Csak Rád Vártam!

39.Fejezet

Zavarodottan ingadtam a fejem,dőltem YoonGi- nak.
Az idegeim cérnán tácolnak és nem sok választ el,az összeroppanásig.
-Légy érős! Vegyél mély levegőt! -utasított YoonGi a hátamat simogatva.
Akartam, tényleg akartam, viszont nem tudtam megnyugodni.
-Rin!
-Mi történik vele? -hallottam a távolból Joe hangját.
Mikor érkezett meg? Nem is láttam? De ez most nem érdekel.
Az viszont igen,miért jönnek haza a fiúk.
-Hívd fel NamJoont. - emeltem fel a fejem. Nem akartam eltávoldni tőle, nehogy rohamot kapjak, mivel a közelsége gyógyir az idegeimnek.
Ő némán bólintva, kapta elő telefonját s hivta fel.
Második csöngésre fel is vette.
-Hyung? -Szólt.
-Miért jöttök korábban? Baj van?
Visszatartott lélegzettel vártam az okokat.
-Nincs semmi. Csak tudni szeretnénk még is mi folyik otthon. Miért rohant el Rin Noona csak úgy. - hallottam NamJoon hangját.
-Aggódunk!- ordított bele V.
-Ez hangos volt te hülye! -korholta le leader a fiatalabbikat.
-De áttment. -Szinte láttam V vigyorgo arcát s én is mosolyra húztam ajkamat.
-Ez fájt! - vágott grimaszt YoonGi.
-Bocsi Hyung!
-Tőlem nem kérsz? -kérdezte felháborodottan Rap Mon.
-YoonGi hyung- nak jobban fájhatott. - érvelt.
-Szemtelen dongsaeng! - morogta.
-Ezt a vitát beszéljétek meg kettesben. - szólt közbe YoonGi.
-YoonGi hyungal beszélünk. -válaszolt a távolba V.
-Hyuuuuuuuunng! - orditott bele Kook is.
-A fülem! -Csattant fel az említett. -Ne már! -nyavajgott NamJoon.
-Rá miért nem szolsz? - replikázott Taehyung.
-Vissza fogja kapni,ne aggódj. - nyugtatta meg.
Szinte látom magam elött a jelenetet.
Ahogy probálnak a telefon közelébe férkőzni, igy a fejük szinte összeér és közbe mindegyik bosszus képpel vizslatja a másikat.
-Szóval, mikor jöttök? - ráncolta a homlokát YoonGi.
-Hajnali géppel.
-Akkor hamar haza jönnek. - motyogtam.
-Noooonnnaaaaa! - kiabált a két fiatal szinte egyszerre.
-Ezt hagyátok abba! -kiabált most már YoonGi is.
-Noona! Noona! Noona! Jól vagy? Hyung vigyázol rá rendesen? - kérte számon Kook.
De ebben a pillanatban tüsszentettem egyet,majd még egyet.
-Most leteszem, vallasatok mikor megjötettek, a veszekedést folytassátok privátban. Mi álca nélkül egy sikátorban szobrozunk, Rin- nen pedig nincs pulcsi. -tájékoztatta őket, majd le is tette.
Csak néztem őt döbbenten, hogy volt képes igy bontani a vonalat.
Megköszörülte a torkát, majd kemény tekintettel Joe felé nézett.
-Ficsur.
-Hófehérke. -Üdvözölték egymást. A hömérséklet drasztikusan csökkent, mikor egymásra néztek.
-Hoztál cuccot? -törtem meg a csöndet.
Joe megtörte a szempárbajt, erre YoonGi gúnyosan kuncogni kezdett.
-Persze. -mosolygott rám kedvesen.
-Nagyon köszönöm. -Néztem fel rá hálásan. Elvettem a szatyrot tőle és gyorsan kinyitottam.
Fekete maszk, meg egy baseball sapka volt benne. YoonGi is a vállam felett belekukkantott.
