Félek tőled, Hood |cth|

59.

-Megjött? -kérdezi hirtelen-Miért nem mondtad? Pedig nem is vagy hisztis.-néz rám furán és egyik kezével a hasamhoz nyúl.

-Jézusom, nem Calum.-rázom meg a fejem-Csak az a baj hogy anyukádék a földszinten vannak és szinte csak egy ajtó választ el tõlük.-nézek rá kérdõn, hogy ez nem jutott esetleg eszébe?

-Ja-helyeslőn bólint majd leszáll rólam.

Az ajtóhoz megy, már azt hittem megsértődött és most itt szándékozik hagyni engem, de nem. Csak elfordítja a zárban a kulcsot majd visszajön hozzám.

-Most..mi?-nézek fel rá megilletődötten. Most komolyan itt akar lefeküdni velem? Megfogják hallani.

-Bezártam az ajtót. Senkisem zavarhat minket.-mosolyog majd rám mászik és nyom egy puszit a számra.

-Azt látom, de nem fognak meghallani?-néztem rá kétségbeesetten. Biztos vagyok benne hogy, de.

-Csak csöndben kell maradnod.

-És az szerinted veled olyan könnyű lesz?-közben mellkasom puszilgatja végig és elkezdi lehúzni a ruhám pántját.

-Hát..muszáj lesz megpróbálnod.-megszabadít felsőmtől majd a szoknyám is lehúzza. Ő is vetkőzni kezd.

-Nem fog menni-nyöszörgöm, már ezt is.

Le nyúl a bugyimhoz majd beledugja ujjait.

-Basszameg-mosolyog olyan észvesztõen szexin-olyan nedves vagy-beszívja alsó ajkát majd lehúzza a fehérneműt ami eddig eltakart előle.

Izgatni kezdi csiklóm keze körkörös mozgatásával. Hangosan sóhajtoztam. Kicsit erősebben kezdte csinálni mire egy kisebb nyögés hagyta el a szám. Azonnal oda kapom a kezeim. Calum abba hagyja majd megint teljesen felém jön.

-Baba muszáj csendben maradnod. Ha egyszerű kérésre nem megy akkor úgy mondom hogy ha hangoskodni mersz, akár egy nyikkanás és az lesz az első amint haza érünk, hogy elfenekellek, de úgy hogy nem tudsz majd leülni sem. Ugye ezt nem szeretnéd?-simogatja oldalam. Annak ellenére hogy ilyeneket mondott nekem, teljesen nyugodt vagyok. Megnyugtat a simogatása.

Hevesen rázni kezdem a fejem.-Nem, nem szeretném.

-Legyél jókislány.-megcsókol-És otthon majd jutalmat kapsz, akkor aztán majd kiereszt heted a hangod-istenem..annyira magabiztosan beszél.

°°°
-Calum, nem birom-nyöszörögtem amikor egyre nagyobbakat lökött. Kezem mindig a számon volt de sokszor az sem segített.
Néha Calum is a számra rakta újátt jelezve hogy csendesebben kéne folytatnom.
Én próbálkoztam..

Calum és én szinte teljesen ugyan abban az időben élveztünk el.

Pihegve terültem szét az ágyon Cal pedig mellém feküdt.

-Megrontottuk az emlékeidet erről az ágyról-néztem rá és alig bírtam hogy ne nevessem el magam.

-Vagy inkább végre valami értelmes is történt itt.-nevet fel és kezét rásimítja arcomra.-szedjük össze magunkat-puszil meg-Anya bármikor szólhat-kuncogott és felkelt melőllem.

Éppen a hajam igazítottam amikor Joy szólt nekünk hogy menjünk enni.
Olyan mocskosnak érzem most magam..

Lesétáltunk a lépcsõn majd az étkezõbe, én helyet foglaltam Calum mellett majd neki álltunk enni.

-Na és Kelly, hogy van anyukád? Mikor találkoztok majd? Mit csinál ott kint?-kérdezi Cal anyukája és le is fagyok egy pillanatra. Anyával nem beszéltem azóta amikor lepasszolt Calumnak..

-Nem tudok róla semmit, igazából egyszer kétszer kereset még az elején, de egyszer sem vettem fel, nem vagyok rá kíváncsi, ha csak ilyen könnyen itt hagyott engem. Nem érdekel mi van vele. Szerintem sohasem szerettet úgy igazán, ahogy egy anyának kellett volna szeretnie a gyerekét. Nem hiányzom neki. Ez tény, amibe belekell törõdni, ha tetszik, ha nem. Én nem tudok ezzel mit csinálni..-piszkáltam az ételt a tányéromon. Beszédem közben pedig Cal a kezét combomra helyezte, majd simogatni kezdte. Ezzel nyugtatva engem.

Nagyon sajnálom, hogy így eltűntem és hogy nem volt rész💔
De nyári szünet van gyerekek😻
Belevetem végre magam az írásba!!
Köszönöm, ha még mindig ittvagytok velem♡