Félek tőled, Hood |cth|

14.

Lehúzza az egyszál bugyim és közben kezét a derekamra rakja hogy ne tudjak mozogni.
Tenyere fenekemhez ér, de nem üt. Simogatni kezdi a kényes területett.
-Belilult.-álapítja meg.-Fáj még?
-Nagyon-nyüszögöm.
-És ez jól esik?-simogatja finoman a belilult részt.
Bólogatni kezdek.
Kezét előre nyujtja és megmarkolja az enyémet.
Össze kulcsolja ujjainkat és a hüvelykujjával körkörösen simogatni kezdi a kézfejem.

Be fektetet finoman az ágyba, majd rám huzza a takarót.
Az alsó fehérnemüm a padlón landolt, nem vehettem vissza.
Elment ő is fürdeni.
Hallom ahogy kellemesen zúg a víz. Elálmosodok és fél álomba szenderülök. De nem aludhatok nyugton.
Cal meg zavart. Érintésére össze rezzenek és testem ok nélkül remegni kezd. Meg akarom akadályozni de nem lehet.
-Te csak az enyém vagy! Nem találkozhatsz más fiúkkal iskolán kívűl, főleg nem idegenekkel. Megne tudjam hogy más is történt! Mindent elmondasz ezentúl, és nem szökünk ki a kibekurt erkély ajtón. Értve vagyok?- mondta rekedt hangon.
-Bocsánat, és igen.
-Meg ilyedtem mikor nem találtalak itt- suttog.- Ne csinálj többet ilyeneket.
-Nem fogok Calum.
-Remélem is. -húz magához.

-Mikor érted meg, hogy ilyet azért kapsz mert csak meg büntetlek? Oka van. Ilyenkor már nem kell félned.
Már?
-Nem tehetek róla-temetem arcom a párnába, de hamar ki is fordít onnan, és magához ölel. Érzem az izmait, megfeszülnek körülöttem.
-Nyugodj le kicsilány.
Holnap nem mész suliba. Holnap pihenünk.- lop egy csókót tőlem.
-Komolyan?
-Igen- mivel sötét van nem látok tul sok mindent de azt hallom a hangján hogy elmosolyodott.
-Utálok iskolába járni.
-Elhiszem-nevet fel- De muszáj.
Kezét oldalamon pihenteti és elkezd simogatni egy kis idő múlva.
Egész testem kirázza a hideg.
Kezét levezeti a combomig, majd óvatosan szétnyitja a lábaim.
Belső combom kezdi simogatni.
-Calum-fogom le a kezét-ez szerintem nem helyes.
-Csak lazíts.-puszilt a fülem mögé.
-De nem tudok-szorítom meg a kezét.-Én félek.
-Mitől?-teszi kezét a hasamra
-Ettöl az egész helyzettől.- Nem tőled, áh, dehogy.
-Nem kell. Ebbe semmi rossz sincs.
-D-de...
-Baba, nyugi. Ha rossz lesz abba hagyom, rendben? Csak azert tartasz az egésztől, mert még új neked.
Levezeti kezét a puncimhoz majd dörzsölni kezdi.
-Hiszen te már nedves vagy-kuncog
-É-és az baj?
-Nem Hercegnőm, az nem baj.-csókól meg.
Egyre gyorsabban kezdi mozgatni ujjait. Szárnyalok a gyönyör felé.
Halk nyögéseket vált ki belőlem.
-Akarod hogy mutassak valami jobbat?
-Ennél is?-nyöszörgöm ki nagynehezen a szavakat.
Lehuzza rólam a takarót, majd fejjebb tol az ágyon. Lemászik a lábam közé és arca a puncimnál van.
Kezével izgat és közben, belémnyal egyett. Elösször megilyedek, de ez az érzés. Felülmulhatatlan. Annyira jól esik, imádom.
Hangosan nyögök. És ő csak ismétli a mozdulatokat. Egyre gyorsabban.
-Had halljam a hangod kislány
Dugja fel teljesen egyik ujját és engem betig rögtön elönt a gyönyör. Sikítozva élvezek el.
Lassan kihúzza ujját belőlem és feljebb kúszik, de még mindig a lábam közöt van.
Halkan pihegek, de közben oly kiszolgáltatotnak érzem magam.
A fejem mellett támaszkodik meg, alkarján.
-Na, rossz volt?
Nemlegesen megrázom a fejem.
-Én megmondtam-vigyorodot el.- De most már aludj szépen, Hercegnőm.
Puszikkal hinti be a nyakam majd lemászik rólam és betakar minket.
Majd magához húz és meztelen, védelmező testébe kapaszkodva alszok el. Elfejtve valahogy azt a fájdalmat, amit okozott hátsófelemen.