Csak Rád Vártam!

41.Fejezet

Én pedig visszacsókoltam.
A derekárol felcsúsztattam kezeimet a tarkójára, majd az egyikkel beletúrtam selymes hajába.
Nem ellenkeztem mikor még jobban magához szorított, már szinte eggyé olvadtunk s nem tudtam hol kezdődik ő, hol én. Éreztem heves szívdobogás,ami egy ütemre vert az enyémmel.
Csókja egyre hevesebb lett,ezért belenyögtem a szájába. Majd lággyá szelidült s csak kényeztette párnáimat.
Aztán végtelen percek, talán órák múlva oxigén hiány miatt egy leheletnyit eltávolodttam csókmarta ajkaitól. Ő a homlokomnak döntötte az övét s csak lihegtünk egymás levegőét beszívva.
A bal kezével megsimogatta pirospozsgás arcomat.
-Szeretlek.- mondta érzelmektől elfult hangon.
Bennem rekedt a levegő. Jól hallottam? Min YoonGi az elöbb szerelmet vallott? Nem álmodom?!
Könnybe lábad a szemem, valaki szeret!
Könnytöl égett szemmel nyomtam csókot ajkaira,majd eltávolodtam tőle. Arca kipirult, szemei csillagként csillogtak,ajkát pedig beszippantotta, esküszöm zavarban volt. Összekulcsoltam mindkét kezünket és megszorítottam.
-Én is szeretlek. - vallottam be szemlesütve a kezeinket foxirozva.
Féltem kimondani, erre meglepően könnyen elhagyta a számat.
YoonGi elkuncogta magát, azon mulathat mennyire zavarban is lettem ettől az egy szótol.
Biztos vagyok benne, tisztában van vele, milyen fontos volt ezt hallanom. Bár lehet nem így tervezte, de a kellő reakció az lehetett, amire számított.
Hirtelen összefont kezeink által a mellkasára húzott,azokat elengedve ölelte átt a derekamat, temette arcát a hajamba,én pedig a nyakába.
Ebben a pillanatban boldog voltam,nagyon boldog.
De a boldogságot rossz követi.
Érzem, ez után valami még rosszabb fog történni,ami lehet az utolsó támaszaimat is elveszi tőlem.
Erre még nem szabad gondolnom,de azért még szorosabban bújtam hozzá. Most a boldogságomra kell koncentrálnom,ki kell élveznem amíg tart, hogy később az összes emlékre vissza tudjak gondolni.
-Jajj, vajon mit fognak szólni a többiek? - tóltam el hirtelen.
YoonGi összeráncolt szemöldökkel pislogott egy sort, majd hegykén megvonta a vállát.
-Valószínűleg örülni fognak.
Összehúztam a szemem. -Valószínűleg. - vizhangoztam.
Némán bólintott, majd elvigyorodott.
-Ne idegeskedj miatta. Örülni fognak nekünk. - adott egy puha csókot a homlokomra.
-Legyen igazad.
-Mert ha nem...- várta hogy fejezem be.
-Ha nem..akkor -De itt megakadtam, mit találjak ki neki. - akkor...akkor mi lesz? -tártam szétt a karomat.
-Nem lesz semmi. Nyugodj meg.
Ennek ellenére még mindig pánikoltam, sőt eszembe jutott apám is.
-Jézusom az apám! - szörnyülködtem a kezeimet arcomra téve.
YoonGi nem hogy velem ijedezne ,hanem inkább ki nevet.
Nem hiszem el!
-Répacukor! - csattantam fel. -Tudod milyen katasztrófa lesz ha apa megtudja? Mikor az elején együtt látott minket már attól ki akadt,akkor most mire számítsunk? -emlékeztettem, mire lefagyott az arcárol a mosoly.
Már ő is emlékszik mi is történt akkor, s tudom vele még a menedzsere is elbeszélgetett.
-Majd kitalálunk valamit. -mondta végül. Majd folytatta -Most ne ezzel foglalkozzunk, hanem élvezzük ki. A többiek holnap érkeznek, már kevés időnk lesz ami csöndben fog eltelni. - jött be a szobába, ült az ágyra.
Utána fordultam, igaza van.
Még van egy csomó kérdésem amire válaszolnia kell.
Követtem a példáját és mellé ültem,majd hanyatt döltem, kezeimet összekulcsoltam a hasamon.
-Akkor mi most hogy is állunk? - törtem meg a csöndet bizonytalanul.
-Nem állunk, ülünk. - felhorkantottam, mire YoonGi kuncogva dölt hanyatt. Mosolyogva fordul felém.
Rá néztem várva a választ.
-Azt hiszem a barátnőm vagy. - jelentette ki egyszerűen.
Hatalmasat dobbant a szivem,gyomromban pedig a pillangok szinte táncot jártak örömükben.
De a helyett,hogy mint egy dilinyos vigyorognék, felvontam a szemöldököm.
-Azt hiszed?- megint zavarban volt, mert aranyos két kis pír jelent meg porcelán fehér bőrén.
-Hát...igen..azt hiszem..- hebegte.
Az elöbbi határozott srácból nyoma sincs, minta egy új YoonGi tört volna a felszínre. És már most szeretem ezt a határozatlan oldalát.
-Inkább megkérdezzem? - nézett végre a szemembe.
Némán bólintottam.
Jobb felkarjára támaszkodott, a másikkal megfogta a kezem.
-Rin, lennél a barátnőm? -Nézett mélyen a szemembe.
