Csak Rád Vártam!

46. Fejezet

Dermedten,tátott szájjal meredtem az elöttem ülőre. Nem èrtettem,mièrt akar kipaterolni engem. Azt se mièrt most? Bár az időzítès tökèletes,hisz foghatja a fiúkra,de mèg sem tiszta.
Ökölbe szorítom a kezemet ès inkább eltüntetem az összes èrzelmet az arcomról. Jobb ha nem tudja mi zajlik most bennem. Micsoda háború dúl,amièrt meg szeretnèm ütni,sirva könyörögni ne küldjön el ès kirohanni innen vissza se nèzve s úgy tenni mintha nem törtènt volna meg a beszèlgetès. De egyiket sem tehetem meg,mivel ezzel azt mutatnám meg,mèg sem vagyok annyira erős. Meg így apa biztos a győzelmèbe. Azt pedig nem akarom.
-Mièrt most? - törtem meg a feszült csöndet. - Ha vègig tudtad,akkor mièrt nem küldtèl el azonnal. Mièrt ilyenkor mikor a srácok mennek el? - kicsit oldalra döntöttem a fejem ès mèlyen apa szemèbe nèztem. Láthatólag meglepetèskènt èrte a kèrdès,mert sötèt szemei elkererekedtek.
-Okos lány vagy. - erőltetett mosolyt az arcára. Várakozón húztam fel a szemöldököm. Ezt nem ussza meg kertelès nèlkül.
-Vissza akarom kapni a fiamat,igy hát oda küldelek,te rábeszèled jöjjön vissza. - vallota be beletörődve. Csak lassan tudtam felfogni amit mondott.
Nekidőltem az ajtónak,hogy palástoljam remegő lábaimat. Igazság szerint nem èrzek semmit. Az ègeggyata világon semmit. Hogy mièrt? Mert már beletörődtem,ilyen apa. Csak hogy ebbe most nem fogok! De nem ám!
-Szóval megint csak fel akarsz használni? Tudod mit apa NEM! - lèptem egyet előre. - Elegem van,hogy állandóan kihasználsz! Nem tűröm tovább. Kèsz! Hozd vissza magad a fiadat!
Megfordultam, feltèptem az ajtót ès nagy lendülettel kimasíroztam onnan,otthagyva a sokkos apámat.
-Na állj csak meg kisasszony! - dörrent rám kèsve. Megtorpantam ès megfordultam a sarkamon. Már nem akartam megnyugodni,hagytam had törjön felszínre az összes eddigi elnyomott düh,fájdalom ès csalódottság,mint egy kitörni kèszülő vulkán. Annak is èreztem magam,vagy mint egy bomba,ami mintha csak erre várt volna ès bumm,robbant is.
-Most ez a húzásod ráèbresztett valamire,nekem sürgössen el kell innen költöznöm. Köszi apa. - vigyorogtam rá. Apa hamu szürke lett,szája tátva maradt. De nem álltam meg,hevesen folytattam. - Elegem van,hogy csak a fiukat vetted èszre,állandóan csak az ők kivánságait lested,engem meg elfelejtettèl,pedig mikor Sang meghalt,nekem is szüksègem lett volna rád. De nem jöttèl este oda,ha rèmálmom volt ès nem nyugtattál meg,ha roham tört rám. Nem - ingadtam a fejem szomoruan. A vállaim előre estek ès most èrzem csak a tonnányi súyt amit cipelek a vállaimon. - Neked csak akkor lèteztem ha valami kellett,vagy ha nem tudtad rá venni Parkot valamire. - sóhajtottam egy perc szünetet hagyva,majd folytattam. - Most sem jöttèl oda megkèrdezni mi van velem,noha elvesztettem a bátyámat ès már a srácok is itt hagynak. - apa sóbálványkènt hallgatta vègig kirohanásom ès nem szóllt meg. -Mindegy is. A lènyeg,elköltözöm, hozd vissza magad a fiadat,ha ennyire szeretnèd,èn már sohannem fogok segíteni. - zártam le a mondandómat. Megfordulva a teljes Bagtannal találtam szembe magam,akik szintèn tátott szájjal hallgattak a kanapè elött.
-Remèlem èlveztètek a drámát. - túrtam a hajamba,majd megláttam egy fekete dzsekit a kanapè karfáján,igy oda lèptem ès felnyaláboltam.
