Félek tőled, Hood |cth|

28.

Hasamnál megfogott és maga felé fordított.
-Tudod hogy azzal idegesítesz fel a legjobban ha flegmán beszélsz velem. Mondta halkan.
Bólogatni kezdtem.
-Haragszol?-húzott mégközelebb magához.
Nem válaszoltam. Inkább nem.
Kezét fenekemre simította és simogatni kezdte azt.
-Calum kérlek ne.- nyúltam utána és lefogtam a kezét.
-Nem érhetek hozzád?-kérdezte és láttam hogy fél a választol, de ez olyan vicces. Mintha ezt megakadályozhatnám egy "nem"-el.
-Nem mondtam ilyet, csak..most..-fordultam a másik irányba.
-Tudod mi miért van.
-Igen Calum, ne legyen lelkiismeret furdalásod miattam, nem érek annyit, és semmi baj.
-Baba, te nagyon sokat jelentesz és úgy nem fogok tudni aludni, amíg haragszol rám.
-Nem haragszom.
-De, utálsz.
-Rosszul tudod.
-Akkor miért fordultál el?
-Mert így kényelmes. De a kezed oda adhatod, hogy eltudjak aludni.-nevettem fel kínomba.
Hátulról átölelt majd kezét enyémre kulcsolta.
-Aludj jól!-puszil fülem mögé.
De az hogy én elaludjak szinte lehetetlen volt.

Egyszer csak sírní kezdtem az éjszaka közepén, valamikor. A sterssz.
Calum néhányperc múlva felébredt szipogásomra.
-Te sírsz?-kérdezte rekedt hangján, ami oly csodálatos.
-N-nehem-nyökögtem.
-Gyere ide.-húzott magára és szorosan átölelt.-Nem bírom nézni hogy ha sírsz. Mi a baj?-kérdezte miközben mellkasába bujtam, s Ő a hajam simogatta.
-Nem tudom. Csak.. Nagyon steresszelek. És úgy látszik így vezetem le.-motyogtam halkan.
-Miattam?
-Dehogy.
-Akkor?
-Nem tudom Calum.
-Probálj megnyugodni és aludjunk tovább, holnap már össze is pakolunk oké? De elötte elmegyünk még vásárolni neked. Az úgy jó lesz?-mosolygott
-Tökéletes-viszonoztam.

Beszéltünk még ilyen semmiségekről és nemsokára elaludtunk.

-Baba.-puszilgatta Calum az arcom minden egyes négyzetmiliméterét.-kelj fel, suli van. -mondta rekedt hangon
-Már megint?-fordultam el
-Sajnos. Hidd el, én is jobban örülnék neki ha itthon maradnál. Biztos elütnénk az időt.-húzta perverz mosolyra a száját.
-Calum te szemét-nevetek fel és neki állok elkészülni az iskolába.
Felvettem egy babarózsaszin felsőt és egy fekete szoknyát egy térdzoknival, amin két fekete csík van.
Hajam befontam nagynehezen két felé és a táskám felkaptam majd lefutottam a földszintre.
-Igy nem mész sehova.-közölte Cal mikor raktam el a kajámat
-Miért is?-huzom fel a szemöldököm.
-Ezt csak én láthatom.-mutatott végig rajtam
-Vagy, vigyél el a suliba hogy inkább  mindenki lássa hogy ez-mutattam magamon végig és közbe elnevettem magam-csak a tiéd.
-Aztán majd valaki megerőszakol a wc-be
-Calum. Az egy iskola!-forgattam meg a szemeim.
Erre rácsapott a fenekemre.
-Áu! -sikítottam fel
-Nincs szemforgatás.
-Najo, inkább megyek, mert még elkések. Szia Cal.-indultam a bejárati ajtó felé.
-Csókót nem is adsz?
-Legyél türelmes.-intettem neki és kiléptem az ajtón.
...

-OLYAN JÓ HOGY PÉNTEK VAN!!-léptem be a házba.
-Cica-jött oda hozzám Calum nevetve.-Mivan veled?
-Csak boldog vagyok. Baj?
-Az sose baj.-puszilja meg a homlokom.-Viszont mehetünk vásárolni?
-Juj Calum! Elsem hiszem! Persze!-ugráltam.
-Akkor gyere induljunk.
Beszáltunk a kocsiba és a legnagyobb plázához vettük az irányt.
Nem hazudnék ha azt mondanám hogy jobbatt kívánni se lehetne.

A plázába beérve Calum megszorította a kezem. De még tűrhetően. Nem tudom mi jött éppen rá, és van egy olyan sejtésem hogy soha nem is fogom megtudni
-Jó legyel nekem.-indulunk meg a hosszú és széles uton ahol már olyan rég jártam. 
Calum lenyügöző szexisége, domináns megjelenése, izmos karjai, magas alkata, tökéletes ajkai, és úgyszint tökéletes haja, csak úgy vonzotta a tekinteteket.
-Mi? Apuci én mimdig jó vagyok. -mosolyogtam rá mint egy kisangyal.
-Látod már most rosszalkodsz.-nevette el magát, és szorítását megszüntette. Majd simán összekulcsolta kezeinket.
Nem kezdtem hisztizni, hogy mégis mi a bánat volt ez az elöbb, nem kérdeztem meg tőle, hogy mégis miért szorongatja a kezem. Csak ráhagytam. Nem akartam hogy kiabáljon velem. Nem akartam semmi rosszat tenni. Hagytam hogy irányítson, hogy megmondja mit csináljak, és talán ez kicsit tetszett is.

Kelly, te megőrültél!!

Ahogy elhaladtunk egy kisebb csorda pláza cica mellett, akiknek csaknem kiesett a szemük mikor meglátták Calumot, elöntött a féltékenység.
És utána már még az idős nénire a Spárból, is féltékeny voltam.
-Calum. Mindenki téged néz.-néztem fel rá. -én is-
-Észre vettem.-mosolygott.
-De miért? Fogadjunk azok a lányok most mennek bugyit cserélni a wc-be.-mutattam a hátam mögé feltünés mentesen miközben besétáltunk egy ruhaboltba.
-Az meglehet, de hamár itt tartunk neked nem kell?-húzta félmosolyra ajkait és kivillantotta fehér fogait.
-Cal jézusom-csaptam vállba.
-Most mi van? Csak egy kérdés volt.
-Ahj, hagyjuk a témát-forgattam a szemem.
-Cica.-hátulról félig-meddig átölelt és kezét a derekamra csusztatta. Miközben a pólók közt vállogattam.-ugye nem akarod hogy itt verjem el ujra a szép kis formás popsid? -suttogta a fülembe.
-Nem Calum nem akarom, de azoknak a lányoknak elverheted, sőt szerintem az összeset meg is dughatod.
-Valaki féltékeny.
-Hát valaki biztos.
-Nyugi Baba. Nekem rajtad nem kell más.-fordított szembe magával és megcsókólt. 

ELAKAROK MENNI CALUMMAL VÁSÁROLNI!! ÉS MEG AKAROM FOGNI A KEZÉT. AW, JÉZUSISTENGYERELE SZERINTEM ELÉLVEZNÉK ABBAN A PILLANATBAN, AMINT MEGFOGNÁM A KEZÉT!!!