Csak Rád Vártam!

43. Fejezet

A feszült csend ami a szobára telepedett, kikészített.
YoonGi háttal állt nekem és a kezében lévő telefonján nézte, én pedig a hátát. Vártam, hátha megmagyarázza viselkedése okát, de csak hallgatást kaptam.
Felálltam, mögé léptem és áttöleltem keskeny derekát s a hátába fúrtam arcomat.
Ő végig simított jobb karomon, majd megszorította a kezemet.
-Miért vagy feszült? -Kérdeztem csendesen.
-Nincs jelentősége aranyom. - sóhajtotta később.
Nem hittem neki,és rosszul esett, nem.mondja el mi bántja.
Valamit a fiúk mondhattak neki,én pedig tudni akarom mi az.
De egy kis hang a fejemben viszont nem akarja. Most nem tudom mi lenne a helyes,tudni vagy nem.
Hirtelen megfordult a karomban, egyik kezét az arcomra tette és olyan gyengéd pillantásal nézett a szemembe, hogy megremegtem tőle.
-Rin, igérd meg,soha nem fogsz mást szeretni. - hanga határozottan csengett,mire nem tehettem mást, bólintottam.
-Miről beszélsz, hisz csak te leszel az életemben. - mosolyodtam el bátortalanul.
YoonGi szemében fájdalom villant átt, de el is tünt.
-Ne szeress bele senki másba. - ölelt magához.
Nem értettem, miért mond marhaságokat, ezért rá hagytam.
Nyakába fúrtam arcomat s szorosan öleletem.
Csak Őt fogom szeretni senki mást, ezt illene tudnia.
-Igérd meg te is. - susogtam.
Nyöszörgés tört elő a torkábol, de nem válaszolt, csak ölelt.
-Hallod, YoonGi? - fel akartam emelni a fejem, viszont nem engedte. -Ilyet nem ígérhetek. - válaszolta csöndesen.
-Miért?-Már végképp nem értettem őt.
-Ott vannak az A.R.M.Y-k. Ők az elsők az életünkben. - fúrta arcát a hajamba.
Összefacsarodott a szívem.
Ezt tudtam, hisz idolok, de így,hogy YoonGi bevallotta szeret, fájdalmasabb elhinnem mint gondoltam.
Lenyeltem a gombócot a torkomban és kétségbeesetten szorítottam magamhoz.
-Megértem,hisz ők az elsők.
-Sajnálom aranyom. - simított végig gerincem vonalán, ami miatt megborzongtam.
-Nem kell sajnálnod,tényleg megértem és elfogadom. - tóltam el mosolyogva.
Hátra léptem egyet. -Megyek megmosakszom. -jelentettem ki,megfordultam megcélózva az ajtót.
YoonGi némán hagyta, hogy távoztam a szobából.
A folyosón,viszont meglepődtem a lentről érkező veszekedés foszlány miatt.
Ugyan is elkaptam a nevemet. Megdermedtem feszülve hegyesztem fülemet, hátha megtudom miért emlegetnek.
-Rin tudja? -apa fáradt beletörödő hangon kérdezte. Mit kellene tudnom?
-Igen. -válaszolta megkésve Yoon. Szóval még erről megy a vita! Remélem hamar megtudom mire jutottak s Park hogy nyugtatta le apát.
-A másikról tud? -Kérdezte bátyám. Megfeszültem, milyen másikról? Mit kéne még tudnom?
Csak nem ami miatt YoonGi is ideges? Mi lehet az?
Lélegzet visszafolytva vártam apa válaszát. Már szinte a korlátnak vagyok dőlve,ujjaim bütyke kifehéredve a görcsös szorítás miatt.
-Jah, hogy a banda...
-Mit csinálsz? - jött elő YoonGi.
Nagyon csúnyán néztem rá.
-Cshhhh!- pisszegtem le tellegetés közben.
-Aranyom? - még mindig nem maradt csöndben. Nem hiszem el!
