Vérfarkas a párom (H.S.) (Befejezett)

4.

Sophia: 

Másnap délután, miután letudtam a kötelező köröket úgy döntöttem a kertet teszem rendbe. Ráfért egy alapos fűnyírás és a virágokat is meg kellett már gyomlálni, mivel Jason nem sokat törődött ezzel.

 Ezek a tevékenységek tudtak igazán kikapcsolni. A teraszon halkan szólt a rádió, a nap is kisütött időközben. 

Az utolsó virágágyással is végeztem, mikor megcsörrent a telefonom. Mint aki megérezte, hogy mikor akarok pihenőt tartani. 

Felrohantam érte a teraszra az asztalhoz. A kijelzőn Louis neve villogott. Megforgattam a szememet és kinyomtam. Semmi szükségem rá. Megcsalt, elárult. Itt már nincs visszaút. Érdekes az elmúlt 2 hónapban nem keresett. Nem voltam fontos. Akkor ne most kezdje el. 

A kesztyűimet ledobtam a tárolóba bosszúsan, ahol a szerszámok is voltak.
Az embernek van egy olyan különleges képessége, ami által megérzi, ha figyelik őt. Na én pont most érzem ezt. Szétnéztem, de sehol senki és semmi. Legalábbis első pillantásra. Pillanatok alatt egy hatalmas farkas lépett ki a fák közül. Rozsdabarna színű, hatalmas farkas. Életemben nem láttam még ekkorát, még képeken sem. Zöld szemei rám villantak. Én pedig elkezdtem hátrálni a ház felé. A pulzusom az egekbe szökött, a légzésem megszaporodott, a végtagjaim reszkettek. Miért nincs itt ilyenkor senki? Miért nem ment meg a hős? Ja, persze, hisz ez nem egy regény vagy egy film. Ez a valóság, ahol perceken belül felfal egy szörny. Erről rohadtul nem volt szó Jason Grey. Csak éljem ezt túl, soha többet nem jövök ki a házból. Édes istenem csak ments meg! Mindenkihez fohászkodtam, még a nem létező szentekhez is. 
A farkas tisztes távolságba leült és engem figyelt. Mintha nem is akarna támadni, inkább csak kíváncsi. Igyekeztem befelé hátrálni, de mihelyst megmozdultam, ő is. Feladtam, mert gyorsabban odaér hozzám, mint én be a biztonságos házba.
- Hé, Sophie!-hallottam meg a bátyám hangját
Oldalra fordítottam a fejemet a hang irányába, de mire a farkasra néztem volna újra, az eltűnt.
- Hé, Soph! Mi a baj?-ölelt magához- Te reszketsz.
Sírva fakadtam a félelem miatt. Ki tudja mi lett volna, ha nem jön haza. Beterelt a házba, a magnót és a telefonomat felkaptam befelé menet. A kanapéra leültetett, majd egy-egy csésze teával a kezében tért vissza.
- Köszönöm!-vettem el
- Mi történt? Miért vagy ilyen riadt? Miért sírtál?
Elmeséltem neki mindent töviről hegyire. Csendesen hallgatta végig mondandómat.
- Nem akart bántani az a farkas hidd el nekem. Csak kíváncsi volt. Többször láttam már. Nem kell miatta aggódnod. Nem fog bántani.
- De, Jason ez egy kifejlett hatalmas vadállat!-csattantam fel
- De higyj nekem, ha akart volna már felfalt volna.
- Kösz!-morogtam a csészébe
Nem értem, hogy lehet ilyen nyugodt.
- Harold idomítja őket ne aggódj!
- Akkor mondhatnád neki, hogy tartsa őket otthon! A frászt hozta rám!
- Megmondom neki!-mosolygott rám
Este a plafont bámultam, egyszerűen nem tudtam kiverni a farkas szemeit az agyamból. Valahonnan nagyon ismerősek voltak. Nem sokkal később farkas vonyítást hallottam közvetlen a ház mellől. Zakatoló szívvel néztem ki. A délutáni látogatóm volt. Felnézett rám, én pedig vissza rá.
Ez ment már a harmadik napja. Minden este megjelent az ablakomnál. Vonyítással jelezte jelenlétét. Kezdtem hozzászokni.
A harmadik este mikor meghallottam vonyítását lementem hozzá. Halkan kinyitottam az ajtót és kiléptem a hűvös éjszakába.

- Te sem tudsz aludni ugye?-ereszkedtem le a lépcsőn- Jason azt mondta idomított vagy és nem támadsz. Ugye?

Most komolyan azt vártam, hogy megszólaljon és azt mondja nem? Teljesen meghülyültem. Az állat le nem vette rólam a tekintetét. Továbbra is ülve maradt. Tisztes távolságba letettem a tálat.

- Gondoltam megéheztél.-vontam vállat
A terasz lépcsőjére ültem le, onnan figyeltem, ahogy eszik.
- Én főztem. Remélem ízlik!-szólaltam meg újra
Miután megette, ismét tisztes távolságba húzódott. Leheveredett a földre és onnan nézett rám vissza.
- Nos akkor jó éjt!-álltam fel
Lágy hangon, mintha nyüszített volna, így köszönt el tőlem.
Kezdtem elfogadni jelenlétét. Mintha egy ház őrzőm lenne, aki mindentől megvéd. Talán meg tudok vele barátkozni. Talán. De azt nem szabad elfelejtenem, hogy egy vadállatról van szó, nem egy skót juhászról vagy egy palotapincsiről.