Csak Rád Vártam!

34.Fejezet

-Mi az,hogy felismertek?!
-Ar...haa..nyhom. Mosth neehm thudhok beszhélnhi. -lihegte.
-De próbálj! Emlékszel hova vittelek titeket táncolni? Na gyere ide. Itt vagyok. - adtam parancsba.
-Ighen. - azzal letette. Tátott szájjal néztem a telefonra. Most azon görcsölhetek, nehogy elkapják ezt a szerencsétlent. Szuper!
Ezredjére túrtam bele csapzott hajamba és álltam fel.
Ha elé megyek, akkor eltudnám bújtatni, de ugyan akkor én is menekülhetek és lehet késöbb felismernének.
Mit csináljak?
Vagy csak simán várjam meg itt? De késztetést érzek, hogy segítsek neki!
Kiléptem a folyosóra,egyenesen az ajtóhoz iramodtam. Ott kikukucskáltam, hátha észre veszem.
Amint kinyitottam, megcsapott a hideg levegő és megborzongtam.
Teljesen elfelejtettem, hogy meg vagyok izzadva,remélem nem betegszek meg.
Jól körülnéztem, de YoonGi- nak nyoma sincsen. Merre járhat?
Inkább visszabújtam, becsuktam az ajtót és a folyosóra mentem.
Itt megvárom, döntöttem el.
Végtelen hosszú idő telt el,de semmi hír róla,én meg egy krátert jártam a szűk helyre.
Aztán inkább megálltam, YoonGi tud magára vigyázni, igy nem kellene idegeskesnem.
Ezért megfordultam, hogy visszamenjek a terembe, de megnyikordult az ajtó és azzal a lendülettel néztem vissza.
Ő állt az ajtóban, halál lazán beballag,megáll elöttem két lépéste és arcán önelégült, bosszantó képpel,egy fél vigyorral figyel. Teljesen felé fordultam, kezemet összefontam a mellkasom elött és vártam, percekig így álltunk egymást fürkészve.
-Azt hittem hevesebb fogadtatásban lesz részem. -vált csalódottá és húzta el a szája szélét.
-Ilyen belépő után? -gúnyolodtam félig felvont szemöldökkel.
-Legalább egy ölelés jár, ha már nincsenek könnyek. -tárta szétt a karját. Ekkor vettem észre a bal kezében lengedező papirzacskókat. Legalább hármat szorongatott.
-Még azt sem kapsz. -szisszenve engedte le a karját. -Most pedig elmondod miért nem vagy zilált állapotban. És kiktől kaptad azokat az ajándékokat. - böktem az állammal felé.
Suga lenézett a kezében szorongatott zacskóra, majd vissza rám. Csillogó szeme és pimasz mosolya alapján valami nagyon rosszat mondhattam.
-Nem kell féltékenynek lenned. - mondta- Eperke. -tette hozzá búgó hangon. Elállt a lélegzetem, a testem bizsergett.
-Nem is vagyok az. -ellenkeztem.
-Ugyan Aranyom ,ne tagadd. Legalább magadnak ne.
-Ne terelj - böktem felé.
-Én? Dehogy is. -Vág meglepett arcot,aztán folytatta. -Csak az történt,hogy miután letettem, rájöttem fölösleges futni, igy fogattam az A.R.M.Y-kat. Nagyon aranyosak, rendesek és nyugodtak voltak. Kértek autógrammot meg képeket, majd elmentek. -vállat vont.
-Akkor nem akartak megkergetni? -néztem rá kérkedve.
-Nem. Szeretnek, igy nem bántanak. -Naiv vagy. -ingadtam a fejem.
-Te meg bizalmatlan- vágta rá. Aztán megváltozott az arca. -Vagy esetleg te szeretnél megkergetni? -Leesett az állam. Még hogy én?
-YoonGi, mazoista vagy? - nyiltak tágra a szemeim és léptem hátra egyet. De olyan normálisnak tűnt!
-Szeretnéd? -enyhén oldalra döntötte a fejét.
-Nem!
-Akkor nem vagyok. -sóhajtotta. Esküszöm, mintha csalódott lett volna a hangja?! Vagy beképzeltem?
