Csak Rád Vártam!

7. Fejezet

Melegre ébredtem és valami nehezet éreztem a derekamon. A fejem alatt valami egyenletesen emelkedett és süllyedt. De nagyon finom illata is volt,így feljebb csúsztam s a nyakába furtam az arcom még közelebb bújva hozzá.
Első gondolatom a bátyám volt. Biztos bejött hozzám és mellém feküdt,de akkor ismerném ezt az illatot.
A szoritás erősödött a derekamon és fészkelődni kezdett.
Mivel felébredt nekem is ki kell nyitnom a szemem,de nem akarom. Annyira jó így hozzá bújni.
Megerőszakoltam szemim és kinyitottam.
De nem kellet volna. Nem az a személy volt velem akire számítottam,hanem más.
A szemeim kikerekedtek és eltátottam a szám.
-Jó reggelt. - krákogta. Aranyos volt,így reggel,de miket beszélek!
Felsikoltottam és hátrébb csúsztam. Csakhogy akkor a lendülettel,hogy a földön kötöttem ki nyöszörögve.
Egészen a falig hátráltam majd rámutattam.
-Mi a fenét keresel az ágyamban? -Kiáltottam rá. Ő grimaszolva felült,megigazitotta csapzott haját és sóhajtott egyet.
-Tegnap este rémálmod volt és mivel én voltam az egyedüli aki felébredt a sikoltozásodra átjöttem megnézni mi zaklatott fel. Miután kisirtad magad te -rám mutatott- arra kértél alugyak veled. Nem volt választási lehetőségem,mivel magad mellé rántottál,így kényleten voltam itt maradni. - mesélte,kezét pedig leengedte.
Megrohamoztak a tegnap esti képek,a részeg sofőr elüti a bátyám. Ő pedig a szélvédőnek csapódik,a kiáltása..minden újra eszembe jutott. Gyorsan megráztam a fejem és már nyitnám a szám,hogy mondjak valamit de meggától az ajtó betörése. Igen valaki szabályosan berobbant a szobába
-Mi az mi történt? Jól vagy? Kit kell kinyirni!- néz ide-oda megfeszült testel megmentőm.
Ó,én hősőm. - sohajtok magamban.
Mikor felmérte a terepet és nyugtázta magában ,nincs veszély,leengedte a vállát és az ágyra nézett.
-Mi a..- döbbent meg. - Mit keresek te ott?
-Mi ez a sikoltozás?- egy komás Kookie dőlt neki az ajtókeretnek.
Szemeit dörzsölgetve állt meg Kookie mögött V is.
Remek,szinte mindenkit felébresztettem.
-Mit keresel te Rin ágyában? - hangozott el újra a kérdés Jimin szájából. Megint az ajtó felé néztem és ott volt ő is de megint nem volt rajta felső ezért felkiáltottam.
-Jimin,vegyél fel már valamit!-Csattantam fel.
-Mit vagy úgy oda,hisz fiú vagy.
-Egy fenét. Ő lány. -mutatott rám V. -Micsoda! -lányosan felsikkantott és próbálta eltakarni mellkasát. - Jaajj te lány vagy,jézusom,látod a mellkasom. -jajgatott majd elszelelt.
-Szóval mit keresel Suga hyung nőjének az ágyában? - kérdezte újra V.
-Nem vagyok Suga nője. - rivaltam rá. V 'azt-te-csak-hiszed' nézésel válaszolt majd ujra az ágyban ülő zavarban lévő srácra nézett.
Ami a legjobban zavart az Suga csöndben maradása volt. Nem is tiltakozott az elöbbi állításon,inkább az ágyat nézte.
Hihetetlen,egy napja vannak itt de már kisajátitot az egyik,a másik meg mellettem aludt. Mi lesz még itt,bele sem merek gondolni.
-Egyedül én voltam aki felkelt a sikoltozásra és megnéztem mi a baj. - ismételte.
-Mi van itt? - lépett be NamJoon is. Neki sem maradhatott el a sokkos nézés.