-Hova mèsz Noona? - tèrt magához elsőkènt Hope.
-Ne menj el! - ugrott a nyakamba Taehyung. Hátra kellet lèpnem,hogy megtartsam az egyensúlyomat,de igy a dzseki a földön landolt.
-Hèj,az az èn dzsekim! - replikázott egy nagyon jól ismert mèly hang,akitól az egèsz testem bizseregni kezdett.
-Bocs,YoonGi. - tóltam el magamtól a szomorú srácot ès küldtem egy halvány mosolyt szerelmem felè.
-Noona,csak nem táncolni akartál menni? - lèpett elèm Jimin csillogó szemekkel.
-De előtte nekem is beszèdem van vele. - tette Jimin vállára a kezèt Rap Mon.
-Utána elmegyünk?
-Ne nyaggasd már Hyung! - ingat a fejèt JungKook. Jimin grimaszolva vette tudomásol maknae kèrèsèt,viszont mikor felèje fordult az arca megváltozott ès felragyogott.
-Jeon JeongGookiee! - visitotta kitárt karokkal ès az ilyedt maknae felè vette az irányt. -Ugye te is eljössz táncolni? Mert úgy örülnèk ha a helyes,aranyos Kookie-val táncolhatnák. - kapta el áldozatát,mire Kookie próbálta eltólni magátol,sikertelenül.
-Most engem haggyál Hyung! - kèrte. Úgy viselkedtek,mintha a pár percel ezelötti affèr meg sem törtènt volna ès ezèrt kimondhatatlanul hálás vagyok.
A többiek szintèn a másikkal bohóckodott. Egyedül YoonGi az aki a bőr dzsekièt simogatta szenvedő arcal. Taehyung Hoseok-kal a távirányítón viaskodnak,Jin rajtuk röhög,Rap Mon meg fogja a fejèt. Kookie ès Jimin pedig mèg mindig egymást ölelgetik. Oldalra nèztem,hátha apa mèg mindig itt van,de már csak hűlt helye maradt. Bevallom,fájt,hogy nem reagált semmit sem a mondandómra. Azt hittem megmagyarázza mièrt viselkedett ugy ahogy,de megint csalódnom kellett.
Vissza fordítottam a fejem az örült társaság felè ès egy picit előrèbb lèptem,mivel YoonGi a kanapè karfáján istápolja szeretett dzsekièt.
Megsimogadtam a haját,majd a vállára csúsztattam kezemet.
-A szemem láttára csalsz meg Min YoonGi? - kèrdeztem tetettet felháborodással. Megállt a mozdulat közben,ugyan is megint èpp megakarta simogatni. Felnèzett rám ès ártatlanul pislogni kezdett.
-Annak látszik?
Nagy erőfeszítèsembe került,ne mosolyodjak el,de így is megvonaglott a szám szèle.
-Igen. Mièrt nem az? - távolodtam el tőle,de a kezemet nem vettem le a válláról.
-Nem,csak megvigasztalom,amièrt dobtad. - jelentette ki.
-Vèletlenül ejtettem le. - magyarázkodtam. Pedig nem kellene,mèg is azt teszem. Remek.
-Aranyom,mindenki látta. - csibèszes mosolyra húzta ajkát,szemei pajkosan csillogtak.
-Azèrt vigasztalod ès gügyöksz neki. - eszem ágában sek volt elrejteni a szarkazmust a hangomban.
YoonGi úgy tett mint aki megsèrtödött ès magához ölelte a dzsekit. -Nem is tettem azt. - vèdekezett.
Halkan felnevettem. - Pedig azt tetted. - kicsit lehajoltam. - Figyeltelek. - suttogtam. Valami megcsillant a szemèben s beszippantotta az alsó ajkát. Elállt a lèlegzetem. Egyszeriben megszünt minden külső hang ès csak èn ès YoonGi voltunk. Eluralkodott rajtam a vágy,hogy megcsókoljam,de nem lehet,mivel fiatalok is vannak a helysègben.
-Szóval figyeltèl? - lett mèlyebb a hangja. A kezem önkèntelenül csúszott a tarkójára ès kezdte simogatni,nèha pedig egy kisebb tincset az újjam körè csavartam. Lágyan kacagva egyenesedtem fel.
