Félek tőled, Hood |cth|

56.

-Baba nem kell sírni már-dőlt hátra így elterültünk az ágyon. Természetesen én még mindig görcsösen húztam magamhoz. Olyan régen öleltem meg. Annyira hiányzott.-ennyire nem fajhatott-simogatta a fenekem.

-Nem az-motyogtam a nyakába.

-Hanem?

-Csak..miért nem szeretsz már?-kezdtem még jobban sírni.

-Mi?-ül fel az ágyban engem pedig eltol magától.-Honnan vetted ezt a baromságot?-fordul felém és próbál szemkontaktust felvenni velem, de mindig elkapom a fejem és inkább a kezem kezdem tanulmányozni.

-De nincs igazam?-arcom a kezeimbe temetem.-Miért viselkedsz így velem? Tuti van barátnõd.-halkan mondom a szavakat. Érzem hogy igazam van, és akkor én teljesen összefogok omlani.

-Igen van barátnõm. -felkapom a fejem és érzem hogy a szívem most fog darabokra törni.-Te vagy az-húz oda magához. Majd megfogja arcom.

-Nem akartalak bántani, csak annyira stresszes vagyok. Minden annyira szar most. De nem rajtad kéne kitölteném. Ne haragudj Kicsim.

Megcsókolt majd sok puszit adott a számra.

-Szeretlek, akkor is ha nem éreztettem veled.-mondja kicsit megtört hangon.-Egy balfasz vagyok.

-Calum! Ne mondj ilyeneket. Nem vagy az. Minden rendbe jön majd oké?-most én tapadok rá ajkaira. -Mondjuk nem ártana tudnom mi is a baj.

-Ha elmondom nem fogsz félni tõlem, nem fogsz megijedni és semmi ilyesmi?

Megrázom a fejem.

-Az utolsó melónál, tudod amikor egy hétig nem voltam veled.-bólogatok, hogy is tudnám elfelejteni? -Na akkor volt egy kis összezörrenésünk azzal a bandával. Csak megvertük õket, de úgy néz ki inkább megkellett volna õket ölnünk.-hogy mi van?

Izmai megfeszülnek, eddig maga elé bámúlt, most már engem néz.

-Miért?-kérdezem totál ledöbbenten.

-Felakarnak minket keresni. És elkapni, aztán kitudja mit csinálni. De nem egyedül vannak, össze álltak több bandával. Összeesküvést terveznek. Megakarják bosszulni, hogy legyõztük õket. Hogy nem engedtük meg azt hogy fizetés nélkül kapjanak fegyvereket. Itt több száz millióról van szó, ezek meg ingyen vagy minimális összegért akarták maguknak. Hát megmutattuk nekik, hogy az üzletben nincs ilyen. A miénkben legalább is. Szóval enyhén többen vannak mint mi. A mi bandánk erõs, de nem tudom hogy elég ahhoz hogy ha arra kerül a sor, letudjuk e õket gyõzni. És a legnagyobb baj hogy lehet vissza kell mennem. Vissza oda, ahonnan már elvileg kiszálltunk. És Kelly, téged is kurvára féltelek. Nem tudnám elviselni ha bármi történne veled.

Oké, esküszöm jobb volt amikor még nem tudtam semmirõl. Mit mondjak? A szerelmem egy bûnözõ, aki embereket akar ölni. És sajnálja hogy nem tette meg ezt elõbb. Mi a szar??

-Ühüm-bólogatok, lelki szemeim elött lebeg hogy milyen lehet Calum amikor embert öl. Kiráz a hideg. Nem szabad emberektől elvenni az életüket, bármit csinált is. Ahhoz senkinek nincs joga. Mindenki megérdemel egy második esélyt. Nincs olyan hogy csak ugy gyilkolászunk.-M-most akkor mi lesz?

-Nem tudom. Az biztos hogy ezt most befejeztem. Holnap suli után haza jössz. - hová is mehetnék..? -Aztán bemutatlak anyáéknak.

Wow ez gyors váltás volt. Oké
-De Calum ismerem anyukádékat.

-Nem baj. Barátnőmként viszlek most oda. Mielőtt komolyabban elkezdődik ez az egész.-vakarja meg a tarkóját és rám néz. Majd a kezemre.
-ami most, a mondandója közepén valamikor, vad remegésbe kezdett, csak nem tudom mitől.

-LÁTOD? Erről beszéltem!-kezd kiabálni és rácsap a lábára -félsz tőlem.

Úristen!
Még megsem köszöntem a 100K-t erre már túl is repültünk 3 ezerrel.
Csodálatosak vagytok💘
Köszönöm nektek👼