Félek tőled, Hood |cth|

2.

-Lemegyek, és befejezem a spagettit rendben?-távolodott el.
Megint csak bologattam.
-Szólók ha készen van.-puszilta meg a homlokom.-Addig fejezd be a pakolást-állt fel az ágyról miután kimásztam az öléből, majd lement a földszintre.
Én pedig elkezdtem emészteni az elöbb történteket.
Valaki ide jött a házba, fontos megbeszélni valója lett volna Calummal de azért elment mert nem tudtak nyugodtan tárgyalni az én idióta kitöréseim miatt.
Ezért Calum elfenekelt. Te jézus isten. Aztán utána elmomdta hogy így tanulok az esetből. Ezért csinálta.
Lehet hogy a megélhetése forgott kockán. Én meg elüldöztem.
Bocsánatott kell kérnem.
A pakolással már úgy is végeztem.

Lesiettem a lépcsőn, s már az arcomra száradtak a könnyeim.
Ovatosan lépkedtem a konyha felé, ahol Calum félmeszetelnűl (!!) sürgött-forgott.
Kelly, ne nézz a hasára! Nem szabad!
A szívem már csaknem kiugrott a helyéről. Féltem a közelében..
Kezem pedig remegett.
-C-calum-szólitottam meg félve, mire megpördült a tengelye körül.
-Hmm?-nézett rám mosolyogva.
-Öh..öm..izé- elfelejettem a szavakat basszus, attól ahogy a szemembe nézett.. De közeledett felém. Én pedig bepánikoltam. Hát nem szép?
Hátrálni kezdtem és szédülni is azzal egy időben.
De neki ütköztem a falnak. Legszivessebben kifutottam volna a világból, adott pillanatban.
-Héj-nevettet-Ne félj tőlem.-mosolygott kedvesen. -Gyere- nyujtotta a kezét felém. Amit félve ugyan, de elfogadtam. Oda húzott magához közel.
-Mit is akártál mondani?-fürkészte az arcom.-nyugodtan mond. Nem harapok.
Kihúztam kezemet az övéből.
-Calum, én bocsánatot szeretnék kérni.- Azta milyen érdekes ez a padló!
-És miért is nem nézel a szemembe?
-Mert akkor elfelejem a szavakat-nevetek kínosan
Elnevette magát ő is. *AZTA KURVA DE ÉDESEN NEVET.*
-Ha legkezözelebb mondok valamit hogy azt csináld, akkor az csinálod. Rendben?-nézett a szemeimbe mondandóját pedig határozottan mondta el.
-Ühüm-mondtam zavarban
-Oké akkor ezt mégegyszer próbáld meg.
-Rendben.-Hunyászkodtam meg. Sokadszorra, az az idő alatt amióta itt vagyok.
Nem értem hogy lett belőlem, egy olyan lányból, aki 10 éves kora óta làzadott, egy olyan aki egy idősebb fiúnak, szót fogad, aki egy idősebb fiútól fél, szánalmas vagyok.
És tudjátok mi ennél is szánalmasabb?
Hogy ez tetszik..
-Mindjárt megterítek. Addig moss kezet.-mutatott egy ajtó felé. Majd oda ment egy szekrényhez és tányérokat keresett.
Elmentem a fürdőszobába, és egyből megakadt a szemem..a pengéken. Amik gondosan ba voltak csomagolva, a borotva mellet.
Nem, nem eshetek vissza.
Nem vághatom megint magam.
De olyan nagy a kísértés, és olyan jól esik..csak egy vágást..
Nem! Kelly gondolkodj!
De mit tettek velem..anyám elhagyott. És Calum pedig.. Mi történt itt. Túl nagy a stressz. Le kell vezetenem.
Muszály.
Leemeltem a polcról majd elkezdtem óvatosan, hangtalanul kiszabadítani a csomagolásból.
-Kelly, gyere! -kiabál Cal, a picsába.
Vissza raktam mindent a helyére és kirobbantam az ajtón.
Leültem vele szembe az asztalhoz,  majd csendben elkezdtem enni.
-Na, akkor mesélj magadról! -mondta Calum
Najó, ez komoly?
-Mit?-néztem rá olyan "leszarom, de azért mond" fejjel.
-Mindent, hogy mit szeretsz hogy mit nem. Csak simán magadról. Hobbi..stb.
-Muszáj?-kérdeztem flegmán..és tovább ettem a spagettim.

Nyugtassatok meg hogy nem csak én bőgöm magam szét Louis miatt.
Ja és uj rész🤔