Félek tőled, Hood |cth|

22.

Hallottam olyan egy óra múlva, hogy mögöttem az ajtó kinyilt. A vér is megfagyott az ereimben. Szívem pedig valami örült módjára kezdett dobogni.

Mi lesz most velem?

A lehető legjobban összehúztam magam, hogy ha ütés ér, ne fájjon annyira. Nem azért mintha ezt megtudnám valahogy akadályozni...

Calum mögöttem állt.
Minden porcikám remegett a félelemtől.

-C-calum, kérlek n-ne bánts!-motyogtam félve remélve hogy valamit elérek vele.

-Kelly-szólít meg óvatosabban és egyik kezét hátamra teszi. Érintésétől megugrok. Letérdel mellém.-Nézz rám!-mondja kicsit parancsolóan, mire azonnal engedelmeskedem.
Felemelem fejem térdemről és gyönyörűszép barna szemeibe nézek.
Arcomhoz nyúl, majd egyik kezével letörli könnyeimet.-Ne haragudj rám-mondja úgy, mint aki sajnálná a történteket. És magáhozhúz.
Izmos karjait a hátamnál és a derekamnál fonja össze.
Átölelem a nyakánal. De ekkor egy hirtelen mélyről feltőrő sírás kap el. Szinte fuldokolva sírok Calum vállába.
-Megbeszélünk mindent jó?-simogatja a hátam.-Ne sírj hercegnő! -puszil nyak hajlatomba.-Nem bántalak, és senki más sem. Nyugodj meg!-emel fel és bevisz az ölében a házba.
Leülünk a kanapéra.
Egyre jobban megnyugszok Cal karjaiban.
-Jobb már?-tol el egy kicsit magától.
S pont az ölében ülök lovagló ülésben.
Bólogatni kezdek.
-Elmeséled akkor mi volt? Igérem nem kapom fel a vizet. -Teszi kezeit a combjaimra.

Hatalmas levegőt veszek és nagy bátorsággal, bele kezdek.
-Ugye, Alicenél aludtunk és este már csak sorozatoztunk. Másnap reggel pedig, mikor én már felébredtem, Luke a konyhába volt. És csak Alihoz jött de én is ott voltam... És csak rám van szálva. Pedig én nem akarok tőle semmit. És azt mondta mikor kimentem hogy jössz értem, nem megy be addig amíg meg nem ölelem.
Én pedig csak nem akartam bajt, így hogy bemenyem megöleltem..de már úgy is mindegy volt.-hajtom le a fejem.
-Jaj Baba, akkor csak én reagáltam túl? -emeli fel államat.
Bólintok egy aprót.
-Sajnálom-fogja meg kezeimet-de nagyon feldühitett a látvány, hogy az én Hercegnőmet egy idegen ölelgeti.
-J-ja és nem dugott meg. Tudod, amiért orditoztál velem, azt is csak te hitted.
-Ne haragudj rám, csak azt hittem valaki más is hozzád nyúlt. Pedig te csak az enyém vagy. És ez feldühitet.
De nem bántottalak volna.
-Hát pedig, eléggé ugy tünt.
-Babygirl...-hajol közelebb hozzám szánk már majdnem összeér.
Megakar csókólni.
De elfordítom a fejem. Nyugi, én sem hagynék ki soha olyan ajkakat amilyen Calumnak van. Csak picit szorakozom vele.
Meglepődött arckifejezésén mosolyognom kell.
-Mi a baj? -vezeti át kezét a csípőmre.
-Azon kívűl hogy halálfélemem volt még egy órával ezelőtt? Hmm semmi..
-mosolygok és rátapadok finom ajkaira.
Nyelve bejutásért esedezik, amit kis idő múlva meg is adok neki.
Nyelvünk vad táncot jár. De megszakítja ezt.
-Átrakjuk az időpontot az orvosnál.-rak át öléből a kanapéra és kimegy a nappaliból.
Ahogy hallottam, beszélt az orvossal és már jön is vissza.
Mosolyogva jön felém, mégis megrémülök mikor hozzám ér.
-Mi történt 3 perc alatt hogy megint félsz?
-Hagyjuk már a témát! -Csattanok fel
-Kicsi lány nyugi-neveti el magat- Gyere menjünk el enni aztán filmezünk egyett.-nyujtja felém a karját amit megfogok így felhúz a kanapérol.
Elmentünk egy közeli gyors étteremhez -csak hogy a rajtam lévő zsírfelesleg jobban gyarapodjon- na igen, ezt lehet hogy nem kellett volna Cal elött mondanom, mert ez miatt akkorát csapott a fenekmre hogy még most is fájt. Majd közölte hogy ha még egyszer kritizálni merem az alakom, akkor elfog fenekelni.

Ne haragudjatok rám😣.
Felborult az egész rendszer, hogy milyen napokon hozom a részt.
Probálom ujra beállítani. Csak legyetek picit türelmesek♥♥.