Félek tőled, Hood |cth|

1.

-Az első szabály, nem beszélsz vissza. -turt bele kicsit göndör hajába-
Második.. Nincs szemforgatás, szájharapdálás, vagy bármi ilyesmi.
-Oké ezt most fejezd be, kár folytatnod. Nem parancsolsz nekem.
-Ó dehogy nem! De nem fejeztem még be!-mondta felemelve a hangját.-Harmadik..mindig, de tényleg MINDIG szótfogadsz nekem.
Azt hiszem így elsőre ennyi majd ha eszembe jut még majd mondom-biccentette fel az államat, hogy a szemébe nézhessek.
-Te nem vagy normális nevettem fel kínosan mikor végzett a mondandójával. Ennyit bírtam mondani, majd a "szobámba" mentem..volna ha nem présel teljes erőböl a falnak és nem szorítja ki belőlem még a szuszt is.
-Calum? V-van valami baj?-nyöszörögtem, miközben alig bírtam levegőt venni. Ez nem normális.
-Alig félórája vagy itt de máris felidegesítesz. Ez így nem lesz jó cica.-mosolygott úgy mint egy eszelős.
A kezeimet a csuklomnál fogva a fejem fölött fogta össze, moccani sem bírtam. Miért ilyen erős?
Gyönyörűszép barna szemeivel az arcom mindenegyes négyzetmiliméterét megvizsgálta. Figyelte mit reagálok.
-Miért tartanám be ezeket amiket mondasz? Nem vagyok nálad semmivel sem kevesebb, nem parancsolgathatsz nekem úgy mint egy kutyának.. -Túl sokat jár a szám..
-Ide figyelj kislány-suttogta a fülembe úgy fél centiről.-Ez az én házam, az én szabályaimmal. És mellesleg idősebb vagyok nálad, tudod, már nagykorú, te meg..még csak 16 vagy. Szóval szótfogadsz nekem. Világos?
Csak 3 évvel idősebb nálam, és még nem nagy korú. Tudtommal 21 évesnek kellene lennie akkor de ez most a legkevesebb.
Megszeppenve nézetem a srácot elöttem, és teljesen elkalandoztam..
-Világos voltam?-szinte már kiabált.
-Igen.-hoz vissza a valóságba
-Jokislány.-puszilt a fülem mögé, mitől a hideg futkosott rajtam.-Most menyj fel kipakolni, aztán körübelűl két óra múlva gyere le enni.-engedte el végre a csuklom, ami vörös színben ponpázott.
Kapva az alkalmon, feliszkoltam a szobába. És közben azon voltam hogy letöröljem pusziját magamról. Undorító!
A telefonomon beindítottam egy zenét amit bluetooth-hangszóróval hangosítottam fel.
És neki álltam kipakolni a ruháimat.
Nem hiszem el hogy anyám itt hagyott. Annyira szarul érzem most magam. Miért csinálta ezt? Mit tettem hogy ezt érdemlem? Ennyire szerettet talán?
Egy ölelés nélkűl hagyott itt egy számomra idegen fiúval?
Nem értem. Anya, magyarázatott vártam volna..
És mikor láttlak ujra? Talán egy fél év múlva? Vagy esetleg egy? Ne talán kettő? Fel sem fogsz hívní?
Mit csináltam,hogy ezt érdemlem az élettől?

-Kelly! Halkítsd le a zenét!-órdított fel Calum.
Miközben én teljesen kiborultam. Sírtam.
Engem mindenki elhagy.. Az apám, a bátyjám és most még anyám is..
Maxra tekertem a hangerőt. Tomboltam.
Kivoltam akadva.

-KELLY A KURVA ÉLETBE!-rontott be a szobába Cal-EGY KIBASZOTTÚL FONTOS MEGBESZÉLNI VALOM LETT VOLNA EGY EMBERREL AKI CSAK MIATTAM IDE JÖTT. DE LELÉPETT MERT ILYEN HANGZAVARBA NEM, Ő NEM TUD MEGBESZÉLÉST TARTANI!-torka szakatából órdított velem-ÉS MOST LEHET HOGY MINDEN ELÚSZOTT AZÉRT MERT TE NEM BIROD HALKABBAN HALLGATNI AZT A KURVA ZENÉT!-kelt ki magából még jobban. Ha lehet azt mondani..féltem.
Féltem egy fiútól.
Hova sülyedtem?
-Tudod mit? Gyere!-mondta nyugodtabb hangon miközben leült az ágyra.-Gyere ide! -Lassan oda lépdeltem elé, nem akartam még jobban feldühiteni. De ekkorra már még jobban folytak a könnyeim. Nem birom ha kiabálnak velem, még mindig.
-Feküdj a térdemre!-utasított.
Mi a fasz van?
-Most! -mondta ellenmondást nem tűrő hangon.
Megcsináltam amit kért. Csak azt nem tudom, miért. Talán..nem akartam hogy bántson.
De mégis azt tette..
Az egyik karját a hátamon tartotta, azzal lent tartva engem a térdén.
A szoknyámat feltürte mire én annyira meg rémültem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
A bugyimat is lehúzta. Mire sikítani kezdtem.
-Kislány, psszt! Semmi baj.-simitott végig csupasz fenekemen mire megugrottam. És hangosan kezdtem sírní.
-Engedj el!-könyörögtem neki.
-Elöbb kellett volna gondolkodni.-mondta ilyesztő nyugodsággal a hangjába. Majd tenyere egy hatalmas ütés kíséretével találkozott az alsófelemmel.
A fájdalom szokatlan volt. Felsikítottam, ahogy a szörnyű érzés átáramlott a testemen.
Mi folyik most itt?
15 csapás után azt mondta hogy végeztünk.
Sajgott a fenekem, és emelett könnycstornáim, nem akartak elálni.
Megszégyenülve, és megalázva éreztem magam.
Borzalmas.
Vissza húzta a fehérneműm és a szoknyám is eligazította.
Felálított.
Irányított akár csak egy játék babát.
-Pssszzt!-helyezte mutatóujját a számra amitől megugrottam.-Ne sírj hercegnőm.-mondta teljesen megnyugodva már, vagyis úgy láttam én. -Hercegnőm? HercegnőM?

-Ha mondok valamit azt megcsinálod, és nem az ellenkezőjét kezded el! Megértetted? -fogta a kezem és belehúzott az ölébe. Igaz félve, de beleültem.
Válaszul csak bológattam.
-Így tanulsz az esetből, tudod?-simogatta a hátam.
Majd egyszrűen magához húzott. Átölelt.
Én viszont nem mertem. De még így is melegség járta át a testem minden porcikáját. És olyan volt mintha lenyugtatott volna..

Csak gondoljatok bele..veletek csinálná ezt Cal😏
NA JO ABBA HAGYTAM🙃
(Mentségemre szoljon már 2:08 van🙄😂)