Félek tőled, Hood |cth|

12.

-Szia Luke-motyogom
-Akkor elmegyünk valamerre?
-Nekem mindegy de sietnem kell haza.
-Rossz előérzetem van.
-Nem fogsz lebukni, ne parázz rá a dolgokra.
-Rendben. Mehetünk.
-Fogd meg a kezem.-jelenti ki hirtelen
-Mivan?
-Fogd meg a kezem!
-Nem!-lépek távolabb tőle.
-Ne akarj felidegesíteni!-lép hozzám erőszakosan. És megragadja durván a kezem. Majd elkezd maga után húzni.

Két órája kint vagyunk már, sajtburgert nem kaptam, rájöttem hogy Luke egy erőszakos fasz, aki csak meg akar dugni. Ebbe biztos vagyok.
Nagy beszélgetésbe pedig nem volt részem. Vagy igennel vagy nemmel válaszoltam. Hát jobb lett volna otthon maradni Calummal.
-Haza kell mennem-rántom ki kezéből az enyémet és rohanni kezdtem haza felé, és nem érdekelt hogy épp a mondandója közepén volt.
Ennek semmi értelme nem volt.
Azon kívűl hogy neki biztos jó volt az hogy a kezem fogta és puszilgatta a hajam és az arcom ha pedig eltoltam rá ütött a kezemre. Ja és találkoztunk valami Michael gyerekkel, akivel csak néhany szót beszéltek, de közben állandóan a hajamba puszilt amitől már rosszul voltam. Nem esett jól, egyáltalán nem. Majd mikor elköszönt tőlünk Luke csak annyit mondott neki hogy "majd beszélünk" és kacsintott majd rám pillantott és tovább sétáltunk.
Meg kell hagyni helyes fiú, de agresszív, flegma, és bunkó. Borzalmas párosítás.
Ahogy sikerült átesnem a kerítésen, nagy nehezen felhúztam magam a tetőre és halkan az erkélyemre ugrottam, majd lassan a szobába nyitottam.
Sötét volt. Nem láttam senkit. Calum talán lent van és még nem jött be a szobába.
Kinyitom az ajtót és becsusszanok rajta.
Felkapcsolom a villanyt.
Huh. Üres a szoba.
Ledobálom a cuccaim és átveszek egy lazább ruhát, egy rövid nadrágot és egy nagyobb pólót ami kényelmesen lóg rajtam.
Hajam kusza konytba kötöm.
Előveszek a táskámból néhány könyvet és az asztalra leteszem őket nyitva. A szék háttámlájára rakom a babarózsaszín pulcsim, hogy még hitelesebb legyen.
Így most úgy néz ki mintha nagy tanulásokba lennék.
Letrappolok a lépcsőn, próbálom megjátszani hogy elegem van a tanulásból és hogy elfáradtam.
Konyhába veszem az irányt és töltök egy pohár vizet.
Hallom hogy Calum jön felém.
Megfordulok.
Velem szembe áll a pultnak dölve.
Nem tudok semmit leolvasni az arcáról. Egyszerűen, kifejezéstelen.
Bele kortyolok a vízbe majd lerakom a pultra.
Minden mozdulatom követi a szemével.
-Hol voltál?-kérdezi meg kimérten és egyett közelebb lép hozzám.
Gyorsabban kezdem venni a levegőt.
Egyszerre járja át testem a félelem. Úgy érzem megbénultam.
Calum még egy lépéssel közelebb jött, szinte elöttem van.
Tudja hogy elmentem.
Torkomba hatalmas gomboc nött.
Kétségbe esésem miatt úgy érzem mindjárt elkezdek sírni.
Némán állok, a pult szélét markolom. Félek.
-Akkor ujra megkérdezem. Hol voltál?-kérdezi hangosabban de még nem kiabál.

Uuuu de izgi..
(Ja nem)
Amugy tudom:( köcsög vagyok. De na
Sietek a kövivel. Eskü🙆👀💞