Csak Rád Vártam!

YoonGi szemszög

A közös szobánkban vagyok az ágyon fekve, jobb csuklóm a homlokomon, bal kezem a hasamon, jobb lábam felhúzva, bal pedig kinyújtva és a plafonra meredek,az elmúlt napokra gondolva.
Sok minden történt,ráadásul hirtelen. Még rendessen feldolgozni sem lehetett, úgy mint mikor idollá váltam. Az is hirtelen történt. De hadjuk a multat, inkább a jelenre koncentrálok.
Tisztán emlékszem a napra mikor minden megváltozott.
Akkor,mint mindig a táncteremben gyakoroltunk.
Menedzser hyung hirtelen kirohant, mi pedig nem törödtünk vele,azt hittük valaki azért hivta, mert meg akarta kérni,had szerepeljünk egy show-ban, vagy interjút szeretne kerni. Megkorrát tévedtünk!
Hyung egy idő után visszatért s megállt az ajtóban. Mi akkor fejeztünk be egy számot s már a következőre készültünk, mikor intett a koreográfusnak, kapcsolja ki.
Értetlenül fordultunk felé.
-Valami baj van? - kérdezte Rap Mon.
Hyung még mindig fal fehér arcal, remegő kézzel szoritotta a telefont.
Én letöröltem az izzadságot a homlokomrol és közepebb léptem.
Zihálásom csökkent, igy kitudtam nyögni valami értelmeset is a számon.
-Nyugodj meg hyung. Vegyél egy mély levegőt,lassan fújd ki,utánna mond el mi zaklatott fel. -ajánlottam. Igy is tett.
-A tűzoltok hívtak. - kezdte. Önkéntelenül néztünk egymásra a srácokkal. Mindegyik arcán süt az értetlenség.
Éreztem valami baj van,s a belső megérzéseim eddig nem hoztak csalódást.
-Miért hivtak a tűzoltók? - ráncolta homlokát Jimin.
-Hyung, nyögd már ki,ne kelljen harapófogóval kierőszakolni a szavakat. - türelmetlenkedett Kookie.
-A dormunkban egy konektor zárlatos lett. - elállt a lélegzetem. -Szerencsére nem gyulladt ki,de mindent beborít a korom. - fejezte be.
A világ megfordult velem, szívem csak úgy dübörgött a mellkasomban.
Az nem lehet! A dorm! Az otthonunk! Nem!
-Bi...biztos vagy benne? - Nyöszörgte Taehyung.
-Igen.
-Gyorsan meg kell nézni a dormunkat! - harsant Rap Mon hangja a döbbent csöndben.
Igaza van. Majd késöbb kapok sokkot. Mindent itthagyva, izzadtan futottunk a furgonhoz. Még be sem lett húzva az ajtó, de a menedzser már indított is.
Ami általábam öt perc út, az most végtelennek hatott. Mintha valami meg akarná akadájozni, hogy megnézhessük igaz e.
-Odanézzetek. - mutatott ki az ablakon Jin.
Amit láttam, elöször nem akartam elhinni. Az otthonunk elött tűzoltók, rendőrök és még a mentősök is álltak. Plusz, hogy teljes legyen a kép járokelők gyűltek a sárga szalag elé.
Kiszáltunk a kocsiból,menedzser hyung azonal az egyik tűzoltóhoz rohant.
-Ez ugye csak egy álom. - lépett mellém Taehyung.
-Nagyon remélem. -Halt el a hangom.
Az ajtó és az összes ablak kitárva,igy tökéletesen belátni. Lárni ahogy a jól ismert nappalit beborítja a korom.
Nagyon remélem az apró stúdiónk nem szenvedett kárt. Ha kormos lett szivrohamot kapok.
-Miért velünk történt ez meg? - kérdezte elkeseredetten Jimin mikor Tae mellé lépett.
-Mert már túl szerencsések lehettünk. -szólat meg a hátunk mögött Hope.
Oldalra fordultam. Hope a kocsinak dőlve szemlélte a borzalmat.
Az arcán tanácstalanság és ami a legjobban megrémített nem volt rajta renyém. Hope mimdenben látott valami pozitívumot, de most nem.
Sötét szemében csak fájdalmat látom, úgy ahogy mindenki máséban.
-Visszajön. - kommentálta Tae.
Menedzser biztos talál valami megoldást és piff- puff minden mególdódik. Bár már ez sem biztos.
Hyung gondterhelt arcal sétált hozzánk.
-Mi a diagnózis? - kérdezte Jin.
Hatalmas sóhajjal némán rázta a fejét. Nem jó jel! Nagyon nem jó!