-Te? Meg te? - mutatott kettőnkre. Majd legnagyobb megpeletésemre Suga-ra nézett.
-Nem vagy mérges? - táttva maradt a szám.
-Nem vagyok az ővé! -méltatlankodtam.
-Tegnap ő nyugtatott meg,megint neki kellet volna. - szólalt meg Kookie. Úgy látom felébredt.
-Felébredtél,kis kócós. - mosolyogtam rá,mire elkedzte lelapítani a haját.
-Mit vagytok úgy oda,hogy megnyugtattam. Suga nem is ébredt fel rá.
-Ez igaz,de felkelthettél volna. - húzta össze résnyire a szemeit.
-Csak ennyit tudsz mondani? Nem is vagy mérges V mondatára? - kérdeztem a Vöröskétől. Ő közönyös képpel rám emelte fekete szemeit s csak nézett.
Teljesen elvesztem a feketeségbe, szinte magába szippantott.
-Nem. - Egy perc kellet,hogy felfogjam mire is mondta.
Homlokráncolva ingadtam a fejem.
-Mire fel Suga? Egy napja ismertek,és ne nézzetek tárgynak,hogy kisajátitsatok. - álltam fel. - Inkább nézzetek fiúnak. Az biztonságosabb.
Suga aprot elmosolyodott- Azt majd meglátjuk kié leszel Aranyom. Az már lehetetlen. - mondta. Megrázkodtam a mély hangjátol. Nem lehet igaz,hogy ilyet kijelentett. Lehet jobb lett,volna ha tényleg fiú maradok. De már visszaforgatni nem lehet.
Elindultam az ajtó felé de megtorpanam. - Várjunk, hogy neveztél? - fontam keresztbe a karom a mellkasom elött.
YoonGi szemei felcsillantak és pimasz félmosolyra húzta érzéki ajkait. Az a baj,hogy nem vagyok inmunis rá. Pedig a normális embernek most nem akarna kiugrani a szíve és nem kapna hőgutát,csak mert rá mosolygott. Oké a normális lányok nem éreznek ilyet.
Akkor én nem vagyok normális! Hát ez szép.
-Aranyomnak. Miért mi a baj vele? - vonta fel az egyik szemöldökét.
-Soroljam? - vágtam rá.
-Most miért, szerintem találó becenév. - vigyorgott V.
Csúnyán néztem rá. -Nem. Nem az. Senki nem szólithat igy - förmedtem rá. -Inkább lemegyek. - tettem egy lépest de megint megáltam. Az ágy felé fordítottam a fejem és leengedtem a kezemet.
-Köszönöm,amiért megnyugtattál..Hoseok. - ő elmosolyodva bólintott,Suga pedig felhorkant.
-Mi vagy te,diszno? - kérdeztem megint Suga-tól. Már mondani akart valamit de felemeltem a kezem tenyérrel kifelé beléfolytva a szavakat. -Inkább ne válaszolj. Megyek reggelit készíteni. - azzal kentem a szobámból de még visszakiabáltam. - Jobb lesz ha kijöttök onnan. Oda senki nem mehet be az engedélyem nélkül!!
Még hallotam a lépcsőn a fiúk morgását és Elmosolyodtam.
A konyhában három férfit találtam,akik nagyban kerestek valamit.
-Mit csináltok? - dőltem a pultnak. Mindegyik hátra nézett és megkönnyebülést láttam felcsillani a szemükben. Ovatosan kémleltem őket.
-Rinnie,de jó,hogy jössz. Jin szeretne valami reggelit csinálni de nem találja a fakanalakat. - megvakara a tarkóját és elhuzta a száját. - Én sem tudom hol van. Te szoltál itt tényledni.
Sóhajtva túrtam bele a hajamba.
-Ott van elötetek a pulton. - böktem az államal feléjük. Értetlen ábrázattal néztek oda és azon nyomban pipacs piros lett mindegyik.