Lefelé mutogadtam, hátha megérti. S lám az activity csodákra képes, megértette. De nem úgy reagált ahogy én számítottam ;rettegés ült ki az arcára, majd nagy lendülettel a fürdőbe tolt. Ott a mosdókagylóig hátráltam.
-Mi a fészket csinálsz? -Haborodtam fel.
-Mit hallottál? -Fogta meg a vállaimat ilyedten.
Soha nem láttam még ennyire ilyedtnek. Orrlyukai kitágultak,a legevőt gyorsan vette s szemei cikáztak az enyémek közt.
-YoonGi..- hebegtem.
-Rin, mit hallottál, kérlek mond el. -Kétségbeesett volt, ezt tisztán éreztem.
-Csak azt,hogy én tudtam -e Park elmegy, meg, hogy a másikrol is tudok- e. Annak a válaszát viszont sajnos nem hallottam, mivel jöttél te. -Néztem rá szemrehányón.
Hangosan kifújta a levegőt, vállai előre estek,feje úgyszintén. Látszólag megnyugodott.
-Oké.
-Mit nem akarsz,hogy megtudjak?- törtem meg halkan a csöndet.
Azért kérdeztem meg,hátha válaszol, de nem kaptam meg,viszont hátrálni kezdett egészen az ajtóig.
-Nem én akarom ezt közölni. Ne haragudj aranyom. -azzal egyedül hagyott.
Összeráncolt homlokkal kapaszkodtam meg a kagylóban. Miért fél elmondani? Mi az amit egyedül nem mer?
Csak úgy cikáztak a fel nem tett kérdések a fejemben s egyre jobban féltem már én is.
Egy valami azért hajót vert a viharban, azt viszont ki akarom törölni.
Még korai lenne lakást találniuk, ebben biztos vagyok. De akkor miért gondolok minduntalan erre? Miért?
Megráztam a fejem,megpördültem,lehajoltam s megnyitottam a hideg vizet. Gyüjtöttem a tenyerembe, majd az arcomba locsoltam,hátha lehüti a fejem s eltünik a számtalan kérdés onnan.
Kicsit sikerült lenyugodnom, ezért fogtam egy törülközőt és megtöröltem az arcomat.
Elvégeztem még pár teendőt, majd kiléptem onnan is.
Sajnos már nem lehetett hallani diskurálásukat ezért letörten baktattam le.
A konyhában, viszont meglepetés ért,-ezért meg is torpantam az elején -;YoonGi és apa elmélyülten beszélgettek az asztalnál egy bögre kávé felett. Vagyis dörmögtek, ugyanis nem értettem egy szót sem,annyira mélyen és csöndesen cseréltek eszmét.
Nem vettek még észre ezért volt időm jól megnézni őket.
YoonGi átvette a pizsamáját egy szakadt farmerre meg egy sárga fekete csíkos pólóra, haja elől a szemébe lógótt.
Apán most nem gyürött ruhák vannak,hanem tiszták. Ettől padlót fogtam.
Egy sima fekete pólóban és farmerben feszített,a borotvát viszont még mindig nem találja, ezért több napos borosta lepte el az arcát. Szeme véreres volt,talán a több nap ébrenlét miatt,vagy a fiával való találkozás miatt.
-Jó reggelt urak. - léptem végre be.
Erre szinte egyszerre kapták föl a fejüket s hallgattak el.
Elhúzott szájjal mentem a kávégépgez,mivel volt még benne,igy hamar beleöntöttem a bögrémbe,ami mindig mellette van.
Elövettem a tejet, öntöttem bele,három cukor és már ültem is le YoonGi mellé.
-Miről diskuráltatok? - kortyoltam bele a langyos löttybe.
-Semmi fontosról. -kavargatta a kávéját apa. Oldalra néztem,hátha fűz hozzá valamit. De tévetem, mivel YoonGi maga elé meredve bámulta az asztallapot.
-Répácska? - érintettem meg a vállát.
De nem nézett fel,hanem kitartóan meredt maga elé.
Mi baja lehet? Mi változott meg,míg a fürdőben voltam?
