Félek tőled, Hood |cth|

39.

Calum szemszöge

-És mi lesz ha valamelyikük emlékezni fog rá?-kérdezte Luke, mikor már haza fele vezettem.

-Nem ölhettem meg őket!

-Miért? Jobb volt majdnem halálra verni őket? Még egy ütés mimdegyiknek és vége. Nem mindegy?

*2 órával korábban*

-Itt van.-tette le Luke egy asztalra a fegyvereket.

-Hol a pénz? -kérdeztem a főnöktől, aszthiszem.
Bár nem tudom, hogy egy olyan gizda ember mint ő hogy lehet főnök, de ez perpillanat nem is érdekelt.

-Nem elég jutalom az hogy hagyunk titeket elmenni?

-Ide a pénzt!- mondta Luke kicsit sem barátságos hangnemben.

-És ha nem?-húzta fel a szemöldökét.

-Akkor el vesszük-rántottam vállat.

-Mégis hogyan?-dölt hátra székében nagyokat kacarászva.

Rajta kívűl még négyen voltak a szobában. Őrök.
Kigyurt, negyvenes-ötvenes éveikben járó emberek, akik inkább lettek volna jók nagypapának, mintsem biztonsági őröknek. Ugyanis semmi nehézség nélkül kiütöttük az összeset.
Agyrázkódás, emlékezet kiesés, eltört végtagok, estleg néhány borda, vagy orr. Ilyenekre lehet számítani. Már majdnem elkezdtem őket sajnálni, mikor eszembe jutott hogy van még egy emberünk.
Aki a pénzünkkel és a fegyverekkel együtt akart volna meglógni.
Kis naív.
De még időben megcsíptük, de addigra sajnos lehervadt a mosoly a szájáról, milyen kár. Főleg miután realizálódott benne mit fog ő is kapni.

*Jelen*

-Ezek után biztos nem fog felkerestetni minket, haver. Te is láttad nem? Tiszta röhej. Tök szerencsétlen volt.

-Mondjuk igaz.-helyeselt Luke.

-De esküdj meg hogy nem fogadsz el többet semmi ilyesmit.-pillantottam rá

-Nem fogok igérem-forgatta meg a szemét.-De ez is olyan volt mintha ingyen kaptunk volna egy vagyont!

-Azért fáj az öklöm!-nevettem fel.

-Nekem is.-fogdosta Luke a saját öklét és tanulmányozta a kissé még vérző sérüléseket.

-Én Kelly miatt sem fogok többször.

-Én meg Alice miatt.-itt rá emeltem tekintettem az útról néhány másodpercre. -Most mivan?

-Egy lány miatt? A nagy Luke Hemmings?

-Olyan hihetetlen ez? Egy főnyeremény a csaj. Csak kár hogy a barátnője szívből gyűlöl.-nevet fel kínosan.-De te se tegyél úgy mintha hős szerelmes lennél Cal, ismerlek.

-Kelly nem gyűlöl, csak fél tőled. Azthiszem.
...

*1 órával később*

-Szerinted már alszanak a lányok?

-Még csak 11 óra van-fordultam be a garázsba.

-És Alice itt van?

-Hallod Luke, honnan tudjam?- nevettem el magam

Kivettük a csomagtartóból a cuccainkat és bevittük a házba.

-Kelly! Megjöttünk!-kiabálok fel amint, beértem az ajtón.

Semmi válasz.
Luke is kiabál egy sort.
Még mindig semmi.
Felmegyünk és senki sehol.

-Hol vannak?-kérdezi Luke kiakadva.