Félek tőled, Hood |cth|

21.

A maradék időt film nezzéssel töltötük.
De ahogyan Luke viselkedik felháboríto! Undorítóan nyomul rám és nem tudom magamról levakarni.
-Szerintem én megyek! Mindjárt tízóra! Köszönöm hogy itt lehetem, imádlak Ali, majd beszélünk! -mentem ki az ajtón, s velem együtt Luke is, akár csak egy pincsi kutya.
-Luke menj vissza!-toltam meg
-Nem amíg megnem ölelsz!
-De jönnek értem! Mindjárt! Légyszíves menj innen!
Kezdek kétségbe esni! Mivan ha Calum meglátja? Akkor nekem biztos annyi!
-Ha megölellek bemész?
-Igen Cica-mosolyog mire én gyorsan megöleltem, ő pedig egy nyálas köszönés után be ment a házba. De ekkor már Calum állt a ház elött.
UGYE NEM LÁTTA AZ EGÉSZET??!
Oda sétáltam az autóhoz, majd szépen beültem.
-Szia Calum!-köszöntem halkan
Rámnézett, végigmért, majd visszafordult és megseszólalt egész uton. Ideges volt.
Szerintem, egyszerübb lenne ha kiugranék egy kocsi elé, mint megvárni hogy mit fogok kapni.
-Menj fel a szobába!-mondja ilyesztő nyugodsággal.
Én pedig rögtön engedelmeskedek neki.
Néhány perc múlva ő is beér a szobába, majd kulcsal rá zárja az ajtót.
Kezdek rosszul lenni.
-Szóval, mit is csinált ott az a fiú? Csak nem vele mentél el sétálgatni multkor? Csak nem egy titkos hódóló??-kezdett kiabálni és még az ajtóban állt.
-Mit csináltatok ti este? Talán csak nem megdugott? -közeledett felém nekem pedig a szivem már a torkomba dobogott
-HALLJAM! MIT MŰVELTETEK? -ránt fel az ágyról és a falnak nyom. Teljesen elborult az agya.
-S-semmit.-nyöszörgöm.
-ÉS MAJD EL IS HISZEM! NEKI ADTAD MAGAD? KELLY VÁLASZOLJ HA HOZZÁD BESZÉLEK!-üvölti a fejemtől pár centire. Sírni kezdek. Nem bírom ezt!
-FELPOFOZZALAK? TALÁN AZ SEGÍT?-nem ismerek rá.
-Calum, kérlek n..-nem tudtam befejezni a mondatom közbe vágott
-MIT KÉRSZ?-vág bele egyett a falba.
A fejem mellett.
Sírásom kezd egyre hisztérikusabbá válni.
Elenged majd a földre zuhanok.
Összehúzom magam olyan kicsire, amekkorára csak tudom.
-Menj el!-maszirozza orrnyergét de még mindig kiabál.
-C-calum. Azt se t-tudod mi volt.-szinte suttogtam.
-Azt szeretnéd elmesélni, hogy nyögtél alatta?-kérdezte cinikusan miközben leguggolt elém. Arcom eltakartam. És közben megráztam a fejem.
-Akkor menj el innen.-mondta tagoltan.
Mint egy eszelős.
Felálltam és kiszaladtam a házból.
Mit csináljak? Hova mehetnék?
Sírtam tovább és lekuporodtam a lépcsőre.
Szívem még mindig ezerrel dobogott.
Lehet hogy nem kéne itt maradnom. De nem is tudok hova menni.
Az ilyenek miatt estem vissza két éve a depresszióba. Nem tudtam máshogy lenyugtatni magam csak úgy, ha magamban kárt tettem. Ez szörnyű dolog. Már belátom, hogy semmi értelme és hogy idióta voltam. De most néhány percre ujra előjöttek a gondolataimban.

Nem szeretnék Calumtól elmenni. De mi lesz, ha intézetbe akar adni ezek után? Mihez fogok kezdeni?
Utálom, hogy Luke miatt történik mindig baj! Pedig, minden olyan jó lehetett volna.
Miért hiszi azt Calum, hogy lefeküdtünk? Egy ribancnak néz?
Lehet nem is akar tovabb rám vigyázni.
Megkapta amit akart, és lehet ennyi volt...

Gondolataim hatására mégjobban sírni kezdtem.
De igyekeztem elfolytani, nem akartam hogy Calum meghalja, kijöjjön és megüssön esetleg, mert nem tetszik neki bömbölésem..

Uh, most izgulhattok mi lesz🤔😂💗
(Szerintetek Kelly jól döntött hogy ott maradt? Vagy el kellett volna mennie valahova?--> valaszoljatok légyszi xddd kiváncsi vagyok ti hogy látjátok ezt az egészet♡)