Félek tőled, Hood |cth|

49.

-Ühüm..-Néztem rá kicsit furán.-És hova is megyünk? És Ali és Luke hol van?

-Az még mindig titok. Ők pedig ott jönnek mögöttünk.

Hátra fordultam és egy Caluméhoz hasónló terepjáró jött mögöttünk. Benne a legjobb barátainkkal. Ez vicces, és túlságosan is filmbe illő. Én most tényleg ilyen életet élek?

-Calum-fordultam felé és néztem ahogy vezet, ahogy koncentrál az útra. Annyira szexi. Ahogy izmos kezeivel a kormányt fogja. És már az is hogy létezik.

-Igen Baba?- fordul felém néhány pillanatra

-Nagyon szeretlek. Ugye tudod?-mosolygok

-Tudom-mondja nevetve

-Pff.. semmi "Én is" vagy ilyesmi. Köszi.-játszom a sértődöttet.

-Inkább aludj még.

-De hisz most keltem fel! Ahj Cal unatkozom!!

-Pedig még sokára érünk oda.

-Szuper!

-Vagy kitegyelek itt, az út szélén?-lassít le

-Köszi nem kell!-hajtom hátra a fejem és nagy nehezen megpróbálom nem halálra unni magam.

*2 és fél órával később*

-Itt vagyunk! -zavar meg Cal miközben a telefonom bámulom.

-Hol? Mi?-kapom fel a fejem.

-Los Angeles!-vigyorog elégedetten.

-ISTENEM!!-kezdek sikítozni- Mindig olyan helyre hozol ahova mindig is elakartam jutni! Honnan tudtad?

-Szerencse hogy a legjobb barátod Luke-al jár

-Hm! Igy már mindent értek!-nevetem el magam.

-De annyira köszönöm, hogy valóra váltod az álmaim.-érzékenyültem el egy kicsit

-Érted mindent-simogatja a combom-Csak nehogy elkezdj nekem sírni.-nevet

Nem sokára leparkoltunk egy nagyobb felhőkarcolónál.

És ez az egész olyan mint amire számítottam. Amiről mindig is álmodtam. Egyszerűen gyönyörű!

Kivettük a bőröndöket és Aliékkal felmentük a legszebb szállodába, amit valaha lattám.

-Elintézem várjarok addig itt.-ad egy puszit a fejem bubjára majd elmegy a portához.

Luke hozzám lép majd kezét vállamra rakja és így rám támaszkodik.

-Kislány, te mit csináltál azzal a fiúval, ott?-mutat Calum felé

-Én semmit-nevetem el magam majd kilépek "alóla" ne rajtam támaszkodjon már ez az állatt!

Calum megérkezett a kulcsokkal majd felmentünk a szobáinkba.

-És mit fogunk csinálni amíg itt vagyunk?

-Kikapcsolódunk. Esténként pedig bulizni megyünk.-mosolyog. Én pedig attól a mosolytól olvadozok.

-És én is mehetek?- kérdezem kissé meglepődve. Mert Calum nem szokott érte odalenni ha arról van szó, hogy én bulizni megyek.

-Persze Baba, ott leszek és vigyázok rád.

-Már ma is megyünk, ugye?-ragyogtak fel a szememim. Úgy ahogy csak egy tini lánynak tudnak, ha bulit emlegetnek neki.

-Majd meglátjuk.

Kipakoltuk a cuccainkat, és mivel még csak délután volt. Úgy döntöttünk hogy elmegyünk a városba, körül nézni.

Este lejárt lábakkal és elég fáradtan estünk be a hotelbe. Lehetett vagy 7 óra.
Egy kis csendes pihenőt tartottunk, ami nálunk arról szólt hogy én próbáltam felfogni milyen szerencsés vagyok és közben Calumot néztem.
Na jó,csodáltam.. de nem tudok mit csinálni.
Calum pedig a telefonját bujta és Luke-val irogatott, miközben ő a másik szobában volt. Érett emberek, azt meg kell hagyni.

Fél tíz felé neki álltam készülödni.
Egy fekete rövid nadrágból és egy fehér trikóból állt a bulizos szettem. De ne higyjétek hogy én választottam, oh, hát persze.
Calum azt mondta hogy ebbe jövök vagy sehogy.
Szoval màs választásom nem igen volt.

Annyira vártam, még sosem voltunk együtt bulizni.
Nem számítottam másra, csak arra, hogy felszabadultan bulizhatok át egy estét a szerelmemmel és a legjobb barátnőmmel.
Persze, ha előre tudtam volna mi lesz, szembe röhögöm magam ezért a gondoltomért. Hogy mertem azt feltételezni, hogy bármi jól végeződhet?