Az utcai lámpák fényei, akár a sebes vonat úgy suhantak el mellettünk. Odakint csepergett az eső. Áprilist írtunk. A szüleimmel úton voltunk hazafelé a nagymamáéktól. A rádióból a kedvenc Neil Diamond dala ment anyának, amit vele együtt dúdolt. A piros lámpánál lelassítottunk, az ablaktörő oda-vissza integetett nekem. Az utcákon alig-alig lézengtek emberek.
- Nem alszol Drágám?-mosolygott hátra a visszapillantó tükörbe nézve- Nem sokára otthon vagyunk!
Hatalmas reflektor világított a szemembe a semmiből. Akárcsak a villámcsapás a derült égből. Egyenesen felénk száguldott.
Sikítva ültem fel az ágyon. Izzadtság cseppek gördültek le a homlokomon, ez már nem az első álmom. A szívem úgy zakatolt, mintha maratont futnék.
- Hé!-fogta meg a vállamat egy kéz- Nyugodj meg!-ölelt a mellkasához- Minden rendben van!-simogatta meg a hajamat lágyan
Hangja hallatán ellazult minden izmom és csak a légzésemre koncentráltam. Miután normalizálódott, eltolt magától egy picit, hogy szemügyre vehessen. Zöld szemei aggódva kémlelt.
- Csak rosszat álmodtam!-húztam el a számat
- Gyere ide!
Magára húzott, éreztem szíve egyenletes dobogását. Bőre illata és test melege volt a világ legbiztonságosabb helye. Erős karjaival átölelt, megpuszilta a homlokomat és jobb kezével ritmikusan simogatni kezdte karomat. Tudta, hogy így perceken belül el fogok aludni. Nem tévedett.
YOU ARE READING
Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)
FanfictionMilyen az amikor kiderül, hogy a párod egy vérfarkas? Milyen az, amikor bevésődik? Milyen az amikor közli veled? Annyit mondok, maradj ülve, mikor közli veled, mert úgy jársz, mint én. A sürgősségin kötsz ki vérző fejjel, amiért frontálisan belemés...