-Tudom,ez a dzseki a mindened,szóval kèpes lennèl szakítani velem,ha valamit csinálnèk vele.
YoonGi felháborodottan ràncolta a homlokàt,tette vissza az ölèbe a dzsekit s nèzett mèlyen a szemembe.
-Tèvedsz Aranyom,ugyan is semmi esetre sem mondanèk le rólad. - mondta határozottan,amitől hatalmasat dobbant a szívem ès mutáns lepkèk kezdtek rajzani a gyomromban. - Bár azèrt lehet elgondolkoznèk a kapcsolatunkon ha tènyleg csinálnál valamit a dzsekimel. - tette hozzá.
Tátott szájjal ütöttem vállon. - Te dög. - mimmeltem a sèrtődöttet. YoonGi nevetve húzott magához a derekamnál fogva ès nyomott egy puszit az arcomra.
-Hihetetlen,megelőzött egy ruha darab Min YoonGi fontossági listáján. - ingadtam a fejem.
-Nekem van olyanom? - èrtetlenkedett.
-Mid Hyung? - robbant elènk Taehyung. Úgy látszik Hoseok megszerezte a távirányítót. Elvettem YoonGi-tól a dzsekit ès az ölèbe ültem,a ruhàt pedig èn kezdtem el szorongatni.
-Óvatosan lelke van! - szólt rám. Kivette a kezemből,összehajtogatta,majd megsimogatta. Látszólag roppant elègedett volt magával.
- Fontosági sorrend. - adtam meg a választ , miután túltettem magam az elöbbi mutatványon.
-Az mindenkinek van. - mutatta fel baj mutatóújját lelkesen.
-Mi a tied hyung? - èrdeklődött. YoonGi megrázta a fejèt,így èn válaszoltam helyette.
-Első helyen holtversenyben a dzsekie ès az A.R.M.Y-k állnak,aztán második helyen szintèn holtversenyben a Bangtan ès a családja áll. - itt megakadtam ès erősen gondolkodni kezdte,noha nehèz,mivel figyelt.
-Ès te hol állsz Noona?
-Èn valahol a vègèn vagyok. - vigyorogtam rá,majd YoonGi-ra nèztem. Elgondolkodva figyelt,arca semmit sem árult el. Valami rosszat mondhattam,ezt azonal levágtam.
Megakartam kèrdezni mi a baj,de közbe szóltak.
-Noooonnnaaaa,rávettem JeongGookieet,jöjjön táncolni,így most már mehetüüünk. - rikkantotta a túl sok energiáju duracel Jimin.
-Tánc? Most? Menjünk! - èbredt fel Hoseok. Felpattant a kanapèról ès a jellegzetes Hope táncba kezdett.
Hatalmas sóhajjal döltem YoonGi mellkasának.
-Gyerünk már Noona! - nyaggatott már Hoseok is.
-Addig úgy se hagynak bèkèn. - suttogta a fülembe s forró lehelete csiklandozta a nyakamat,ezáltal bizseregni kezdett a bőrőm.
-Jol van okè,menjünk. -adtam meg magam. Èljenzèsbe kezdek,majd szètszèledtek összekapni magukat. Kihasználtam senki sincs lent ès befele fordulva loptam YoonGi-tól egy puhan csókot. Kisfius mosollyal jutalmazta tettemet.
-YoonGi? - simítottam vègig gyermeki porcelánfehèr arcán.
-Hm..- döntötte homlokát az enyèmnek. Nem tudom jó döntès hozok,vagy èletem legrosszabbjai között lesz.
-Ma...velem..alszol?- nyögtem ki. Erre ő eltávolodott tőlem,annyira,hogy a szemembe tudjon nèzni.
Amint a pillantásunk találkozott magyarázkodni kezdtem,arcom pedig tűz pirossá változott.
-Úgy èrtem nem muszáj ha nem akarod,csak gondoltam ha már utolsó napokat töltitek itt..-nem engedte,hogy befejezzem,mert megcsókolt. Puhán ès szenvedèlyesen,hogy mèg a saját nevemre se emlèkezzek,ami sikerült is.
-Persze. - szakította meg a csókot,èn meg kábán pislogtam,hogy a köd eltünjön.
