Félek tőled, Hood |cth|

35.

-Engedj el, kérlek.-sírtam, és próbáltam szorítását lefejteni csuklómról.

Nem szólt semmit. Csak egyre jobban húzott maga felé, én pedig a másik irányba erölködtem magam.

De nem bírtam tovább teljesen oda húzott magához. Majd..
Legnagyobb meglepetésemre megölelt! Igen! Elösször még felsem fogtam hogy nem ütött meg.
Egyik karjával simogatta a hátam a másikkal pedig csak tartott, jó szorosan.
Kezei közt remegtem.

-Kislány nyugodj meg.-suttogott-Semmi baj. Nem lesz semmi baj.-puszilta meg fejembúbját.
-Engedj el-zokogtam és kibujtam kezei közül, de ujra elkapta azt, hogy ne meneküljek el.
-Ne haragudj baba.-szomorú volt, tisztán láttam rajta hogy az. Úristen, szörnyű érzés őt igy látni.-Csak nagyon felhúzták az agyam. Ne sírj kérlek.-húzott közelebb magához.

-Calum ezt nem hiszem el-bujtam mellkasába, hiába féletem tőle ismét.

-Nem akarlak bántani.-suttogta

-De ha nem futok el akkor megtetted volna-sírtam a szavakat.
Nem bírtam lenyugodni.

Nem válaszolt. Tudta hogy így van.

-Miért vagy ideges?-kérdeztem halkan.
Közben beültetett a kocsiba de úgy hogy ő az ajtóban állt és hogy felé legyek fordúlva, így a lábam az ajtó felé volt.
Calum próbálta szétnyitni őket hogy oda álljon, de nem engedtem. Túlságosan féltem.
Felhagyott a próbálkozással és egyszerűen két kezét a combomra helyezte.

-Luke felhívott. Ujjabb fegyvereket hozott el. És le kellene őket passzolni. Csak nem értem miért ilyen idióta. Megbeszéltük hogy abba hagyjuk.
-szorítása kicsit megerösödött lábamon így eltoltam a kezét. Viszont azt amit mond elsőre felsem tudtam fogni.

-Calum tessék? Ebbe te ugye nem veszel részt??

-Baba nyugi, még nem tudom.

-Miaz hogy nem tudod? Ez életveszélyes.-sírtam a szavakat közben pedig a szemébe néztem

-Tisztában vagyok vele, de eddig se volt semmi baj. Talán most se lesz. De baba ne sírj.-puszilta meg a homlokom. Majd a lábaim betolta rendesen és becsukta az ajtót, majd ő is beszált.

-Félsz? -tette fel Calum random ezt a kérdést mikor már egy jó ideje mentünk hazafelé.
-Mi?-kaptam rá a fejem- mégis mitől?
-Bármitől.. feszélyezve érzed magad velem, itt a kocsiban?-pillantott rám
-Dehogy. Én bízom benned, és abban is hogy most már nincs miért félnem.-mosolyogtam rá.

Nem sokkal késöbb haza értünk. És nem az üres lakásba.
Luke és Alice nyelte épp le egymást az ajtóban.
Mi a fészkes fene folyik itt??

-Öhm. Sziasztok.-magyarázatot várok.
-Szia drágám.- mászott ki a barátnőm Luke szájából. Úristen.
-Ez mi?-mutattam kettőjükre.
-Járunk-válaszolt fülig érő mosolyal

Nemár! Luke biztos csak kiakarja használni. Nincs szíve. Komolyan, utálom. Ha tönkre teszi Alit én megölöm. Mi van ha csak arra kell hogy negdugja és utána vége??
-Lefeküdtetek már? -igen, igen. Furcsa kérdésnek tűnhetett.
Ali nem szolt semmit csak a földet kezdte pásztázni vigyorogva.
-Istenem-suttogtam és a karjánál fogva arréb húztam őt miközben a fiúk bementek.
-És mikor jötettek össze? Mi van ha csak azért kellettél neki? Alice nem bánnam ha gondolkodnál mielött cselekszel és olyan egy bunkó dögel nem hemperegnél és nem dölnél be neki!!
-Nyugii-ölelt át egyik kezével- szeretjük egymást.
-Luke meg a szeretett?
-Igen. De gyere menjünk be és meséljetek.

Belépve az ajtón Luke szinte elöttem állt.
Most komolyan hallgatózott?
-Menj már innen.-löktem hátrébb. De mintha egy kőfalal csináltam volna ugyan ezt. Megse moccant.
Komolyan, most én vagyok itt a gyenge szar, vagy pedig ez a két fiú ilyen iszonyú erős?

-Miért vagy ilyen velem?
-Mert Calumot belekeverted ujra minden faszságba?! Mivan ha elkapnak titeket. Vagy tudom is én lelőnek mert nem tetszik nekik..
Akkor én bele halok.
Nem vagytok normálisak!-kiabáltam vele

Majd tuszikolni kezdtem, végül pedig át verekedtem magam rajta.

Imádom Cal babát és pici Lukeot👀💘