Félek tőled, Hood |cth|

58.

Többször voltam már itt anyával, kisebb koromban.

A kis otthonos ház mindig melegséggel töltött el. Joy mindig teával kínált minket, és emlékszem mindig kaptam valamilyen kis édességet mielőtt elmentünk volna. Calumot talán csak egyszer láttam. Akkor is teljesen véletlenül, és egyáltalán nem emlékszem milyen volt kiskorában. Mindig lehívta az anyukája, hogy játsszon velem, mert unatkoztam amíg a felnőttek beszélgettek. De Cal sosem jött le, csak válaszul inkább elkezdte üvöltet­­­­­­­­­ni a zenét a szobájában.

-Minden oké?-szorított még jobban magához csípőmnél fogva, mikor az előszobában álltunk én pedig elbambulva néztem az csodálatos arcát az én szerelmemnek.

-Persze-mosolyodtam el, majd levettem én is a cipőmet.

Beljebb mentünk a házban.

Calum egyből a konyhába ment ahol Joy sürgött-forgott. Cal köszönt, majd a nő megperdült tengelye körül és először szájához kapta a kezét, majd szinte Calum nyakába ugrott. David is megjelen majd férfiasan ők is megölelték egymást.

-Akkor bemutatom a barátnőmet.-lépet mellém majd egyik kezét derekamra helyezte.-Mondjuk már ismeritek szóval..-nevetett fel, én pedig köszöntem egy kissé félénken.

-Kelly, drágám! -jön hozzám Joy majd megsimítja az arcom.-De gyönyörű nagy lány lettél!-áradozik és engem is megölel amit természetesen viszonzok.-Hogy vagy? Minden rendben van?-érdeklõdik mosolyogva.

-Persze, minden rendben.-biztatón elmosolyodok.

-Ennek örülök! Olyan rég láttalak! De ne hidd hogy megúszod ennyivel-kuncog majd vissza fordul a pulthoz.-Ne haragudjatok, de kicsit megcsúsztam! Addig nyugodtan menjetek fel, addig én elkészülök a vacsorával. Gondolom kisfiam, megakarod mutatni a régi szobád, na meg a képeket..

Cal megforgatja a szemét majd elkezd a lépcső felé menni és engem pedig maga után húz.

-Ne segítsek?-teszem még fel a kérdést gyorsan.

-Nem köszönöm. Aranyos vagy, de nyugottan menjetek csak-mosolyog rám én pedig akkor Calumot követem.

-Na hát ez az.-lépünk be egy fehér ajtón, majd felkapcsolja a villanyt.-Úgy tűnik semmisem változott-mosolyog majd az ablakhoz lép és kinyitja azt. A sötétkék falak tele vannak poszterekkel. Két nagy hangfal pihen a szoba két sarkában. Az ajtóval szembeni falon pedig egy hatalmas ablak díszeleg.

Tágas és teljesen Calumos. Egy francia ágy van az ablak mellett ami egy kék takaróval van lefedve. a polcon még ott van a matek könyve is.

-Annyiszor voltam ebben a házban, de téged és ezt a szobát sosem láttam még ez elött.-mentem oda hozzá és átkaroltam a nyakát miközben mélybarna szemeibe néztem-Sosem jöttél le ha itt voltam-biggyesztettem le a szám.

-15.éves fiuként nem akartam kislányokkal játszani.-ő is lebiggyeszti ajkait mire én elmosolyodom.

-Miért? Akkor most 22 éves fiúként akarsz?-nevetem el magam és a haját kezdem birizgálni, ami olyan puha.

-Ezt a játékot szeretem, ha akarod egész nap játszhatunk.-mosolyog majd kezeit a fenekemre csúsztatja és simogatni kezdi.

Lehajol hozzám majd megcsókol és így lépegetünk az ágyához, majd mikor oda érünk finoman lefektet rá.

Újra egymásnak esünk. Minden érzés benne van csókunkban. Minden vágy.. ezt az ember nem akarná soha megszakítani, de nekem muszáj volt..

-Calum most nem lehet.-nyögők fel fájdalmasan.

Kezével fejem mellett támaszkodik.

-Miért ne lehetne?-néz rám értetlenül

Ezt most nem mondja komolyan.. vajon miért..? Nem hiszem el, hogy nem esik le neki.

Szeretlek titeket
👼