Pironkodva álltam fel s kerültem YoonGi bosszantó fèlmosolyát,ami tuti biztos a kèpèn virit.
Egy szó nèlkül rohantam fel egyenesen a szobámba, csaptam be magam után az ajtót s dőltem neki.
Nem hiszem el,most kèrtem meg YoonGi-t,alugyon velem ma èjjel. Nem.hiszem.el. Nem vagyok normális.
De már nem szívhatom vissza,mèg azt hinnè beilyedtem a közös alvástól. Bár nem lenne semmi,hisz csak egy ágyban aludnánk,vagyis èn biztos nem engedem,hogy több legyen.
Megráztam a fejem,mert pironkodó kèpek leptèk el az agyamat. Inkább felkaptam a sportáskámat ès már mentem is le.
-Na vègre itt vagy. - tárta szètt a karját Jimin.
-Menjünk. - vakkantottam,nem törődve az èrtetlen pillantásokkal.
Kibújtam a mamuszomból,bele a tornacipőmbe ès már ki is lèptem az ajtón.
Kint tavaszhoz mèltó idő fogadott,vagyis kellemes langyos szèl fújt,s a nap már is melegíteni kezdett.
-Megvagytok? - fordultam oldalra a járdánkon. Ők mèg megigazították álcájukat, baseball sapka,szájmaszk kombó,plusz nèmelyiken napszemüveg. Vagyis,hogy pontos legyek,Jimin,YoonGi, NamJoon ès Taehyung hord.
-Gyalog? - ugrott elèm Kookie.
-Nem nagy táv. - vontam vállat.
-Indulás! - ment előre Jimin,de pár lèpès után megtorpant ès tanácstalanul fordult hátra. -BigHit,vagy a te termed?
-BigHit. - mintha gyakorolták volna ezt az egy szót,olyan öszhangba mondta a banda.
-Úgy látszik ez eldöntetett. - hagytam rájuk.
Az utcán zökkenő mentesen vègig tudtunk menni,rajongók nèlkül. Ezt furcsálottam is,de nem tettem szóvá.
Oda èrve,megint elfogott a rettegès,mivel forgó ajtó van ès átt kell ott mennem.
YoonGi kuncogva fogta meg a kezem s húzott maga után.
-YoonGi - nyöszörögtem becsukott szemmel.
-Kinyithatod. - lehelte a halántèkomnak. Ez olyan De ja vu èrzèst keltett bennem,hogy elállt a lèlegzetem.
-Noona fèl a forgóajtoktól? - kèrdezte vigyorogva Taehyung.
-Nem. - vágtam rá hevesen s a srácok után mentem ott hagyva a kèt fiút. Tudják,hazudtam elvègre nyilvánvaló volt,mennyire fèltem attól a nyanvadt ajtótól. De azt nem tudnám megmondani mièrt is fèlek. Csak fèlek ès kèsz.
A lift elött bevártuk a lemaradt kèt jómadarat,akik valamin nagyon jól mulatnak. Inkább nem akatom megtudni,hátha èn vagyok a tèma,meg az règebbi produkcióm.
-Biztos be lehetett jönni a cèghez? - kèrdeztem beszállás közben.
-Igen Noona. - mosolygott rám biztatón Hoseok. Nem hittem neki,mert recepciós már nem volt ès majdnem sötèt volt az èpületben.
Jin megnyomta a hatodik gombot,a lift pedig èletre kelt,viszont nem adott ki biztató hangot.
-Rossz èrzèsem van srácok.
Amint kimondtam a lift megállt,ránk meg sötètsèg borult.
-Ne játszatok! - csattantam fel kètsègbeesetten.
-Melyik volt?- kèrte számon NamJoon.
-Egyikünk sek nyúlt a gombokhoz. -Ha már Taehyung hangja is remegett itt nagy baj van.
-Itt ragattunk. - jelentette ki higgattan YoonGi. Persze,hogy ilyenkor ő az egyetlen aki megőrzi hidegvèrèt.
Èn kalapáló szívbel döntöttem a hátamat liftnek ès kerestem meg YoonGi kezèt.
-Most mi lesz?
-Meghalunk! - kezdett pánikolni Hoseok.
Lehet igaza van. De mèg nem akarok megfulladni!