Félek tőled, Hood |cth|

34

-Sajnálom, 10-ig elkell hagynunk a szállodát -mondta Calum és megsimogatta az arcom de közben láttam rajra hogy ingerült.
-De én nem..-durciztam.
-Baba fogadj szót és gyere. Vagy különben elfenekelek! -mondta szigorúan én pedig megszeppenve követtem őt inkább, a kocsiig. Fogalmam sincs mi ütött belé.

A csomagok már bepakolva minden útra kész. Csak én nem. Én itt akarok maradni ezen a csodaszép helyen.

-Kelly, ne szórakozz velem! Szálj be a kocsiba!- hupsz! Elbambultam.

Még gyorsan körbenéztem a helyen, és beszáltam Calum mellé.

-Azthiszem megleszel büntetve.
-Mi?-kaptam rá a fejem ijedten

-Nem fogadsz szót és már elegem van!

-Arról nem tehetek hogy ballábal keltél fel.-feleseltem.
-Fokozd csak!
-Nem fogsz hozzám érni! Egy ujjal sem. -néztem inkább a mellettünk elsuhanó tájat.
-Mert te aztán ebbe megtudsz akadályozni-nevetett fel.
Szóval semmit se számit az én akaratom(?) ugy is mindent meg tud csinálni(?)vagy ezerszer erősebb nálam..

Ez volt az a pont amikor tényleg jobbnak láttam befogni az így is túl nagy pofám.
Tisztában voltam vele, hogy két óra múlva, amint haza érünk meg leszek büntetve. És ezt próbáltam megemészteni.
Felúton pedig eszembe jutott valami.
Hátha megtudom enyhíteni a büntetésem.
-Calum, bocsánat.-mondtam félénken.

-Ilyenkor érdekes, mindig rá jössz, hogy szót kéne fogadni, nem pedig az ágyon feküdni miközben megkérlek hogy siessünk, mert haza kell érnünk.. ugye?
Meg különbenis, a rossz jegyek, a káromkodások, a szemtelenség. Mindent elnéztem neked mostanába. Nem volt jó ötlet. - mondta szigorúan. -minden egyes dologért meg kellett volna jól büntetnem téged, és akkor megtanultad volna!

-Persze! Ma reggel arra ébredtem fel hogy beszélsz valakivel telefonon, nem túl kedves hangnembe. Aztán egyből, mert valaki felidegesített, rajtam kell leveztni. Hát ez kurva logikus! -elegem van

-Kelly vigyázz a szádra! -emelte fel a hangjat én pedig nagyon flegmára vettem a stílust.

-Mert ha nem?

-Akkor itt lehúzódok és ezen a rohadt helyen foglak kibaszottul elfenekelni!-csapott a kormányra.

Csak még jobban felidegesítettem, ezzel pedig ő engem. Most nem hagytam magam. Nem érdekelt. Ha neki lehet rossz napja, nekem is.. nem igaz?

-Ja, azt megnézem! -nevettem el magam kínosan.

A kocsi szinte abba a pillanatban megállt. Lehúzódótt az út szélére. A semmi közepén.
Kikapcsolta a biztonsági ővét, és készült megindulni felém.
Vele egy időben én is kicsatoltam magam és kinyittottam az ajtót, amilyen gyorsan csak lehettett és kiszáltam majd elfutottam a kocsitól vagy tíz métert.
Ekkora már sírnom kellett volna. Teljesen kétségbe estem.

Mi lesz most velem?
Komolyan megakar verni?

-Ne játssz a tűzzel kislány! Gyere ide! Vagy én megyek oda de azt te nem akarod. - Najó, ez nem Calum! Calum nem viselkedik így.

..vagy csak nem láttam még ilyen idegesnek..

-De Calum! Nem csináltam semmit!-kezdtek folyni a könnyeim -Miért akarsz bántani?-kiabáltam oda neki sírva a szavakat.

Neki dőlt a kocsinak majd a tetejére támasztotta kezeit, majd rá tette fejét.

Közben elfogott egy kisebb sírógörcs is. Nem volt elég bajom.

Nem tehetek róla. Nem tudom elviselni ha így beszélnek velem..és ha veszekdnem kell...

Már öt perce állunk mind ketten ugyanabban a pozicíóban. Ő a kocsinak támaszkodva, én pedig a járműtől és Tőle is elegendő távolságra.

Valami legyen már..

Óvatosan lépkedni kezdtem Calum felé. Próbáltam közben vissza nyelni a sírásom. De esélytelennek bizonyult.

De lehet hogy ez csak egy csapda hogy ide jöjjek hozzá és megtudjon fogni majd betuszkolni az autó hátsó ülésére...

Már csak pár lépés és mellette vagyok.
Gyerünk Kelly, megtudod csinálni!!

Ekkor hirtelen Calum elrugaszkodott a kocsitól és egy lépéssel elöttem termet majd megfogta egyből a csuklóm.

Istenem ne!!..

Ennek hatására még nagyobb zokogásba kezdtem, és próbáltam szabadulni keze közül.

Nem hiszem el hogy ilyen erős.

NE UTÁLJATOK AZÉRT MERT ITT HAGYOM ABBA LÉCCI☄⛈ ❣

(Éskerekhatszázszóezaz)