Nem is kellett semmi csavaros, nyálas szöveg,amilyeneket a tv-ben látni. YoonGi nem olyan,ő lényegre tőrő és tömör. Mint most.
-Igen, YoonGi, leszek. - mosolyogtam rá, mire a legőszintébben viszonozta azt.
Hivatalosan is a barátnője lettem. Ebbe még a gyomorom is beleremegett! Hihetetlen!
-Erre ment ki a játék mi? - dölt vissza.
-Nem. - vágtam rá.
-Na persze.- dünnyögte.
-Min YoonGi, te azt hiszed most rávettelek?! -háborodtam fel.
-Nem hiszem...-elégedetten bólintottam,de folytatta- tudom,drága aranyom, rávettél kérdezzelek meg,mikor ki lehet következtetni, mivel csak úgy nem vall szerelmet az ember! - replikázott.
Most erre mit lépsz mondta a szeme és várta reakciómat.
Az a baj,nem lehet vele vitatkozni, mert igaza van.
-Igazad van.- vallottam be kelletlenül.
-Na ugye! - bólintott lassan, lebigyesztett szájjal.
-Ez van- vontam vállat- Nő vagyok, kell a megerősítés.
-Aha. - horkantott.
Oldalra fordultam, felhúztam a lábam és figyeltem.
YoonGi becsukott szemmel,nyugodtan feküdt.
Igy bátran az elmémbe véshetem minden egyes vonását.
A pisze orrát, erős álkapcsát, mandulavágásu sötét szemeit, telt ajkát,az imádni való állát és a porcelán fehér bőrét. De még megemlíthetém a nyakát is,meg a többi testrészét.
-Tudom, hogy tökéletes vagyok, de ennyire feltűnően azért nem kellene nézni. -dörmögte becsukott szemmel.
Elpirultam, viszont Nem vettem le róla a pillantásom
-Egoista róka.
-Aranyom. - fordult hirtelen felém fölvéve a testhelyzetemet.
Nem tudtam mit mondani, hisz elvesztem sötét szemeiben.
Le sem tudnám irni,mennyire szeretem ezt az embert. Szinte mát belülről szétfeszít.
-Hogy lettél A.R.M.Y? És miért pont HoSeok a kedvenced? - kérdezte hirtelen. Egyre érdekesebb kérdései vannak.
Végig húztam fogaimmal az alsó ajkamon.
-Akkor nehéz időszakon mentem keresztül és hogy eltereljem a gondolataim táncos videokat kerestem. Ekkor bukkantam hét srácra. - elmosolyodtam. - Megnéztem s azonnal padlót fogtam, majd kijavítottam magam. Rátaláltam hét srácra akik elképesztően táncoltak. - elhalgattam majd folytattam. - Utána megtanultam azokat a koreokat,de a zenére nem koncentráltam,az utánna következett. Megint ki kellett javitanom magam,mert rábukantam hét srácra akik jól táncolnak és zenélnek. Azon kaptam magam,ha tudtam mindig őket hallgattam- ingadtam a fejem. - Mindegyik hangja elvarázsolt, de még is mindig kitünt egy ember hangja, kinek a részeinél becsuktam a szemem.
-HoSeok részeinél. - szólt közbe. Grimaszoltam a közbeszólásán.
-Még mindig nem értem miért ő?
Ha tudná mekkorát hazudtam ezzel?! Most hogy mondjam el neki ki is a kedvencem?
-Igazábol nem lehet választani ki legyen a kedvenc, mert mindenkit másért lehet szeretni. - magyaráztam lassan.
-Ó,akkor Suga- ban mit szeretsz? -tette fel a kérdést pimasz mosollyal. Igy könnyebb is lenne elmondani az igazságot.
-A mély hangját. - álmodozva gördülök a hátamra s meredek a plafonra. -Az a mély,pösze, érces hang- sóhajtottam egy nagyot. - elvarázsol.
Óvatosan a szemem sarkábol rá sandítottam és az a pimasz félmosoly még mindig a képén virított. Megint késztetést éreztem,hogy megüssem. De nem tehetem. Sajnos.
-Szóval ezt szereted bennem? -Ciccegve ingadta a fejét. -Csalódtam aranyom.
Felháborodva ültem fel,fordultam felé .-Héj, ez Suga és nem YoonGi.
-Honnan veszed, hogy most nem Suga vagyok. - szükült össze a szeme.
-Tudom. -vágtam rá.
-Honnan? - ült fel ő is.
-Csak is YoonGi tud ilyen tenyérbe mászóan idegesítő pimasz mosolyt villantani. -Magyaráztam gúnyosan.
Ez látszólag meglepte,mert döbbent arcot vágott.
-Aranyom. - tért magához,úgy ejtve a nevem, hogy megremegett tőle a bensőm.
A fejemet ingatva pattantam fel.
-Hová mész? - kiváncsiskodott.
Félig felé fordulva,felvont szemöldökkel pislogtam le rá.
-Szerinted?
-Vagy lemész,vagy fürödni. - dejav vigyorra húzta ajkait,szemei felcsillantak. - Ebben az esetben megyek veled.
Kijelentése után, látó szervem tányér nagyságúra tágult és csak pislogtam mint egy újszülött a nagyvilágra.
-Mi?! Nem?! Megörültél? - sipákoltam.
YoonGi csalódottságot mímelve megvonta a vállát.-Fenébe. Azért egy próbát megért. - vigyorgott.
-Mi ért meg egy próbát? - csattant egy jól ismert mély hang a szobába ezzel megfagyasztva a levegőt s belém folytva a szót.