-Pulcsit nem hoztál? - vette ki őket. -Elégedj meg ezekkel, légy hálás. - húzta össze mandula szemeit Joe.
-Neked soha. - szisszegett YoonGi.
-Nem is kell. Rin úgy is hamarossan lerója tartozását. - vigyorgott rá fölényesen.
-Legyél amnéziás selyemhernyó! -vont magához a vállamnál fogva felháborodottan YoonGi.
-Te, hófehérke, menj vissza a törpékhez és várd a lovagod. -Vágott vissza Joe.
-Selyemmajom veszek banánt, csak ne ronsd itt a levegőt nekem. -a másik kezét a füléhez tette s úgy tett mintha fülelne. -Hallod ezt,a társaid hívnak! - vigyorgott rá.
Joe ajkát egy keskeny vonallá préselte egy megvető pillantás kiséretében.
-Nem vagy vicces babapopsi. Menj el logopédushoz. - szűrte a fogai közt hideg tekintettel. YoonGi felhorkant. -Ez gyenge volt majomka.
Megint tüsszentetem egyet,majd közéjük álltam.
-Ebből most már elég. Joe oppa,köszönöm a segitséget, majd meghálálom. De most mennünk kell. - indultam meg.
-Seggfej.
-Barom. - hallottam a morgásukat. Gondolom most elbúcsúztak, de nem valami kedvesen.
YoonGi már felvette álruháját, igy nyugodtan kiléphettünk az utcára.
-Gyere. -fogta meg a kezem,mire a szivem örült tempót diktált.
Hatalmas meleg tenyerében elveszett az én hideg mancsom.
Ezért lehajtott piros fejjel mentem utána.
-Ne merd felvenni neki a telefont! Legszivesebben elvenném a mobilodat és bezárnálak, csakhogy ne beszélj azzal a felfuvalkodott hólyagal. - morogta.
Meghatott, hogy ennyire vigyázz rám, vagy féltékeny? De még is bosszant is,mert azt hiszi felelőtlen vagyok. Nem vagyok az!
Hirtelen megálltam, ezzel őt is megtorpanásra késztetve.
-Mi az? - fordult hátra kérdőn.
-Ne rohanj már ilyen gyorsan. Különben is mióta vagy lendületes? Te lusta szoktál lenni?! - böktem felé szabad kezemmel. -Na meg nem kell féltened, tudom kezelni Joe-t. - folytattam.
YoonGi hitetlenkedve húzta fel a szemöldökét és hatalmasat sóhajtott.
-Rin,aranyom.- kezdte lassan,a szamad kezét a vállamra tette. - Nem tudod kezelni, mert akkor nem kellenne szivességet tenned neki. - hangja tompa volt a maszk miatt. -Igen is zavar az a majom jelenléte, mert nem akarom, hogy elvegyen tőlem. - mondta lágy hangon, amitől hatalmasat dobbant a szivem. A kezét levette a vállamrol és mintha procelánból lennék, lágyan végig simitott az arcomon, forró csíkot hagyva maga után.
Még a levegő is bennt rekedt,szemem kidülledtek,nem tudtam elszakadni gyengéd pillantásától. Szemei úgy ragyogtak mint ezer fényes csillag egy nyári éjszakán. Varázslatos.
Aztán hirtelen az összefont kezünket maga felé rántotta, igy a mellaksának estem tény nyikkantás kiséretében.
Szorosan ölelt, arcát a hajamba temetve. Forró lehelete a fülemet cirogatta.
-Kedvellek. - susogta.
Megkövültem.
Jól hallottam? Tényleg azt mondta? Kedvel? Engem?
Lehet csak félre értettem. Nem is biztos mondott valamit,a maszk miatt!
De nem akarok hiú ábrándokba esni, egy félre hallás miatt.
-Mi..? - dadogtam. YoonGi eltólt magátol,megrázta a fejét és szó nélkül ujra elindult immár lassabban.
Értetelnül mentem utána. Firtatni akartam, de nem mertem rá kérdezni még is mit mondott! Jól halhattam? Vagy nem?! Aish, megörjít ez a bizonytalanság!
