Félek tőled, Hood |cth|

4.

Meg állt tőlem vagy fél méterre és leült mellém az ágyra.
-Mit nézel?-mosolygott
-E-egy filmet.-hajtottam le a laptopomat egy kicsit, hogy ne lássa.
-Mi a címe?-nyúlt az elöbb említett gépemhez és maga felé fordítva tanulmányozni kezdte azt.-Szürke 50 árnyalata?-vigyorgott.-Nem vagy ehez te túl kicsi még?

-Ez borzasztóan gáz!!

-Nem hiszem.-Járattam a szemem a falon, a képeken és nagyából az egész szobán, csak ne keljen rá néznem.
-Csatlakozhatok?-maszott az oldalamhoz majd le tette a laptopot középre. Elindította a filmet.

-Ne haragudj, ha nagyon megszorítottam a kezed.-szolalt meg egy idő múlva.

-Persze Cal, én nem haragszok, de nem gondolod hogy ez kicsit sok? Egy napja se vagyok itt és már mi történt.. Tudod milyen feldolgozni azt hogy az apukád lelép? És azt, hogy a tesód, aki az egyetlen akire támaszkodhatsz elmegy, s nem tartjátok a kapcsolatot? És tudod milyen az Calum, mikor úgyérzed senkid sincs? Mikor ugy érzed hogy már a saját anyád sem szeret, és akit te a legjobb barátnődnek mondasz, az csak éppen azért van veled mert a barátai pont betegek?
És nekem, már csak ez hiányzott az életembe! -álltam fel az ágyról és az erkélyhez mentem, viszont ki már nem merészkedtem, befagyott volna mindenem- Hogy rettegésben legyek, hogy állandóan féljek, és attól rettegjek hogy mikor rontasz be azon a rohadt ajtón és mikor jössz nekem?!
Én nem akarok ujra depresszióba esni! Nem akarom ujra bántani magam! Nem akarok ujra korházba kerülni!!
De persze nem haragszom! Én senkire sem haragszok Calum- Azok a rohadt könnyek miért nem képesek a szemembe maradni??! -Csak elképzelni sem merem.. Mi lesz még, ha már az első nap ez volt!- Ja, és megjegyzem, azt utálom a legjobban hogy ilyen érzekeny szar vagyok! Megint bőgök! Szuper!

-Hercegnő!-állt fel az ágyról Cal és felém jött, rám pedig rámtört a remegés. -Ne félj tőlem! Nyugodj meg! -kezdte simogatni a karom és szembe fordított magával. -Én itt vagyok neked! -megfogta a kezem. Óvatosan.

-Ide jössz?-tárja szét karjait én pedig szinte beleestem karjaiba.

Egyik kezével a hátam kezdte simogatni, a másik kezével pedig szorosan ölelt. Ahogy én is tettem. Lenyugtatott. És olyan érzés járta át az egész testem hogy kirázott a hideg. Teste melegséget árasztot és izmos karjai ahogy körül öleltek biztonságot nyujtottak.
Akkor nem féltem.
Férfias, és borzasztó jó illata volt.

-Én nem akartalak bántani! De mondtam hogy mit nem tűrök! Meg kell tanulnod viselkedni, rendben?

Elkezdtem bólógatni a melkasába.
Soha nem akarok elszakdni tőle.

-Jó kislány vagy!-hallottam a hangján hogy mosolyog és megpuszilta a fejem bubját, mire még nagyobb zokogásban törtem ki, de az nem azért volt mert rosszul esett vagy ilyesmi. Csak boldog voltam. Hisz azthiszem a világ legjobb pasija épp az elöbb puszilt meg!

-Ne sírj kérlek!-Ha lehet, mégjobban magához szorított.

2 perc múlva élengedtem. Sajnos..
-Nem láthatsz így!-takartam el az arcom a kezemmel.-Még undorítobb vagyok-megindultam az ajtó felé, hogy a fürdőbe majd rendbe hozom magam, de a csípőmnél fogva vissza húzott.

-Még így is gyönyörű vagy!-vette el a kezem arcom elől.

Hi!💕
Hogy tetszik ez a rész Babák? 🙈💞