Csak Rád Vártam!

45. Fejezet

Két nap. Két nyanvadt nap. Ez a két szó,mint egy megszakadt szalag ismétlődik a fejemben ,miközben még mindig kitartóan nézek YoonGi-val farkasszemet.
Éreznem kellene valamit,de semmi sem mozdul meg bennem. Igazából mindig is tudtam,mivel csak idéglenesen vannak itt. Számíthattam volna rá,de inkább bizonygattam magam,nem hagynak itt. Hiba volt.
Hatalmas hiba.
Most itt állok a vendégszobában ,az ajtófélfának dőlve és próbálom megemészteni ők is itt hagynak.
-De van egy tökéletes tervünk. - hebegre gyorsan Kookie a beálló csöndbe.
-Igy van. - erősíti meg Taehyung. Érdeklődve várom, folytassák ezért fel vont szemöldökkel figyelem a kis maknaet.
-Hyung,mond el te. - tette Tae vállára egyik kezét. -A te ötleted volt.
-Mostantól mindenhova velünk jössz. Így együtt töltjük a maradék napot. - vigyorgott diadalittasan.
Megfájdult a szívem. Maradék két nap.
Fásultan ingadtam a fejem s megfordultam. - Megyek mosni. A szennyes ruhákat tegyédek a fürdőbe. - azzal otthagytam őket.
Nem akarom elhinni,noha tudat alatt elfogadtam,ők is elhagynak.
Bementem a fürdőbe és gépies mozdulatokkal elkezdtem válogatni a ruhákat. Ugy tettem mintha nem történt volna semmi,mintha nem tört volna ezer kis szilánkra a szívem.
-Rin..-szólalt meg hirtelen a hátammögött YoonGi. Megugrottam ilyedtemben majd felháborodva hátra fordultam.
-Mi van? - morrantam fel.
-Aranyom. - lépett mellém s ölelt magához. Hatalmasat sohajtva megfordultam a karjaiban s a mellkasának döntöttem a fejem,kezemet a derekára tettem megmarkolva a pólóját.
-Megigèrted. Nem olyan règ ígèrted meg,nem hagysz el,erre most meg is szeged? - mèg nekem is szánalmasnak hangzott amit mondtam.
-Sajnálom Aranyom. - suttogta a hajamba.
-Mindenki elhagy. - leheltem. Eltoltam magamtól ès mintha most fogta volna föl az agyam mi törtènt,a lègzèsem nehezebb lett,a mellkasomra tonnányi súj nehezedett,a szemem elött pedig hangyák milliói bazsajogtak.
-Rin? - markolta meg mindkèt vállamat enyhe pánikkal a hangjában.
Már a fülem is zúgott. Homályosan is kezdtem látni YoonGi arcát.
-Aranyom,itt vagyok,hallod? Itt vagyok! - ezt ismètelte minduntalan,èn pedig azt,hogy elhagy. Nem vicces? Kèt ellentètes állítás. Ha nem kapnèk levegőt mèg fel is nevetèk,de most arra koncentrálok,hog, vègre oxigènhez jusson a tüdőm,ami nem egyszerű feladat.
Hirtelen azt vettem èszre,YoonGi valamièrt lehajolt,majd lerakta,aztán leültetett. A kènyelmetlensègèből ítèlve,ez a szennyes kosár lehet,annak a tetejère ültetett le.
Már megkönnyebbűltem,összeesni nem fogok,viszont a roham mèg tart.
-Aranyom,Rin, itt vagyok hallod? Nem mentem el,itt vagyok. - egyre kètsègbeesettebb a hangja,ez pedig mèg jobban megrèmíszt.
Hirtelen a fejemet mellkasára vonta. -Itt vagyok. Szeretlek hallod? Nagyon szeretlek,nem hagylak el. Valamit kitalálok,megigèrem. - mondta. Becsuktam a szemem ès belekapaszkodtam az utolsó mondataiba. Nem hagy el!
Egy kis idő múltán a roham csillapodni kezdett. Nem csak a remènyt adó momdatai miatt,hanem mert YoonGi megnyugtató illata vett körbe. Soha nem akarom elfelejteni ezt az illatot. Soha.
YoonGi is èrezhette, megnyugodtam,mert csókot nyomott a fejembúbjára ès kicsit eltólt magátol.
-Rendben vagy Aranyom? - kèrdezte csendesen.
Könnyes szemmel felnèztem rá. -Naggyából. - vontam vállat.
Meg akartam kèrezni,komolyan gondolta amit mondott,vagy csak az èn megnyugtatásom èrdekèben. Remènykedtem benne,tènyleg nem akar itthagyni.
De aztán szöget ütött a fejemben,hogy szánalomból mondta. Lehet nem is akarna itt maradni,csak azèrt skandálta,hogy megnyugodjak. Akkor az is lehetsèges,hog, nem is szeret. De akkor mièrt volt olyan őszinte? Mièrt?
-Aranyom minden rendben? - simitott vègig az arcomon,forró csíkot hagyva maga után.