Magamban füstölögve, csendben vissza értünk,ő leült az egyik székre, mig én az öltözőbe sasszéztam meleg ruháért.
Az átvedlés után kérdőn megálltam az öltöző ajtaja elött és vártam.
Vajon felhozza az utcán történteket? Remélem igen,vagyis ne! Vagy igen? Neee!
Inkább nem akarom tudni,lehet koppani fogok. Az meg nem lenne jó.
De ha nem kell hallás vizsgátra mennem, és jól hallottam, akkor hogy viselkedjek vele tovább?!
Mi lesz így velünk?! De várjunk csak,hisz én is kedvelem!? Ezt ő még nem tudja.
De ha elmondom,ő az elöbbit letagadja akkor mi lesz?! Nem élném túl,az hót tuti. Aish! De nagyon nehéz!
-Mi bajod van? -zendült fel a hipnotikus mély hang.
Pislogtam egy sort és ilyedten tudatosult bennem, YoonGi engem nézett ki tudja mióta.
-Nekem semmi. -nyekeregtem. Megköszörültem a torkom, úgy indultam meg a táskámért.
Felkaptam, megfordultam, de YoonGi még mindig figyelt.
-Mi van?
-Várom, hogy kiakadj. - jelentette ki. Grimaszolva dobtam vállamra a tatyót.
-Otthon kifogok ne aggódj.
-Hm..-morgott.
-Induljunk. - mentem ki. Nem vártam meg jön vagy nem. Úgy is tudom itt van mögöttem.

A nappaliban,a kanapén ülve azon agyaltam hogy érjem el,had legyek egyedül. De YoonGi fürkésző fekete szemeit magamon érezve, ez lehetetlen lesz.
De megpróbálom, igy hát cselekedtem.
-A szobámba megyek, -jelentettem ki,-te,nem jössz be. - böktem felé.
Lusta, féloldalas, gúnyos mosolyra húzta csókos ajkát.
Nem vártam meg válaszát,hanem felmasíroztam. Benyitottam, majd magam után becsuktam,az ágyamra ültem és a kezembe vettem a Min Ah- val való közös képünket.
Egymásba kapaszkodva vigyorgunk a kamerába, amit a tesóm tart.
Könnyek kezdik égetni a szemeimet, a mellkasomon súly keletketik a jól ismert gombóc ujra a torkomban.
Elvesztettem őt is.
Elöször Park Yoon, most meg Min Ah. Ki lesz a következő? YoonGi? Hoseok? Vagy a többiek?
De miért? Miért büntet a sors?
Azért mert miattam halt meg a bátyánk? Vagy anya miatt? Vagy mert nem voltam elég jó?
Miért?
Már kövér cseppek hullottak a képre s egyre többen lettek.
Nem volt erőm megállítani igy hát hagytam.
Hagytam, hogy az eddigi elfolytott érzelmek lavinaként zúduljanak .
Nem tudtam csendben lenni,ezért hangos keserves zokogásba kerültem. Már levegőt sem kaptam, ezért a fülem sipolni kezdett s már tudtam szükségem van a gyógyszereimre, viszont, azok nem tudom hol vannak.
Hirtelen két kart éreztem magam körül, majd valaki a mellkasára vont.
YoonGi.
Kétségbeesetten kapasztkodtam belé, mint egy mentőövbe.
Szükségem van rá. Mindig.

Csokipuding!
Egèsz este fent voltam,ezt irva,igy nem tudtam megálni,hogy ki ne rakjam az egèszet xD
Őszintèn ez lett a kedvenc rèszem,annyit nevettem az írása közben s remèlem ti is viccesnek látjátok xD
A hèten mèg kèt díjat is kaptam,azokat is hamarosan kiteszem *.* azokat nagyon szèpen köszönöm ❤❤
Ès az olvasotság is növekszik amièrt megint roppant hálás vagyok. Imádlak titeket ❤❤
Pussza:Hope