Félek tőled, Hood |cth|

24.

-Jaj nem foglak megerőszakolni!-poénkodik miközben rángatni kezdem az ajtót.
-Hát ebbe én nem lennék olyan biztos!
-Ha hagynád hogy beszéljünk, akkor utána elmehetnél.-mondja félvállról
-Mi az hogy akkor elmehetnék? Szabad ember vagyok! Nem szolhatsz bele az életembe, nem mondhatod meg hogy mit csináljak!-emeltem fel a hangom. És a telefonom kezdtem nyomokodni.
Calum nevét kerestem a hívás listán mikor az a vadállat kitépte a készüléket a kezemből. És neki nyomott a falnak.
-Én nem akartam ezt de ha nem hagysz más választást. Adok rá okot hogy félj tőlem, és hogy szótfogadj! Ellenkezel, egyfolytába!
-Normális vagy?-sikitok és ütögetem melkasát
-Fogd be a szád! -ordít rám
Ennek tényleg elmentek otthonról.
Teszem amit mond, próbálom nem mégjobban felhúzni magam.
Calum bárcsak itt lenne.
-Szóval én csak elakartalak hívni egy randira! De milyen jó, hogy ilyen makacs vagy és elrontasz mindent!
-Te komolyan egy vécébe zárva, leordítva a fejemet, és erőszakosan akartál elhívní egy randira?
LUKE HEMMINGS TE KIBASZOTT ROMANTIKUS VAGY! -Mondom szarkasztikusan és megforgatom a szemem.
-De ha csak így tudok veled beszélni?
-Nem csak így tudsz.
-De.
-Próbáltad már máshogy?
Nem jött válasz. Pff..
-Na ugye?! Most pedig szépen kinyitod az ajtót és én húzok órára, mert nem akarok igazolatlant kapni.
Calum azért megbüntetne.

Kihalászta a kulcsot a zsebéből, és kinyitotta az ajtót.
Miközben szélsebesen kivágtattam az ajtón elmormolt valami "Nem fogom feladni"-omot.
Naív "kisfiú".

Beültem az 5. órámra, ami azt jelentette már csak ketőtt kell kibirnom és mehetek haza.

Órák után a suli elött várakoztam telefont a fülemhez tartva, hogy Calum vegye már fel azt a rohadt telefont! De persze hogy nem sikerült neki.
Gondoltam szólók neki hogy késésben vagyok, és nem szeretnék ezért kikapni mert nem érek haza időben, de naná, hogy nemképes felvenni a telefont!

-Kelly!-hallok meg egy kissé idegesítő hangot mögülem.
-Luke, nem vagyok kiváncsi rád a mai meg a multkori után! Te így akarsz csajozni? Mert akkor elárulom hogy ez a taktika nemsok mindenkinél jön be!-szedtem a lábam.
-Csak haza kísérlek.-mosolygott és megvillantotta fehér fogait.
A mosolygo képet bámúlva a telefonom csörgése zavart meg.
Nem mintha..
-Szia Babám! -köszönt a készülékbe Calum nem túl vidáman.
-Szia Calum!-üdvözöltem és elnevettem magam Luke fején, mikor megláttam milyen fejet vág, hogy kiejtettem Cal nevét. -Csak azt szeretném mondani, hogy már elindultam haza, csak az utolsó órám elhúzódott ezért lehet kések picit.
-Hol tartasz? Megyek érted, pontosabban már úton vagyok. Sietnünk kell. -tette le a telefont válaszom megse várva.

-NE MÁR!-kiáltok fel- Luke el kell tünnöd!
-Mivan?-néz rám értetlenül.
-Calum mindjárt ide ér.
-Mármint miért kell eltünnöm?
-M-Mert..-calum kocsija lassított majd megállt.
Megint mi lesz itt!

Ki szált a kocsiból és oda jött hozzám. Arckifejezése megváltozott mikor meglátta Lukeot.
Nekem végem.
-Te mit keresel itt?-kérdezte Luketol hangjában némi csodálkozással.
-Vissza költöztem.-mosolygott Luke
Mivan? Ők ismerik egymást??

-Haver-öleli meg Calum. Vagyis inkább ferfiasan megveregették egymás hátát.
-NA JO! MI A FASZ VAN ITT? -én miről nem tudok? Elegem van. Így felemeltem a hangom és a járda közepén elkiáltottam magam.
-Ne beszélj csúnyán mert kikapsz.-mutatott rám Calum és mellém sétált majd átkarolta a derekam.

Remélem skacok látjátok a végét.♥