-Nem tudom,sirjak,vagy nevessek apa. - ingadtam a fejem. -Inkább egyik sem. -legyintettem.
Jin szó nélkül elvett egyet és a tüzhelyhez slisszant. Apa és Cho pedig zavartan ültek inkább le az asztalhoz.
Én Jin mellé mentem. - Kell segitség? Rám mosolygott és megrázta a fejét. -Nem kell. Inkább szólj a fiuknak,lécci.
Szó nélkül megfordultam és a lépcső elé álltam. Vettem egy nagy levegőt majd fordítottam.
-GYERTEK ENNI!!- pár perc csönd majd nagy robajjal,kiabálásal kísérve csorda módján lecsörtettek. Én gyorsan a konyhába futottam,elfoglalva a saját helyem.
-Nem kellet volna ekkorát orditani. - húzta el a száját apa. Megvontam a vállam. -Jól esett kiabálni plusz ezt meghaloták és nem kell újra szólni nekik.
-Mekkora tüdőd van. - jöttek be és szólt Jimin.
-Éhen halok. - huppant le mellém Hoseok.
-Héj,hyung,oda ne üljél,az Suga hyung helye. - bökött mellém Kookie.
-Ne kezdjük ezt újra srácok. Mondtam senkié nem vagyok. - morogtam.
Apa csak kapkodta a fejét. -Miről van szó? Kié ki?
-Nincs semmi apa. Csak a srácok értetlenek-legyintettem.
-Nem vagyunk azok. -háborodtak fel mind.
-De.
-Nyugalom kész a reggeli. - jött be Jin egy nagy adag rántottával. Mindenkinek csorgott a nyála.
Míg vártam,hogy szedjenek én elgondolkodtam mennyire megváltozott minden. Már nem ketten eszünk,csöndben,hanem zajosan és sokan ülünk az asztalhoz. Már nem lesz kihalt a ház,helyette élettelteli.
Ezt a Bangtan boys-nak köszönhető.
Már nem is tudom mikor nevettem utoljára az asztalnál. Talán mikor itthon volt a bátyám.
-Noona,te nem eszel? - zökkentett ki V a gondolataim közül.
-De eszek. - vettem egy adagot a tányéromra.
-Srácok,ha ettetek,gyorsan készüljetek el,mert mennünk kell fordászhoz,sminkes és mentek fotózásra. - Most elöször szólalt meg a menedzserük.
Mindenki bólintott.
-Noona,te mit tervezel mára? - törte meg a csöndet Kookie.
-Inkább hivj hyungnak ne noona-nak légy szíves. - letetten a villát és hátra dőltem - Ma délelőtt egyetemre megyek utánna meg táncolni. - bólintottam.
-Táncolsz? - Csillant fel J-Hope szeme.
-Igen. Kis korom óta táncolok. - vigyorogtam rá.
-Ez a baj. Miért nem énekelsz vagy dalokat irsz,ahogy én meg a bátyád. Többet érsz vele mint holmi táncikálással. - förmedt rám apa.
A mosoly azonnal lefagyott az arcomról és a hangulat megfagyott.
-Ez nem holmi táncikálás ahogy te nevezed,ez az életem. Anya megértette volna. Te miért nem tudod? -Kérdeztem. Apa szeme megvillant ahogy kiejtettem anya nevét. A keze ökölbe szorult,ajkát egy keskeny vonallá préselte.
-Ebbe Őt ne keverd bele. - hangja hideg volt , engem meg kirázott a hideg és önkéntelenül összerezzentem.
-Te is tudod,támogatott volna s nem az ellenkezője. Miért nem tudtsz úgy nézni rám ahogy a bátyámra?
-Most már elég legyen. - kiáltotta el magát. Mindenki megszeppent.
Én dühösen felálltam és a szobámba trapoltam.
Miért nem tudja elfogadni,hogy táncolok? Miért kell ellenségesen viselkednie ha szóba hozom?
Gyorsan áttöltöztem,Felkaptam a táskám majd lefutottam.
Egy szó nélkül elhagytam a házat.