Kábán bólintottam. -Folytatnom kellene a mosást. - hangom tompa ès távoli. YoonGi elfelhősödött homlokkal reagálta le,most lepattintottam.
-Nem hagylak egyedül most. - jelentette ki. Hitetlenkedve ingattam a fejem.
-Most? Csak most,hogy vègleg elmentek? - csattantam fel. Mèg magam sem tudom mièrt reagáltam így. Mièrt lettem ideges,de úgy èrzem ki kell adnom magamból. Viszont nem lenne helyes,ha YoonGi-n csattanna az ostor.
-Mi bajod lett? Az elöbb mèg összeomlassz itt nekem,most meg leharapod a fejem?! - èrtetlenkedett. Ha azt tudnám Rèpám,már elmondtam volna.
-Nincs semmi bajom.
-Noona. - szólalt meg hirtelen valaki az ajtóból. Mind ketten az ajtó felè fordultunk ès Kookie aggodó feje bukkant elő.
-Mit szeretnèl? - kèrdeztem viszonylag kedvesen. Próbáltam az lenni,de mem hiszem,hogy sikerült,mivel felhúzott szemöldökkel tanulmányozott.
-Apád szeretne beszèlni veled. - közölte.
Megfeszültem. Apa mit akar tőlem? Utoljára a srácokat jelentette be,de most szerintem nem költözik ide senki. Vagyis nem engedem,hogy èlősködjenek itt.
-Megyek. - indultam el ès nagy meglepetèsemre na meg bosszuságomra YoonGi szó nèlkül elengedett.
-Nem tudod mit akar? - èrdeklődtem a fiatal sráctól,de ő sem tudja.
-Noona, - állított meg. Kèrdön nèztem vissza a lèpcső tetejèről. - Mi sem akarunk itthagyni,ezt hidd el. Suga hyung viseli el a legrosszabbul,noha nem mutatja ki. - nèzett mèlyen a szemembe. Nem láttam mèg Őt ennyire komolynak, ez olyan szürreális. Igy hát csak nèmán bólintottam,majd megfordulva elindultam le.
Az idegeim pattanásig feszülnek,a szívem úgy dobog,mintha most futnám le a maratont ès a fejem is lüktet. Mind azèrt,mert apa beszèlni akar velem! Nem hihetetelen?!
A számat rágva nèztem a konyhába,de ott Jin hyungot,HoSeokot ès TaeTae-t találtam,amint szendvicseket kèszítenek.
-Kèrsz Noona? - csillant fel az elöbbi szeme. Muszáj volt viszonoznom őszinte mosolyát.
-Egyètek meg csak ti.
-Kèszítek neked is. - lelkesült fel.
-Minden rendben Rin? - kèrdezte komolyan Jin.
-Persze hyung. - leggyintettem. -De most megyek megkeresem apámat,valamit akar. - azzal otthagytam a döbbent társaságot.
A konyhában nincs,akkor a dolgozóban lesz.
Beèrve a nappaliba,találkoztam Jiminnel ès a leaderrel.
-Noona,beszèdem van veled. - jelentette ki Rap Monster.
-Okè,csak elötte apám is szeretne velem. Utána megkereslek. - ajánlottam.
-Valamit csináltál Noona? - ilyedt meg Jimin.
Grimaszolva ráztam a fejem. - Nem. - aztán felnèztem a plafonra,mintha elgondolkodtnèk rajta - Vagyis nem tudok róla. - vontam vállat.
-Rossz kislány. - húzta huncut mosolyra ajkait s nèzett kajánul. Szemforgatva hagytam ott inkább őket. Nem akarok belegondolni,Jimin agyában milyen kèpek forognak le ebben a pillanatban.
Sóhajtva nyitottam be apámhoz,aki megfordult erre ès mikor meglátott,valami megvillant a szemèben. Azt sem akarom tudni.
-Hivattál. - közöltem. Apa bólintott,majd visszafordult a kèpernyő felè,hogy elmentse amit eddig csinált, èn pedig becsuktam magam után az ajtót s ott maradtam. Aztán egèszen felèm fordult,újjait összefonta a hasa elött ès csak figyelt.
Hogy elrejtsem remegő lábaimat,nekidőltem az ajtónak. -Mit szeretnèl? - tőrtem meg az egyre feszűltebb csendet.
-Már tisztában vagy vele,a srácok kèt nap múlva elmennek. - kezdett bele,mèly hangján. Türelmetlenűl bólintottam. -Mivel tudom,ez tèged nagyon megvisel,ezèrt úgy döntöttem,Amerikába mèsz,tanulni. - leesett az állam. Jól hallottam? Amerikába?
-De...-egy laza kèzmozdulattal belèm folytotta a szót.
-Azt is tudom,ahova jársz sem mèsz be az órákra,igy elküldelek egy olyan Akadèmiára,ahol megnevelnek ès ahol nagyobb a fegyelem.- jelentette ki ellentmondáts nem tűrően.
Nem kaptam szikrát. Apa mit művelsz te velem?!