Félek tőled, Hood |cth|

19.

Kesves Naplóm!
A lehető legrosszabb dologra döbbentem rá, Calum iránt túl sok érzelmet táplálok. Főleg tegnap óta mióta lefeküdtünk.
Szerelmes vagyok. Szerelmes, Calumba.
Nem akarom, én ezt nem!
Mert tudom, ő irántam semmit nem érez, és csak kihasznál?! Kihasználja hogy rá maradtam. Kihasználja hogy szinte senkim sincs, és hogy ennyire érzékeny vagyok ami miatt borzasztóan befolyásolható.
De mégis oda adtam magam neki. És még megse bántam.
Annyira lenyűgöző személyisége van. Csak néha..túl sok az indulatból.

Becsaptam a kis könyvecskét és elterültem az ágyon.
Mit tettem hogy ezt érdemlem az élettől?
Most csak egyvalamire lenne szükségem, miközben a szivem darabokra hullik, tudván Cal semmit nem érez.
Egy barátnőre, aki meghallgat, és kitudom beszélni magamból a sok fájdalmat.

Calum néhány óra múlva haza ér. Megkérdezem majd, hogy elmehetek-e a legjobb barátnőmhöz.

-2 óra múlva-

-Szia Calum!-köszönök neki a nappaliból
-Szia Babygirl-jön ő is a helyiségbe és ad egy csókót.-Mit csináltál amíg nem voltam itthon?-vigyorog
-Döglölődtem. De Cal!
-Igen?
-Elmehetek Alice-hez?
-Mi? Az meg ki?
-A legjobb barátnőm.
-És miért akarsz oda menni?-néz rám unottan. Nem tetszik neki az ötlet.
-Mert, beszélgetni akarok vele, de mindegy nem rád tartozik. Na de elmeheteeeek? Légysziii-húzom el a szavakat és közben beleülök az ölébe.
-Aztán majd megint mész valaki más fiúhoz.
-Dehogy is!-tiltakozom
-Aha.-mondja lemondóan.
Elkezdem kicsit ringatni a csípőm és hirtelen adtam egy puszit a szájára mire mosolyogni kezdett.
-Ha felizgatsz, nem mész sehova hanem itt a kanapén foglak úgy megdugni hogy elfejted a saját neved is.-mondja tetetett szomorúsággal.
-Apuci tedd meg.-vigyorgok
-Mit mondtál?-markol a fenekembe. És perverz mosoly ül ki szája sarkára.
-Apuci.-mondom megint.
Az elejétől világos volt. Elfenekelt. Nem találkozhatok más fiúkkal. Irányít. Megbüntet. Stb. Stb. Csak még nem mondta azt hogy szólitsam így. Ami nem is baj, mert csak néha áll a számra ez a szó. De akkor még engem is felizgat.
-Baby, te akartad így.-dönt végig a kanapén és elkezdi lehúzni a nadrágom a bugyimmal együtt.
Ahogy megvan egyből belémnyal.
Ez az érzés..
Hangosan nyögök miközben ő két kezével tartja egyhelyben a csípőm. Nem birom.
Mocskosul kívánom. És olyan ez mintha most egy kicsit is szeretne. Figyel rám és ez jól esik. Picit gyógyítja a szívem.
Folytatja amit elkezdett de a kezét is használja. Beletúrok hajába, másik kezemmel pedig a kanapét markolom. Érzem hogy az érzés eluralkodik  rajtam szemeim fennakadnak és testem remegni kezd. Ahogy utol ért a gyönyör.

-Baby, nem csinálhatunk ma mást.-Simogatja az arcom mire meghökkenve nézek rá s látom hogy éppen veszetül visszafogja magát
-Mégis miért?
-Mert fogamzásgátlót kell szedned. Félek hogy baj lesz.  Elmegyünk nőgyógyászhoz holnap!
-Nem. Én biztos hogy nem. Nem fog egy idegen ember ott lent.. izélni!
-Megyek veled én is és nem lesz baj.
-De...
-Nincs semmi de, megyek és felhívom az orvost. Addig szedd össze a cuccaid. Elviszlek Alicehoz.
Mondta és még megsimogatta a combom majd kiment a helységből.
Vissza vettem ruháim majd egy gyors egyeztetés után Alicevel, össze pakoltam a cuccaim, mivel nála alszok. És már ujból a nappaliba voltam. Csak most indulásra készen.

-Mehetünk?-jön vissza
-Persze.
-Holnap kettőre kell menni.
-Akkor az úgy jó lesz ha ott alszok és majd holnap addigra jössz értem.-mosolyogtam mint egy kisangyal
-Nem alszol máshol.-jelenti ki határozottan.
-De Caluuuuuum!
-Nem.
-De légyszi.
-Nem.
-De légyszi.

Ez így ment egészúton.
-Akkor jössz értem holnap kettökor?
-Ahj te lány!-Csap a kormányra egyett és gondolkodni kezd-Együtt ebédelünk, szóval elötte még haza is viszlek. 10-re legyél kint a ház elött.-mondja komolyan és végig a szemembe néz. Mitől valamiféle borzongás fut át testemen.

Hihetetlen mennyire imádom ezt írni. 😭❤