Csak Rád Vártam!

15. Fejezet

Még mindig döbbenten,falfehér arccal meredtem a kitartóan csörgő telefonra. Azt hittem ha tovább nézem a név amit kiírt megváltozik,s nem ő akar beszélni velem.
-Micsoda!! Park Yoon az?! Jézusom vedd már fel!!- kiabálta barátnőm ugrálva. De én csak néztem hatalmas szemekkel.
Nem merem felvenni,mi lesz ha tényleg valami baja esett?! Azt nem élném túl.
-Rin. - rángadta meg a karom türelmetlenül.
-Miért kiabáltok? - jött be a konyhába apa. -Rin,miért nem veszed fel a telefont?
-Shin, Park Yoon az. - vakkantotta Min Ah.
-A fiam? Vedd fel és hangosisd ki! - adta ki a parancsot azonnal.
Vettem egy mély levegőt és megnyomtam a kihangosito gombot majd beleszoltam.
-Hyung?
-Rinnie Sun,végre felvetted. - szólt bele megkönnyebülten a jól ismert mély hang.
-Miért hivtál? Valami....Valami baj van? - kérdeztem bizonytalanul,még is a szívem majd kiugrott a helyéről. A kezem reszketett,a térdeim megroggyantak,ezért muszáj volt a hüttönek dölnöm.
Yoon halkan kényszeredetten felnevetett.
-Nyugi,nincs semmi bajom. Csak felhivtam a hugomat. Vagy azt sem lehet? - kifújtam az eddig bennt tartott levegőt, amit észre sem vettem,hogy visszatartok.
-De azt lehet. Csak nem szoktál csak úgy hivogatni. - erre felhorkant.
-Mond mi újság van fiam. - szólt bele apa.
-Apa?! - elmosolyodtam a meglepett hangján.
-Mi az fiam,nem számitottál apádra?! - ráncolta a homlokát.
-Hát nem. - vallotta be. - Csak nem ki vagyok hangositva? - kérdezte gúnyosan.
-De okos valaki! - csipkelődtem.
-Haza jössz? - kérdezte reménykedve Minnie.
Hát igen,évek óta szerelmes volt a bátyámba s mikor megtudta,elmegy napokig sirt és nem beszélt velem.
Azt hittem soha nem jön ki a szobájábol,aztán egyszer csak kijött és úgy tett mintha semmi nem történt volna.
Ha kérdezem rola, eltereli a témát. Így hagyom,azért remélem egyszer elmondja mi is zajlott benne akkor.
-Iiiii akkor Mi hol fogunk aludni? - szólt közbe V.
-Tényleg ki is alszik ott?
-Én és Jimin hyung. - adta meg a választ Kookie.
-Kié ez a hang? Rinnie Sun csak nem bepasiztál?- vált döbbenté a hangja.
-Dehogy is,örült vagy? - háborodtam fel. Önkéntelenül Kookie-ra néztem. Aki mikor felfogta mit állított Yoonie pipacspirossá vált az arca.
-Nem igaz! Még Suga hyung megfolyt. - tette a kezét az arcára ilyedtében.
-Suga hyung nem fújt meg. Ne aggódj. -Suga? Csak nem azok a tagok vannak ott akikért úgy oda vagy? - esett le neki. Megforgadtam a szemeimet.
-Mégis csak van memoriád hyung. Van értelme Amerikában tanulnod. - vigyorogtam,noha ezt nem láthatja.
-Na de Rin. - rótt le apa.
-Most miért? Ez az igazság. - néztem rá ártatlanul.
-Ne sértegesd Oppát. - vált szurossá a tekintete Minnie-nek.
-Hallod ezt hyung,Min Ah most védett meg. - a szám elé kaptam a kezem. - Bocsánat...Oppa.- imádtam sértegetni a bátyámat. Tudtam,nem veszi magára,sőt vissza dobja a labdát.
Egyszer versenyeztünk is,ki tudja elérni,hogy a másik megsértődjön. Sajnos ő nyert.
Yoon csak nevetett a beszólásomon,bár Min Ah nem vette a dolgot,így a tekintete villámokat szortak.
-Hiányzol Noona. Senkit sem tudok sértegetni.
-Te szegény pára. Senkinek sem esnek le a béna beszolásaid? Még mindig ugyan azokat mondod,vagy találtál ki ujjakat? - vigyorogva néztem a telefont.
Felnevetett. - Vannak ujjak. És neked?
-Ooo hyung,szerencséseb vagyok mint te. - sohajtottam szimbadiasan.
-Na igen, ott van a kedvenc bandád. Bár szegény srácokat nem irigylem.
-Miért nem hyung? - kérdezte V.
-Mert egy hárpia,aki zseniálisan táncol. Nem lesz egyszerű vele lakni.
-Ilyesztegesd még őket. - morogtam. -Inkább azt áruld el miért is hívtál eredetileg. - tereltem vissza a témát.
-Fáj az igazság Rinnie Sun? Honnan tudod,hogy hazudtam?
-Ismerlek,azért. - forgadtam a szememet.
-Oké. Az igazság az,hogy nagy galibába kerültem. - ismerte be.
Felszisszetem és összeszorult a gyomrom.
-Még is mibe?
-Ki vagyok hangositva?
-Igen. - ráncoltam a homlokom.
-Akkor kapcsold ki. Csak veled szeretnék beszélni.
-Azt már nem. - csattant fel apa és Min Ah egyszerre.
Volt valami a bátyám hangjában ami arra késztetett, tegyem amit mond. Így hát a többiek ellenkezésére fittyet hányva kinyomtam a hangszorot és a fülemhez tartottam a készüléket.
Apa és Min Ah csalodottan néztek rám.
-Már csak én hallak. - mondtam és közben küldtem feléjük egy bocsánatkérő mosolyt.
-Rendben. - fogtam magam,elhagytam a konyhát,egyenesen fel a szobámba.
Felesleges volt lent maradnom,csak feszülten néztek volna,arra meg semmi szükségem.
-Mi a probléma hyung? - tértem a tárgyra.
- El kell játszanod,hogy én vagyok. -jelentette ki. A szám tátva maradt döbbenetemben.
Az ágyra ültem,a combomra könyököltem,fejemet pedig a bal tenyerembe tettem megtámasztva.
-De miért?
-Késöbb elmagyarázom. Rinnie irnod kell egy dalt,azt pedig oda kell adnod személyesen. Lehet még el is kell játszanod.
-De miért kell a segitségem? Én nem tudok dalt irni,tudod jol? - emlékeztettem.
-Meg tudod csinálni, hisz ott vannak az idoljaid akik saját maguk írják a dalukat. Megkéred őket segítsenek. - egy perce elhallgatott- Ja igen , apának nem szolhatsz róla. Ne tőle kérj segitséget.
-Miért?
-Csak ne.- ennél többet nem mondott. -Most leteszem. Késöbb több mindent elmagyarázok. - tette hozzá majd letette.
Semmit nem tudtam neki mondani.
Kétségek közt hagyott.
Most mit csináljak?