Félek tőled, Hood |cth|

55.

Az eltelt fél évben Calum megváltozott. De mondjuk inkább csak az utolsó hónapot.
Egyre jobban főnökösködött felettem. Mindig megmondta hogy mit csináljak és egyre több szabályt hozott. Amivel már az agyamra ment. Eddig is csinálta ezt, de mostanra már kezd elfajulni a dolog
Alig mozdulhattam már ki a házból is.
Lehet az oka az volt hogy a télen jött egy új fiú a suliba. Kémián és törin együtt vagyunk, és hát nagyon jóba lettünk. Mondhatjuk hogy elég jó barátok vagyunk. Calum pedig egyre féltékenyebb.

Éppen hazafelé tartok és igyekszem nem késni egy percet sem, de elég nehéz gyorsan szedni a lábaim ugyanis izomlázam van a mai tesi órámtól. Hát nem remek?
7-8 perces késéssel beesek a bejárati ajtón.
Éppen köszönnék Calumnak de telefonál. És megint nem tűnik túl boldognak.
A tervem a következő.: Oda megyek, halkan adok neki egy puszit -csak hogy ne az legyen a baj, hogy nem köszönök- és felmegyek a szobámba és megpróbálom teljesen meghúzni magam, hogy nehogy találjon valamit amibe bele köthet.

Csendesen oda sétálok hozzá majd egy puszit nyomok arc csontjára. Amitől picit enyhül az arca de még mindig dühösnek látom.
Ahogy el lépnék tőle, elkapja a felkarom majd visszaránt magához. Várok néhány percet amig végre leteszi a telefont, de még mindig szorítja a kezem.

-Szóval Baba-teszi le a telefont a pultra engem pedig neki szorít.-Késtél.

-Igen, mert izomlázam van és alig birok menni.-nézek sötét szemeibe

-És? Felhívtál? Mondtad mivan? Így én is kitudnék utólag találni sok mindent. Megint Dylan-el voltal igaz? Hát persze. Inkább vele szorakozgatsz mint hogy jönnél hozzám. Mit tud amit én nem hm? Azért késtél mert lezavartatok gyorsan egy menetet? Az ilyen kisfiúk általában 3 perc múlva elmennek. Nem jársz velük jól-nevet fel kínosan és végre abba hagyja a kiabálást.

-Calum!-csattanok fel- Meg mondtam hogy csak egy barát, egy haver! Miért hiszed azt hogy mindenkivel lefekszem basszameg?!-borultam ki teljesen, nem szoktam csúnyán beszélni de már elég volt. Most én kiabálok-Egész életemben csak veled volt bármilyen kapcsolatom és te állandóan csak a faszságait tudod mondani.-lököm odébb és felrohanok mielött még elkaphatna. Bezárkózom a szobába és lekuporodok az ágyra.

Már megint a sírás kerülget. Mindennél jobban utálok veszekedni és azt ha kiabálnak velem.

-Kelly nyisd ki azt a kurva ajtót!!-ordít Calum és elkezdi ütni azt. Már csak ez hiányzott, de ki nem számított erre? Majd annyiba hagyja ugye? Hm.. jó kis álom.

-Nem!-felelem halkan de úgy hogy megértse- Megint csak bántani fogsz-sírtam el magam a nyílvánvalón

-Azért mert így viselkedsz. Kurvára nem tudsz nekem szótfogadni! És elsem tudod képzelni mennyire felidegesítesz ezzel. Muszáj megbüntetnem téged. De ha nem engedsz be, még többet kapsz-mondja a szavakat ingerültem és olyan félelmetes hangsúlyal, hogy kirázott a hideg is.

Össze szedem minden erőm. Jobbnak látom azt ha most szótfogadok.
Oda megyek és elfordítom a zárban a kulcsot majd vissza sietek az ágyra. Összehúzom magam.

Calum kinyitja az ajtót.
-Tudod mit kell tenned.-ül az ágyra-Sok gyakorlatod volt benne mostanában.-mondja gúnyosan

Igen..ezzel arra céloz hogy ebben a hónapban vagy háromszor már biztos kikaptam..mintha én lennék a hibás

Felálltam és levettem a nadrágom és oda mentem elé. Lábaim remegtek, de nem tehettem mást, muszáj volt szótfogadnom.
Ölébe fektetett és lehúzta a bugyim. Derekam leszorította. Tudja hogy iszonyatosan fáj, mivel az eddigiek nem igazan tudtak meggyógyulni. Így mégrosszabb érzés.
Egyszer-kétszer végig simította bőrőm majd elkezdte sorolni azt amiért megbüntet.
Felére nemis emlékszem. Az egész testemen a fájdalom uralkodott. Egyszerűen minden ütésnél jobban fájt. Nem akartam ezt. Hiába könyörögtem, nem hagyta abba.De nem is értem, ő Calum. Nem hatja meg az ilyesmi.
Végre mikor úgy gondolta végetvet kínzásomnak, vissza húzta az alsóneműm és felültetett az ölébe.

-C-Calum-szipogtam és közben a könnyeim próbáltam letörölni. Nem voltam mérges rá, csak azt akartam, hogy minden olyan legyen mint régen. És ugyan úgy szeressen, mert úgy érzem már nincs semmi abból amit mondott nekem az érzéseirõl. Nem szeret..csak tudnám mit rontottam el..-Miért nem m-mondod el mi a baj? Miért viselkedsz így velem? Én így félek tőled-sirtam el magam mégjobban-ezt én nem bírom így.
Nyilvánvalóan titkol előlem valamit. Lehet egy másik lányról van szó. Hát persze..

Keze ami eddig a hátam simogatta az áttért a csípőmre míg a másikkal a kezem fogta.-jólesõ érzés futott át testemen.
-Nem tartozik rád. De ne sírj kicsilány. Este majd segítek hogy ne erre gondolj.-simogatta meg a fenekem
-De rám tartozik-zokogtam a melkasába-a barátnőd vagyok!-vagy lehet hogy csak voltam
-Majd elmondom. Ha vége lesz ennek az egésznek.-turt bele sötét göndör hajába.-De azt szeretném ha jó kislány lennél.
Bólogatok.
-Szót fogadsz, és engedelmeskedsz. Nem idegesítesz fel és akkor semmi baj nem lesz. Szeretem amikor tudsz viselkedni-adott egy puszit az arcomra.-Szerinted én örülök amikor megkell büntetnem téged? -bizonytalanul megrázom a fejem-persze hogy nem. Csak azért csinálom ezt hogy tanulj belőle, de hiszen ezt tudod.
Elkezdtem az ölébe fészkelődni addig amíg teljesen vele szemben nem ültem. Lábaim két oldalt pihentek. Kezeim nyakára kulcsoltam és fejem nyakhajlatába dugtam.

Nem tudom mi folyik itt, de nekem ebben a pillanatban erre van szükségem.

Calum ölelésére, hogy érezzem erõs karjait magam körül, mert így eltudom felejteni a fájdalmat és a gondokat amik épp az életemben vannak..

Calum a derekamnál fogva húzott még közelebb magához, és így minden szívdobbanását éreztem. Ez az ami a legmegnyugtatóbb az egészben.