.
Hálás voltam neki,amièrt hisz nekem. Fogalmam sincs hogy fizetem ezt neki vissza,elvègre annyi mindent tett már èrtem. Èn pedig csak a bajt hoztam a fejükre.
-Jol van. Megèrtjük. - bólintott az idősebbik s követtèk a többiek.
Magamra erőltettem egy újabb mosolyt. -Nagyon köszönöm.
-Szerintem ideje aludni menni. - tapsolt hirtelen egyet Hoseok,mire megugrottam egy picit.
Eszembe jutott mire kèszülök s pír lepte el az arcomat. YoonGi-val töltöm az estèt. Csak Ő ès Èn,egy szobában,egy ágyban,egy takaró alatt. Jèzusom,biztos kèszen állok erre? Biztosan mert akkor nem momdtam volna ki azokat a szavakat. Vagy csak megint elöbb járt a szám,mint mielőtt belegondoltam volna.
Az ajkamba harapva kerestem YoonGi tekintetèt s mikor megtaláltam,rèműlve konstatáltam,engem nèzett. Ő azt a bizonyos pimasz fèlmosolyt villantotta,amiben tudtam vègig nèzte ahogy rájövök mi lesz ezután. Akkor minden kiült az arcomra! Jèzusom!
Ha lehet mèg pirosabb lettem. YoonGi meg felkuncogott. Mèg mulat is rajtam.
Bosszusan szusszantam egyet ès a maradèk mèltoságomat összeszedve megindultam a lèpcső felè. Csakhogy akkor el kell mellete mennem.
Ojaj!
Nem nèzve rá,csak előre,megprobáltam gond nèlkül elsuhanni. Nem jött ösze. Mièrt is ne?!
YoonGi megragadta a felkaromat,megálásra kèsztetve. Összeprèselt ajkakkal kaptam fel rá a fejem. Ő csillogó szemmel,mosolyogva hajolt a fülemhez. Forro lehelete csiklandozta a nyakamat. - A szobádban találkozunk,aranyom. -elállt a lèlegzetem. - Ne hidd,hogy elfelejtettem. - hangja mèlyebb lett ès èrces. Gyomrom bukfencet vetett,szívem örült tempóba kezdett.
Leszegtem a fejem,mikor a szavak èrtelmet nyert a fejemben s az alsó ajkamba haraptam. Tudtam,nem felejtette el,de hogy igy emlèkeztet rá,kicsit sokkolt.
Kuncogás ütötte meg a fülem s nem kell felnèznem ahhoz,hogy tudjam ki nevet rajtam.
-Engedj YoonGi. - kèrtem.
-Nem. Imádom mikor elpirulsz. - húzott magához,igy a mellkasának ütköztem. Kitágult szemekkel meredtem rá. Mit csinál? Választ nagyon hamar meg is kaptam,ugyan is,elvigyorodtott s miután megcsillant sötèt szeme,lopott egy csókot. Felfogni sem volt időm,de már elengedett. -Fönt találkozunk,Aranyom. -fogta magát ès elment mellettem.
Èn meg mèg mindig ott álltam,mint aki szellemet látott.
-MIN YOONGI. - kiáltottam fel,miután eljutott az agyamig amit vègszóra mondott. Fentről megint csak a nevetèse hallatszott,ami megdobogtatta a szívem.
Puffogva masíroztam az emeletre,ahol Hoseok szobajábol TaeHyung kiszólt.
-Noona,ne kiabálj!
-Ugy van,addig ne, míg az èn nevemet nem fogod. - szólt közbe YoonGi a szèken ülve dejav vigyorral.
-Min YoonGi, ezt azonal abbahagyod. - csattantam fel. Dühös voltam rá,amièrt igy viselkedik. A küszöbik szambáztam.
-Addig nem beszèlek veled ès a szobám közelèben sem mehetsz,míg vissza nem veszel az arcodból. -fenyegedtem meg.
Megnyúlt kèppel esett az álla a padlóra,míg a többiek szakadtak a nevetèstől. Nem hiszem el,hogy így viselkedik. Mièrt kell az idegeimmel játszania,noha így is görcsben van a gyomrom ès bármelyik pillanatban kidobhatom a taccsot. Hála apának ès annak a levèlnek. De ezt most el kell felejtenem,hisz a Bangtan holnap elhagyja a házat s vele eggyütt engem is.
-Mit fogsz csinálni Hyung? - kèrdezte tőle NamJoon. Yoongi azóta is engem nèzett,èn pedig dacosan álltam a tekintetèt.
-Hyuuung! - ment oda Tae ès lengedte meg jobb kezèt az arca elött.
-Hagyál Tae! - hesegedte el fiatalabb kezèt.
-Akkor válaszolj!
-Mire? - vonta fel az egyik szemöldökèt,de mèg mindig engem nèzve.
Kezdtem kicsit zavarban lenni,ezèrt az alsó ajkamba haraptam. Erre sötèt szeme megvillant.
-Mit fogsz most csinálni,hogy Noona megfenyegetett? - ismètelte meg.
YoonGi elhúzott szájjal válszolt. -Nem fenyegetett meg. Ugye Aranyom?
Most rajtam volt a sor szemöldök felhúzasban. -Nem-e? YoonGi,azt hiszed vicceltem? - döbbentem le.
-Hyung,Noona nem viccel.
-Hallotad,nem vagy már Rèpacukor?!
-De úgy nevezett. - kapta el rólam sötèt szemeit ès nèzett vádlón Jin-re. Ezzel megnyertem a párbajt,ezen mosolyognom kellett.
Èszre is vette HoSeok:-Min mosolygsz Noona?
-Nyertem. - vigyorogtam YoonGi-ra. Ő megforgadta csak a szemeit.
-Nem hívott úgy! -tèrt vissza Jin az elözö beszèlgetèsre.
-De!
-Nem!
-Noona! - replikázott Jimin. - Mond meg neki.
Felsóhajtottam ès neki dőltem az ajtófèlfának. -Tènyleg a neveden szólítottalak. - vetettem vèget a veszekedèsnek.
-Nagy a baj. - fogta a fejèt Vöröske.
-Nagy ám. - èrtettem vele egyet. -Szóval gondolkodj,míg fürödni mentem.
-De Noona, Jungkook van a fürdőben. - figyelmeztetett Jimin.
Elkèpedve nèztem körbe a szobában a maknae után kutatva,de nem találtam. Nem is láttam mikor slisszant el mellettem.
-Gyerekek - jött hirtelen a lèpcső felöl egy mèly hang.
Erre torkomban kezdett dobogni a szívem,a gyomrom liftezni kezdett.
-Holnap dèlelött költözünk. - jelentette ki menedzserük,miután mellèm èrt.
-De,dèlutanrol volt szó? - hebegte kètsègbeesetten Tae.
-Változott a terv,sajnálom. - küldött felèm egy aprócska mosolyt. - Neked is kell pakolnod Rin. - tette hozzá mind egy mellèkesen.
-MI? - döbbentek meg a srácok. Èn annyira nem.

Csokiminyom!
Hát vègre megszűltem a fejezetet xD nem így terveztem de azt hiszem nem olyan vège lesz mint amire terveztem :'D bár mèg lehet :D
Nagyon nagyon köszönöm az eddigi megtekintèst. El sem hiszem,hogy ennyien olvastátok *-* na meg a sok voted-ot ❤❤❤
Vègtelenül hálás vagyok ❤❤❤