Félek tőled, Hood |cth|

31.

-Ez annyira gyönyörű. Calum úristen.-ugrottam a nyakába, miután végig jártam a szállásunk minden pontját.

-Reméltem hogy tetszeni fog.-mosolyog és a derekamat megfogva magához húz majd megcsókól.
Keze levándorol a fenekemig, de vissza is húzza rögtön.
-Elfelejtettem Baba.-neveti el magát és a hajába túr.
-Vedd át gyorsan a fürdőruhád. Megyünk a tengerhez.-mondja és kezembe adja az elöbb említett ruhadarabokat.
-De nem merek ebbe emberek közé menni..-estem kétségbe.
-Gyönyörű vagy. Csak siess.-puszil meg én pedig bemegyek a fürdőbe.

-Látod? Mindenki bámul.-szorítom görcsösen Calum kezét miközben sétálunk kézen fogva a csodaszép parton.
-Csak azért mert egy bombázó vagy.
-Valószinű. Vagy csak inkább nem értik hogyan jöhetek veled..khm..De Apuci. Ugye most nem fogsz kiabálni velem, én nem is fogod magad felhúzni ha kérdezek valami??-érdeklődtem kicsit félénken.
-Nem fogok kiabálni veled Baba.-puszilt meg.- Mit akarsz kérdezni?
-Tudod, mikor Luke ott volt nálunk.. És beszéltetek. És nem értem. Mi folyik itt? Mi van az egyetemmel? Kit kellett megvédeni? És hogy mehetenél mégis egyetemre ha állitólag 19 éves vagy?
-Jaj Baba. Ne haragudj hogy hazudnom kellett neked de muszáj volt. Luke 20, én pedig 21 éves vagyok. Az egyetemet elkezdtük már. De aztán abba kellett hagynunk..
-Miért?-kérdeztem és próbáltam feldolgozni hogy épp 5 évvel idősebb nálam.
-Gimi utolsó éveiben, bekerültünk abba tipikus rossz társaságba..
-És?
-Legyen annyi elég hogy olyant csináltunk amit nem is kellett volna elkezdni.
-De mi az? -borzasztóan kiváncsi voltam.
-Ha elmondanám félnél.

Közben oda értünk a világ legszebb kijelölt partszakaszának végéhez, és letettük a cuccainkat.
Kiterítettünk egy nagy plédet a finom homokba és rá ültünk.
-Miaz hogy félnék?- néztem rá furán.
-Az hogy félnél. Mit nem értesz?
-Nem! Dehogy. Csak mondd el. Kérlek Calum.
-És ha azt mondom hogy nem tartozik
Rád?
-És ha én meg azt mondom hogy elköltözök?
-Nem mennél.
-Dehogynem!
-Nem tudnál hova menni. De ha mégis, megkeresnélek, és bezárnálak a szobádba, de csak miután megbüntettelek. Mert az enyém vagy. És engedély nélkül mentél volna el...
-Jézusom Calum! Megértettem. De te is értsd meg hogy nem fogok félni.

Vagy két percig bámult engem megállás nélkül, majd végre valahára megszólalt.
-De annyit azért mondok hogy már vége van.
-Oké. Szóval? -Cal, nyögd már ki!
-Hát.. fegyverkereskedelem..
-Mi? Calum ez igaz?
-Azhát.- feküdt el a pléden.
-És kinek adtátok ugy mégis??
-Orosz maffia..a legnagyobb fejeseknek. Bent voltunk a mélyvízbe. Ahonnan a legtöbb esetben nincs vissza út. Vagy ha mégis, az az életdbe kerül.
-Calum. -Ne Kelly, ne sírj!
-Jaj Baba.-fogja meg a kezem majd oda húz magához és felül, bele ültet ölébe és letörli könnyeim. -Ez már elmúlt, mi Luke-kal nem vagyunk veszélybe minket elengedtek és semmi közünk már hozzá. Kaptuk a pénzt ami rengeteg ideig elég lesz még és dolgoztunk néhány évig. De abba hagytuk és folytatjuk a tanulást. Nem fognak felkeresni. Sem megölni. Teljesen lezártuk ezt. Rendben? Ne sírj kérlek. Semmi baj. -Át ölelt és a hátam simogatta.

-Szeretlek! -szipogtam a nyakába
Erre Ő csak megcsókólt.
Soha nem fogja elmondani. Sőt lehet nem is szeret..

-De cica, hopp! -állunk fel- pihenni és jólérezni magunkat jöttünk ide. Menjünk a vízbe!-fogja meg a kezemet és bemegyünk a kellemes melegségű tengerbe.

Álom szerű.