Csalódottan ejtettem az örömben a kezemet s inkább más téma után néztem.
-Srácok mikor jönnek?
-Még a délelött folyamán. - válaszolta apa. Megint nem szólalt meg. Ha kettesben leszünk,muszáj lesz kifaggatnom.
Némán bólintottam. Egy húzásra felhörpintettem a kávémat és a mosogatóba tettem.
-Hyung hol van? -döntöttem a csípőmet a púltnak.
-Park elment. - ingadta a fejét apa.
Ma igen beszédes kedvében van,vagy inkább gyorsan válaszol YoonGi helyett,mivel ő meg a némát játsza. Remek.
Jobb is ha nem találkoztam vele,hisz lehet még nagyobb haraggal váltunk volna el. Azt meg nem akartam. A szépnek mondható emlékekkel szetetnék rá gondolni.
Beletúrtam a hajamba és a lépcső felé mentem.
-Hová mész? - állított meg apa.
A vállam felett válaszoltam. - A táskámért, elmegyek bevásárlok. Addig írd össze mi kell.
Gyorsan felsiettem, megmarkoltam a táskám és már robogtam is le.
Mire megjönnek srácok tele szeretném tudni a hűtőt. Biztos éhesek lesznek és kaját követelnek.
Lent apa bőszen írta mire van szükség s mire elkészült egy hosszú lista kerekedett belőle.
Remek.
-Majd jövök. - kaptam fel a listát,válaszra sem várva már a levegőn is voltam.
Beültem apa kocsijába, az anyósülésre tettem a táskám és már indítottam is a járművet
Muszáj volt elvinnem ezt,mert sok mindent kell venni s cipelni az utcán kész rémálom lenne.
Vezetés közben jobb ha nem töröm a fejem talányokon, igy csak az útra meg a sok hülye emberre figyeltem.
Leparkoltam az egyik nagy üzlet parkolójában, lezártam a kocsit és már mentem is be.
Ott a épp két tészta között vaciláltam, mikor megszólalt egy idegesítő hang.
-De rég láttalak, Rin.
Felé fordulva konstatáltam, egy bosszanto személy vigyorog rám,megint a tökéletes fogaival.
Fekete keretes szemüvege mögött szemei vidáman csillogtak.
Mint mindig tökéletesen állt rajta a fekete pulcsi, meg az ugyan olyan színű farmer.
-Joe, mi szél hozott erre?-kérdeztem tetetett vidámsággal.
-Amint látod én is vásárlok. -mozgatta meg a háta mögött lévő kocsit. Kicsit oldalra dőltem s tele volt.
-Csak nem te is nagy bevásárlást csinálsz? - érdeklődött a félig tele kocsit szugerálva.
-De. -válaszoltam tömören.
Körbe nézett, mintha keresne valakit. -A Kriptaszökevény is itt van?-villant meg a szeme.
Szemforgatva raktam vissza a vékony tésztát s dobtam bele a másikat a kocsiba.
-YoonGi nem jött velem.- kezdtem tólni a már kissé nehézkesen mozgó kocsit.
-Miért?
A kezembe vettem ujra a listát, megszemlélve mi a következő áldozat.
Megtorpantam terepszemle gyanát hol járok.
-Hé, szolhatnál ha megállsz. -Méltatlankodott Joe.
-Ne gyere olyan közel. -róttam le a fejemet kapkodva.
Gyorsan végeznem kell,megszaporodtak az emberek és Joe is zaklat.
Érzem, hogy a pánikroham felé száguldok.
Haza kell mennem YoonGi- hoz. Most.
Ujra elindultam.
-Miért nem kisért el? - tette fel ujra a kérdést.
-Mert nem akart. Miért érdekel ez téged? - álltam meg a hüttők elött. Kinyitottam kivéve két csoki pudingot. Majd még párat.
-Mert és kész.
Csúnyán néztem rá. -Mert beszélgetni szeretnék veled? -Javította ki magát.
Hatalmas szemekkel pislogtam rá.
-Kedvellek. -vallotta be lehajtott fejjel.