-Várj, te a rendes nevemen szólitottál. - döbbent le.
Vállat vontam. -Nem értem a kifakadásod okát.
Ciccegve lépett közelebb. -Vagy szeretnéd ha inkább máshogy szólitanálak?
-Igen. -vágta rá,majd elgondolkodott.
Ebből bajok lehetnek. Valamin töri a fejét,az pedig számomra katasztrófával jár. Mindig beégek elötte, akár mit csinálok.
-Tudod mi jutott eszembe?
-Nem. De úgy is elmondod. - csúnya pillantást vetett rám.
-A többieket a rendes nevükön hívod,nekem meg mindenfélét kitalálsz. Ez miért van? -kérdezte öszinte érdeklődéssel.
Ezen nem is gondolkodtam el. Tényleg miért?
A kezemet a hátam mögött összekulcsoltam.
Jól kell válszolnom, különben végem lesz.
-Mert ha rád nézek mindenféle név eszembe jut. - vászoltam sután.
-Nem győztél meg. - grimaszoltam. -Hány nevet is agattál rám?
-Sokat. - vontam vállat.
-Én le tudom szűkiteni egy névre. - csillant fel a szeme. Nem lesz jó vége.
-Ne is folytasd. - állitottam le. De figyelmen kívül hagyta amit mondtam s zavartam folytatta.
-Swagisten.
-Ez kettő szó. -ráncoltam a homlokom.
-Egyben van. Ezért egy szó.
-Nem. Te vagy Min YoonGi alias Répacukor Vörös Cukorka édesség. - a mutatóujjamat a számnak kocogtattam. -Vagy esetleg Mr. Öntel Nagyképű Egómen Seggfej Swag.- vigyorogtam rá. Egy percig döbbentem pislogott, majd teljes szívből nevetni kezdett.
Apró mosolyra az én szám is görbült, de csak azért mert ő nevet. Imádom ahogy nevet.
Az egész testemben bizsergek miatta, a szivem örült vágtába kezdett.
Hirtelen még nevetve áttszelte a maradék távolságot s magához ölelt.
-Imádlak, amiért ilyen szavakat találsz ki. - megint kuncogott. -Ez határozottan sértegetés volt, de tudom, te nem gondolod komolyan. - puszilta meg a homlokom.
Elállt a lélegzetem.
-Honnan veszed, hogy nem gondolom komolyan. -kicsit távolodtam el tőle, csak annyira, hogy az arcára tudjak nézni.
-Biztos vagyok.- vált megint bosszantóan magabiztossá az arca.
-Majom. -morrantam fel.
Végig simotott az arcomon, és az a arca megint megváltozott. Az elöbbi játékos csillogásnak nyoma sincs. Helyette valami mélyebb, öszinte, érzés játszott az arcán. Valami olyan amit nem szabadna látnom az arcán. Valami olyan ami miatt a szivem majd kiugrik a helyéről és olyan helyek kelnek életre amikről nem is tudtam.
Egyikünk sem szólalt meg,csak vártunk a másikra.
Teljesen elmerűltem fekete szemeiben, amik most is elvarászoltak.
A jobb kezét a nyakamra csúztatta, mig a balt a derekamra tette s magához húzott.
Az arcunk megint miliméterekre volt a másiktol s éreztem forró leheletét, édes ajkát az arcomon.
Vágytam YoonGi csókjára. Vágytam arra, hogy megizleljem ujra, hogy testünk egymáshoz feszüljön. Érezni akartam Őt. Mindenestül.
Ezek pedig megrémítettek s hoztak lázba egyszerre. Eme két ellentétes érzés vív harcot bennsőmben.
Mindkét kezem a vállán volt, kétségbeesetten kapaszkodtam belé. Mintha az életem múlna rajta,ami tulajdonképpen igaz.
Már szinte az ajkamon éreztem az övét mikor ketté hasította a pillanatot a mobilja. Csalódottan felnyögtem, mire ő azért is lopott egy csókot.
-Héj! - tiltakoztam. YoonGi kuncogva húzt végig az ujjait a gerincem mentén, mire megborzongtam s többet akartam.