-Cho-shi! - kiáltott egy fazon a kocsijábol kiszálva. Menedzser szeme hirtelem reménnyel telt meg.
-Srácok, menjetek be és szedjetek össze annyi cuccot,amennyit tudtok. Késöbb a cégnél mindent elmagyarázok. - mondta mindegyikünk szemébe nézve.
Rap Mon bólintott és nulla kérdéssel a volt házunk felé vette az irányt.
-Ki lehet ez a fazon? - kérdezte menet közben Hope.
-Majd mindent megtudunk, csak legyetek türelemmel. - mondta a higgadt leader. Mellette én vagyok a másik olyan ember aki hidegvérrel van megáldva. De jelen pillanatban ez nálam érvénytelen. Minden vagyok csak higgadt nem. Ez roppant bosszantó.
Ha akart válaszolni Hope azt elfelejthette, mikor beléptünk a házba.
A nappali- ahogy kintről láttuk- tiszta korom. A konyhát elválasztó ajto szintént.
Az összes ajándék amit az A.R.M.Y-k-tól kaptunk felismerhetetlen. Ebbe belesajdúlt a szivem. Ezek a tárgyak nagy kincsek voltak a számunkra, de mint tönkrement.
-A konyhám! -jajdult fel Jin.
-Jézusom! - kiáltott fel Jimin.
-A drága konyhám megsemmisült. Vége! - panaszkodott sírós hangon.
A torkomban dobogó szivvel masiroztam s szobám felé. A folyosó legvégén van s mikor benyitottam, azon nyomban megnyugodtam.
Megkönnyebülten fújtam ki a levegőt. Tiszta maradt. Nem lett a korom áldozata.
-A szobám! Ezt nem hiszem el!- replikázott Kookie. -Minden tiszta korom. - folytatta. Mivel a küszöbön álltam, láttam Kookie elkeseredett arcát és ahogy ingatva a fejét fogja.
-Annyira sajnálom kicsi maknae. - tette vigasztalóan a kezét a fiatal vállára Jimin.
A folyosón övé volt az első szoba, szemben vele pedig a menedzseré volt. Szerintem az ővé is nagy károkat szenvedett.
A szobámmal szemben a studiónk volt. Mivel a birodalmamnak nem esett baja, igy a studió sem kaphatott új szint. Azért a biztonság kedvéért benyitottam.
Minden rendben van itt is.
A vállaim előre estek, hátam meggörnyedt a hatalmas megkönyebbülés miatt.
-Itt minden rendben? - tudakolta Rap Mon.
-Minden tiszta. - néztem felé. Amit meghallotta ő is ellazult.
-Hála az égnek. - sóhajtotta. -Bepakoltál?
-Még nem. Most akartam. -ujabb bólintás.
Vissza mentem a szobámba. Amennyi ruhát tudtam bele raktam a bőrőndbe,a jegyzet füzeteket raktam egy másik táskába és más fontosnak vélt cuccot raktam el.
Elkészűlve kiballagtam a levegőre és beszippantottam a tiszta levegőt. Bennt nehéz volt lélegezni, ez miatt köhögtem egy sort.
-Minden kész? - fordult felém a menedzser Hyung.
-Igen.
-Amint beszéltem a lá....fiammal hivlak. - hivta fel magára ujra a figyelmét a menedzsernek.
-Oké. Én pedig az igazgatóval - kezét fogtak, az idegem meghajolt majd az autójához ment és elhajtott.
-Üljetek a kocsiba, összeszedem a cuccom és megyünk is.
Míg ő bement,mi a csomagtartóba préseltük a koffereket. Igy is a kisebb táskákat az ölünkbe kellett tenni.
-Hol fogunk aludni? - törte meg a csöndet kisfius hangal TaeTae.
-Kitaláljuk. - jelentette ki RapMon.
Behúztam az ajtót és a tömeget figyeltem.
Senki sem kiabálta vagy sikoltotta a nevünket. Helyette szomorú,némelyik könnyes arcal,sziveket formálva a kezükkel nézte a házat vagy minket.
Nagyon szerencsésnek éreztem most magam amiért igy kitartanak mellettünk a rajongóink.
Észre sem vettem,mikor ért vissza a menedzser.
Szó nélkül beindtította a kocsit s már indultunk is vissza.
-Viszlát dorm. - búcsúzott el fájdalmas hangon végig hátra nézve Taehyung. Mikor pedig befordoltunk vissza ült.
A céghez érve letörten operáltuk ki a koffereket hátulrol s vittük be.
Egyenesen a táncterembe mentünk, ott a sarokba tettük a cuccost majd mindenki leült.
Én és Rap Mon a tükörnek támasztottuk a hátunkat, mig J-Hope a parkettán kiterült. Mellé ültek a többiek törökülésben.
-Meg kellene nyugtatnunk az a.r.m.yk-at. - jegyezte meg csöndesen Tae.
Igaza van,akik a helyszinen voltak,biztos készitettek képeket s az már rég az interneten dekkol.
A leader már vette is elő a telefonját és írt twiterre.
Közelebb hajoltam,hogy lássam más országokban hogyan fogadják a hírt.
Némelyik nem értette, de támogatott minket. Volt aki felviditó üzenetet írt s volt aki reményt küldött csupa szivvel.
De a legtöbben nagyon szomorúak voltak. Olyan is akadt aki felajálotta a házát. Ezen kuncognom kellet.
-Min kuncogsz hyung?
-Csak egy a.r.m.y felajálotta a kicsi házát,hogy lakjunk ott. -néztem rájuk. -Hát nem aranyos tőle. - mosolyogtam rájuk.
A szivem megtelt szeretettel ahogy olvastam a többi ilyen üzenetet. Még trendet is hoztak létre,hogy ne legyünk szomorúak a ház elvesztése miatt.
Az a.r.m.yk velünk vannak és teljes szivvel támogatnak minket. Ezt az érzést sose akarom elfelejteni.
Ahogy dalt írni sem akarom abbahagyni, vagy a rappelést sem. Öreg koromig ezt szeretném csinálni, sőt még utána sem hagynám abba. Na jó,lassan még sem rappelhetek, viszont dalt írni akkor is tudok.
Gondolataimat egy pittyegés szelte ketté. Elő vettem a mobiltelefon s láttam üzemetem jött.
"Hívj fel,ha tudsz! -Anyu"
Hatalmasat dobbant a szivem. Anya is értesült a dolgokról és most halálra aggódhatja magát.
Azonal felhívtam.
-YoonGi! - szólt bele anyu érzelmektől elfulott hangon.
-Minden rendben anya. Csak a nappali, a konyha meg JungKook szobája lett kormos. - levegőért kapott.
-Nem voltatok otthon ugye? -mindig lágy hangja most remegett az idegességtől.
-Tácteremben voltunk,épp gyakoroltuk mikor bejött a hívás. - nyugattam meg. -Nem esett senkinek sem baja. Csak a cuccok mentek tönkre. - tettem hozzá lehajtott fejjel. Fél füllel hallodtam nem csak nekem kell megnyugtatnom a szüleimet. Vagyis csak anyát.
-Ó fiam! Hála az égnek amiért nem voltatok otthon!
-Igen.
-Hol fogtok aludni? - kérdezte. Ez egy nagyon jó kérdés.
-Nem tudom anya. Menedzser hyung most beszéli meg az igazgatóval. - szabad kezemmel beletúrtam vörös hajamba.
-Nagyon hiányzol fiam. - mondta lágy hangon.
-Hamarossan vége a promóciónak és pihenhetünk kicsit. Akkor meglátogatlak. - ígértem. Nem fog sikerülni,elvégre az új albumon fogok dolgozni.
-Ajánlom is mert egyedül érzem magam és nagyon régen láttalak. Olyan csöndes a ház mióta elmentetek. - szipogott. Hát igen. A bátyám is elköltözött s családot alapított szerelmével.
-Fiam remélem a barátnőddel jössz haza. - egy olyan témák egyike jött szóba amiket rühellek ha szóbakerűl. Mindig óvatos vagyok,de most figyelmetlen voltam.
Elhúzott szájjal forgattam a szemem.
-Anya nincs barátnőm. Idolként nem engedhetem meg magamnak.
-De férfi vagy az istenért! Kell egy barátnő! Vagy csak nem...- elhalt a hangja. Most meg ez.
-Anya, - kezdtem lassan, azon a kioktato hangon amit oly sokszor használok a többieken. - nem vagyok meleg a lányokat szeretem. Most a zenéléssel szeretnék foglalkozni és persze a rajongókkal. Majd egyszer lesz,akkor te leszel az első aki megtudja.
-Még jó hogy én leszek! - replikázott. Elmosolyodtam.
Mielött még kinosabb témák jutnak eszébe elbúcsuztam tőle.
-Mennem kell anya,Hyung visszajött.
-Tudom,hogy csak menekülsz édesfiam, de sokáig nem kerülheted el ezeket a témákat. Egyszer beszélnünk kell róla. - tudtam, igaza van.